Keresés:
Műhely

Üdvözöljük a Műhelyben


A Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat. Nem akar mást, nem akar többet, mint segítséget nyújtani azok személyiségének teljesebbé formálásához, akik kíváncsiak önmagukra, kíváncsiak a világra, s a szellemi életet nélkülözhetetlennek gondolják mindennapjaikban. A Műhely a létezés sokszínűségét hangsúlyozza, megmutatva azt, hogy bizonyos kérdések időtlenek és helytől függetlenek, egy több száz éve élt filozófus megerősítést adhat mai vívódásainkban, vagy a miénktől eltérő kultúrákban is választ kaphatunk kétségeinkre. Ezért tartjuk fontosnak a sokféle szemlélet együttes jelenlétét, a műfaji sokoldalúságot, hajdani és mai gondolkodók egymásmellettiségét, legyenek akár magyarok vagy más nemzetek képviselői.

Aktuális szám




Alex Ross: Faust mint dalszínházi atomtudós * Uri Asaf, Boda Magdolna, Győri László, Jász Attila, Juhász Attila, Lauer Gábor, Kakuk Tamás, Madár János, Meliorisz Béla, Németh Gábor Dávid, Sajó László és Villányi G. András versei * Dobai Lili: Egypár * Csuday Csaba, Fodor Miklós, Kalász István és Schreiner Dénes prózája * Szalagyi Csilla: „Bizony, nem múzeum...” – A közhelytől a közös helyig: az idegenség fordulatai * Füleki Gábor: Rainer Maria Rilke levélerdeje * Pintér Viktória Gergely Ágnes, Juhász Attila Jász Attila, Tokos Bianka Juhász Attila, Szénási Zoltán Egressy Zoltán és Baán Tibor Deák László könyvéről * Lábass Endre fotói

Idézetek


„Oppenheimer új emberré vált a robbantás után, de legalábbis nem maradt ugyanaz. A bomba alatti – Nulladik szintnek nevezett – talajrész szintén megváltozott, és ennek természetét máig nem értik a tudósok. Amikor a Trinity-beliek visszamentek terepszemlére, üvegszerű zöld anyag borította a felszínt. A legújabb feltételezések szerint e mesterséges ásvány, mely a trinitit nevet kapta, a robbanás által felkapott és egybeforrasztott talajból, vízből és szerves anyagból keletkezett. Az évek során a turisták zsebben elhordták a trinitit nagy részét – a helyszín évente kétszer szabadon látogatható –, és a maradékot többnyire talaj borítja. Abból, ami most a felszínen látható, soha senki nem gondolná, hogy itt valami rendkívüli történt.”
 Alex Ross


„Rilke érett, veretes, acélkeménységű verseihez képest a levelek stílusa oldottabb, élőbeszédszerűbb; s míg a költemények hibátlanná csiszolt gyémántkristályokként állnak az életmű verstér-világában, egymással csúcsaikkal, összekötő szálakkal kapcsolódva, addig a levelek egy sűrűbb, rétegzettebb, de lazábban megformált, egymással zegzugosan kapcsolódó, egymást át is fedő és többnyire első olvasásra is könnyen érthető levél-réteget alkotnak.”
 Füleki Gábor