Aktuális szám

Aktuális szám

Joszif Brodszkij: Az író – magányos utazó… – Levél a New York Times-nak (Túri Katalin fordítása)
„ Gondolom, senki sem lelkesedne azért, ha kitessékelnék az otthonából. Még azok sem, akik maguktól mennek el. De bárhogyan is történjék, az otthon mindig otthon marad. Akár jól, akár rosszul élt ott az ember. Nem is értem, miért várják el tőlem, sőt egyesek követelik, hogy jól besározzam. Oroszország – az otthonom, egész életem ott telt, s minden lelki javaimmal neki és népének vagyok adósa. De – még inkább – a nyelvnek.”
Joseph Brodsky: Macskanyávogás (Túri Katalin fordítása)
„Minél nagyobb sikert ért el valaki korábban, annál nagyobb bizonytalanságot érez a várható eredménnyel kapcsolatban, ha valami újba fog. Vagyis, minél nagyszerűbb remekművet hozott létre az imént, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy holnap megismételheti. Más szavakkal, annál kétségesebbé válik az illető képessége. Maga a fogalom, hogy »képesség« a tudatban egy állandó kérdőjellé változik át, s egyre inkább úgy érzed, munkád állandó próbálkozás e kérdőjel eltüntetésére. Mindez különösen érvényes az irodalommal, még inkább a költészettel foglalkozókra, hiszen az a többi művészetektől eltérően valamilyen kivehető jelentést kell, hogy hordozzon.”
Túri Katalin: „Az orosz költészet ott van, ahol én vagyok.” – Feljegyzések Joszif Brodszkijról/Joseph Brodskyról két esszéjének fordítása kapcsán
„Mivel a nyelv ősibb, amiben magasabbrendűsége, állam fölöttisége is feltételeződik, ellenáll a különböző korok különböző állami szervezeteinek a történelem folyamán. Nem tudja semmiféle államhatalom elpusztítani. A költő saját ellenálló képességét és egyfajta kívülállását általában a szociummal szemben, jelen esetben a szovjet hatóságok által őt érő elnyomással szemben is a nyelv hatásának tulajdonítja. A nyelv és a költészet nem csak a költőben, hanem az olvasóban is ellenállóképességet, függetlenséget, individualitást, emberi szabadsága megélésének képességét hozza létre. Brodszkij ezt vallja a költészet legfontosabb feladatának, az irodalom az individualitásra tanít.”
Lachlan Mackinnon: Szűnj, szürkeség – Brodszkij angol nyelvű verseinek kvalitásáról (N. Kiss Zsuzsa fordítása)
„Akárcsak Vladimir Nabokovnál, vagy a Brodszkijt csodáló Michael Hofmann-nál, Brodszkijnál is az idegen nyelv lappangó feszültségét érezni. Nem úgy értem, hogy a fent említett írók törik a nyelvet; ellenkezőleg, munkáiknak javára válik, hogy szkeptikusan, szinte hűvösen állnak a nyelvhez, szemben az anyanyelviek vészterhes pongyolaságával.”

*
Zalán Tibor: A szív
Komálovics Zoltán: Vízbemerülés
Vitorlák
Kelemen Lajos: Megint dolgozunk
Válás
Hajléktalan a parkban
Január 30.
Möntör Piros: Torta habbal
Tejeskávé
Elvenni és hozzátenni
Cím nélkül örökre
Debreczeny György: nyitva a kapu
kiút
Botos Ferenc
Haiku
Haiku
Szenty 60
Fellinger Károly: Koronaérszűkület
Keresés
Rondó
Szigeti Lajos: Károgás
Panaszos
Demény Péter: Fohász
Tönköl József: Mintha havazni kezdene megint
Hallod a síkságok zaját
Fecske Csaba:
Cserébe mit
Kulcs
Próbálkozom
Hetvenkedő

*

Méhes Károly: El innen – elillan
Egressy Zoltán: Hold on

*
Thomas Carlyle: Emlékezések 1849-es írországi utazásomra (Jegyzetekkel ellátta és fordította Mesterházi Márton)
„Nyomorúságos, sáros-pocsolyás falu, Kilmacrennan, a domb felfordított nyergében, közepén kis patak fut, partján nyomorú mutatványos szekér állomásozik a piszok, a szegénység és a közelgő végromlás közepette.”

*

Thomas Mathien: Filozófusok önéletrajzai
„A filozofikus olvasónak számos indoka lehet a filozófusok önéletrajza iránti érdeklődésre. Először is az, hogy értelmezni akar. A szöveg fényt vet a szerzőre, és ez a fény másfelől világítja meg a szerző művének alapanyagát. Még akkor is, amikor az önéletrajzíró saját szociális környezetével és hírnevével foglalkozik, vagy amikor történeteket mond el jelentős, ezekhez kapcsolódó dolgokról, amit mond, az segíthet az értelmezőnek. Főként akkor, amikor – ahogy Russell vagy Simone de Beauvoir esetében is –, sok mindent tartalmaznak egy korszak intellektuális elitjéről, és ennek társadalmi vonatkozása legalább részben összekapcsolhatja az ő nézetét másokéval, vagy megkülönböztetheti azt azokétól.”
Dergez-Rippl Dóra: Önéletrajz, filozófia, önismeret

*
Doboss Gyula: Mándy minimalizmusa (Százegy éve született Mándy Iván)
„Nem állítom, hogy Mándy művészetét már az ötvenes évektől kezdve minimalistának kell neveznünk, csak azt jelezném, hogy a minimalizmus ismert jellegzetességei, technikája, világképe találó lehet a különleges Mándy-novella leírásához.”
*
Juhász Attila: „tűrhetetlen (…) mint a költői magatartás a versben” (Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között)
Komálovics Zoltán: A varázstalanítás rítusai (Áfra János: Rítus)
Papp Máté: Terra incognita (Szegedi-Szabó Béla: Balzsam)
Bucsi-Kovács Anikó: Ázsiai sámántól a pesti guminőig (Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője)
Semság Tibor: Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés
Fodor József Péter: Márai Sándor: A teljes napló 1982–1989

Képek: Miksa Bálint grafikái

Köszönjük Imreh András és Túri Katalin segítségét!