Aktuális szám

Aktuális szám

Tartalom

Vakák a Gendzsi regényéből (Villányi G. András fordításai)
„Való lesz ismét
álomszerű légyottunk?
Mert tudhatatlan,
e könnybe fúló létet
álmok percébe oldom.”

*

Dénes Mirjam: Egy nem mindennapi olvasmány régmúlt korok mindennapjairól – A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Gendzsi-albuma
„A Gendzsi monogatari lényege és világirodalmi értéke nem a narratívában, nem is a cselekmény drámaiságában, hanem a szöveg kordokumentum-voltában, és egyben magas fokú líraiságában rejlik. Bár a történet fikció, semmihez sem hasonlíthatóan rögzíti a Heian-kori udvari élet fényűző mindennapjait, fejlett kultúráját, társadalmi, intellektuális és érzelmi relációrendszerét, szokásait, hiedelemvilágát, egyszóval a teljes miliőt.”

*

Villányi G. András: Japán irodalom és mulandóság
„A cseresznyevirág épp törékenysége és az által válhatott az avare-érzés ikonjává; egy gyönge szellő vagy pár esőcsöpp bármikor elsöpörheti – s ezt szépsége csúcsán, hiszen szirmai sosem fonnyadnak kocsányukra. Ezért válhatott a harcban elesett szamuráj szimbólumává is.”
Villányi G. András: A búcsúvers – Dzsiszei
„Szívemben fény gyúlt: nagy ború és derű azonossága.”
Villányi G. András: Basó
„Basó pompás példa arra a nőiesnél is bársonyosabb érzékenységre, amit egy Iga Ueno-i ex-szamuráj gránitkeménységével ötvöz életében, gondolatiságában és kivált haikujában.”

*

Csikamacu Monzaemon: A tambai Jószaku éji dala (Vihar Judit fordítása)
„A világmindenség hat útja áll előttük, melyek közül három a pokolba, kettő vissza a földi világba vezet, és csak egyetlen egy a mennyország kapujához. Három alvilági folyó sodra örvénylik előttük, útjukat az égi kocsihúzó ló irányítja. Köröttük a halál hatalmas hegyláncainak sötétlő árnyai. S lassan megindulnak az alvilág felé vezető úton. Ekkor mélységes mély álomba zuhannak.”

*

Akutagava Rjúnoszuke: A mocsár (Rudlof Dániel fordítása)
„Nem tudom, hogy dél van-e, vagy este. Már öt-hat napja az indákkal körbefont fák között bolyongok a rejtélyes világ után vágyakozva.”
Tanizaki Dzsúnicsiró: Sunkin története (Vihar Judit fordítása)
„Elgondolkodtató, hogy abban az évben, amikor a fénykép készült, a Sunkin lány harminchét éves volt és még ugyanebben az évben Szaszuke is megvakult és nagyon valószínű, hogy a vak muzsikus ezzel a portréval közeli időpontban látta utoljára Sunkint. Ugye hihetőnek tűnik, hogy az utolsó éveit élő vak muzsikus emlékeiben is valamennyire elhalványodott a Sunkin lány alakja? Ezzel egyidejűleg az is lehetséges, hogy a fokozatosan halványuló emlékezetet képzelődéssel pótolta, miközben a számára oly különösen drága nő képét maga alakította át?”
Hosi Sinicsi: Bérgyilkos vagyok (Vojcskó Anita fordítása)
„Egy bérgyilkos vár rám lesben állva, és ugyanakkor azt állítja, hogy nem akar megölni.”
A kedvenc karóra (Oláh Nikoletta fordítása)
„Ettől kezdve ő és az óra elválaszthatatlanok voltak. K. úr úgy bánt vele, mintha a saját testrésze lett volna. Ő maga még fiatal volt, ezért nem szánta rá magát a rendszeres orvosi szűrésre, de az órát mindig bevizsgáltatta.”
A varázskönyv (Somogyi Kinga fordítása)
„Miután sikerült mindent beszereznie a hozzávalókat: a vörös rózsa virágporát, a fekete fecskefarkú lepke hímporát, egy kis ametisztet, egy fehér egér szárított farkát, hazament az albérletbe. Utána a könyv utasításai alapján ezeket a hozzávalókat apróra zúzta, összekeverte és széthintette a körben.”
A gyenge pont (Tomcsik Gergely fordítása)
„Hiszen ez egy űrlény tojása! Semmi kétség, ez egy másik bolygóról származó élőlény tojása, akárhonnan is került ide.”
A kis Bokko (Vojcskó Anita fordítása)
„Senki sem ment haza, emberi hangot mégsem lehetett hallani.”
Abe Kóbó: Az özönvíz (Stéger Ákos fordítása)
„A folyadékemberek felmásztak a hegyekre, belevegyültek a folyókba és átkeltek a tengereken. Amikor elpárologtak, felhőkké alakultak, s eső formájában visszahulltak, aminek köszönhetően az egész világon elterjedtek. Kiszámíthatatlanná vált, hogy hol, mikor, mit fognak okozni.”
Dazai Oszamu: A költöző madarak (Vihar Judit és Szente Cintia fordítása)
„ Mondja, mit szeretne inkább: egyetlen olvasója olvassa el ezerszer a könyvét, vagy százezrek olvassák el egyetlen egyszer?”
Cusima Júko: Néma vásár (Konok Rebeka fordítása)
„A férfi kétségkívül a gyerekek apja volt, de nem olyan apa, aki figyelemmel kísérte az életüket. Ez a két gyerek az ő gyereke, akiket a felesége szült. Az, hogy beleegyezett az én gyerekeimmel való találkozóba, csak egy szívesség volt a részéről, amiért hálásnak kellett lennem.”
Minato Kanae: A tenger csillagai (Hrabovszky Dóra fordítása)
„Olyan érzés volt átbeszélni a fickó történetét a feleségemmel, mintha tüskétől szabadultam volna, s még csak ürügyet sem kell kitalálnom arra, hogy miért találkozom egy másik nővel.
Maradt ugyan még egy dolog, amit nem meséltem el a feleségemnek. Középiskolás koromban történt. Nem olyasmi, amit titkolnom kéne, de beszélni sem akartam róla. Nem változtat ugyanis azon, hogy a fickóval többé nem találkoztam, miután megmutatta nekem a tenger csillagait.”
Higasino Keigo: Robotbébit, kölcsönzőből (Lichtenstein Noémi fordítása)
„A kölcsönszerződésben kikötötték, hogy abban az esetben, ha a szerződésben foglalt időnél hamarabb visszavinnék a robotbébit, a hátralevő napok számától függően egy bizonyos összeg megfizetésére lennének kötelesek. Állítólag ezzel azt szeretnék elérni, hogy a robotbabákat kikölcsönzők ne vegyék félvállról a gyereknevelést. Ha pedig neadjisten nem gondozzák rendesen a kikölcsönzött babát, arról a robot adatai árulkodni fognak, és így megint csak bírság megfizetésére kötelezhetik őket.”
Óe Kenzaburó: A gyógyító család (Vihar Judit fordítása)
„Nem vagyok hívő ember, de másképp nem tudom kifejezni ezt, mint a »kegy«, vagyis az angol »grace« szóval, amit a zenéjére vonatkozólag találtam. Ezt a szót a japánban még a következő jelentésekkel is fel lehet ruházni: »kegyelem«, vagy »méltóság«, vagy éppen »hála«, s mindezekkel a fogalmakkal együtt Hikari zenéjéről azt gondolom, hogy azért hallgatjuk olyan figyelmesen, mert a háttere túllép mai világunkon és mirajtunk is.”

*

Nacume Szószeki: Haikuk (Czifra Adrienn fordítása)
„őszi szél süvít
magányomba belekap
hullámzó tenger”
Ajukava Nobuo: Vándor lélek (Hrabovszky Dóra fordítása)
„hogy többé sehová se kelljen hazatérnem”
Izazura Jaszuo: Azonosítatlan repülő objektum (Hrabovszky Dóra fordítása)
„Van ugyanis egy vízzel teli kanna,
Amely éjszakánként kisurran a konyhából”
Tanikava Suntaró: Elhallgatni (Bognár Attila fordítása)
„elhallgatni
a virágokkal”

*

Vihar Judit: Egyszer jóllakni – Akutagava Rjúnoszuke: Édeskrumpli kása és Móricz Zsigmond: Tragédia című novellájának összehasonlítása
„Akutagava és Móricz nem ismerte egymást, mégis mind a két elbeszélés, melyeknek megírása között mindössze hét év van, ugyanazt a problémát veti fel: a kisembert állítja a mű középpontjába, akinek egyetlen vágya van csupán, hogy egyszer jóllakhasson.”
Stéger Ákos: Groteszkről és realitásról Abe Kóbó művein keresztül
„Ahogy a prágai író is nehezen dolgozza fel azt az örökséget, amelyet askenázi származása rótt rá, s amelyet nagy teherként élt meg, Abe ugyanúgy belekeveredett egy olyan szerepbe, amelyet nem ő választott. Önakaratán kívül vált gyűlölt elnyomóvá, amelyre ő maga sosem aspirált, s ez eltörölhetetlen nyomott hagyott a munkásságán.”

*

Farkas Katalin: A manga vonzásában
„A mangák a jellemek színes skáláján keresztül nyújtanak betekintést a japán társadalmi életbe, melynek minden területét illemszabályok rendszere szövi át.”
Hajnal Krisztina: Ikebana, a virágok útja
„Az ikebana feladata ember és természet összhangjának megértése és újrateremtése.”
Nisimoto Keiszuke: Sárkányok (Lévai Vanda fordítása)
„A japánok néphagyományában a sárkányok azonban mindig közel álltak az emberekhez. A Sárkánykirályoktól a kedves emberek olyan fejkendőt is kaphatnak, melynek segítségével mindent hallanak.”

*

Meidzsi császár: 125 Vaka
Császári költemények – magyarázatokkal (Vihar Judit fordítása)
„ Én is szeretnék
egyre jobb és jobb lenni,
ezért hát mások
felhőtlen lelkében
ragyogjak fel tükörként!”

Képek a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Gendzsi-albumából