Gondolatok

Gondolatok

 
„Ahogy alvás közben a kívánt álmot nem tudjuk szándék szerint, pontosan létrehozni, úgy ébren a mindenség sokféleségét nem tudjuk szavakba önteni. Hogy elbeszélhető legyen, irodalmilag kell megszerkeszteni az álmot; inkább kell a történet logikájába és hangnemébe illeszteni, mint tövéről hegyére visszaadni. Talán az egyetlen siker, melyre az író törekedhet, hogy elhiteti az olvasóval: maguk a szereplők álomnak hiszik az álmot.”

Alberto Manguel (Szilágyi Mihály fordítása)

„Sesztov egy helyütt azt írta Buberről, hogy számára a gondolkodás nem a kultúra szolgálatát jelentette, hanem olyan szenvedélyt, aminek köszönhetően a gondolataiban élt, életének műveiben kölcsönözve érvényes formát. Legalább olyan fontos volt azonban Buber számára a hitét megélni, s ezért talán joggal mondhatjuk, hogy élete legalább olyannyira elválaszthatatlan volt hitétől, mint gondolkodásától.”

Horváth Péter

„Megítélésem szerint a Szent Péter legjobb szobra a halott Krisztus Michelangelo Buonarrotitól. Nem szabad megfeledkeznem Szent Péternek a főhajó egyik oldalán álló régi gótikus vasszobráról sem, melynek lábát igencsak elkoptatták a csókok. Láttunk egy katonát, aki nemcsakhogy megcsókolta a lábat, de az arcát és fejét is hozzádörgölte.”

George Berkeley (Pete Krisztián fordítása)

„A teázás mély kulturális beágyazottságát jelzi, hogy több térségben, faluhelyen az eljegyzést és a házasságot ma is a tea kézhezvételének, ill. a tea fogyasztásának, a jegyajándékot teapénznek, a házassági ajándékot pedig teaajándéknak nevezik.”

Juhász Ottó

„Vannak, akik túl gyengék ahhoz, hogy megtörjenek. Én is közéjük tartozom.”

Ludwig Wittgenstein (Kocsis László fordítása)

„Az Elesettek írásakor Beckett megsínylette, hogy oly fájdalmas friss élmények világában kellett időznie. 1956 szeptemberének utolsó hetében azt írta Barney Rossetnak, hogy «pillanatnyilag a depresszió örvényében» vergődik, rá egy héttel pedig, hogy «még mindig a gödör fenekén«. Szeptember elején, merőben szokatlan módon egy hétre előre lemondta minden párizsi találkozóját, mert egyszerűen képtelennek érezte magát, hogy emberek közé menjen. Viszont elégtétellel töltötte el, hogy a fájdalomból és a csöndből annyi élettel és szellemmel teli művet teremtett; befejezte az Elesetteket, s a kéziratot szeptember 27-én elküldte a BBC-nek.”

James Knowlson (Mesterházi Márton fordítása)

„Az Ezeregyéjszaka meséi a történetmondás története, de közben folyvást a szerelemről, az életről, a pénzről, az enni- és innivalókról, meg a többi emberi szükségletről szól. A mesélés éppúgy hozzátartozik az ember természetéhez, mint a légzés és a vérkeringés. A modernista irodalom megpróbált szakítani a történetmondással. Közönségesnek tartotta, és emlékfoszlányokkal, látomásokkal, tudatfolyammal igyekezett pótolni. A történetmesélés azonban elválaszthatatlan a biológiai időtől, nem menekülhetünk tőle.”

A. S. Byatt (Szilágyi Mihály fordítása)

„Úgy látjuk, hogy az emberi ész az általa feltárt természettudományos ismeretek korlátlan mennyiségét képes rendszerbe foglalni. Ezáltal pedig képes az anyagi világ közvetlen közelébe férkőzni, sőt képes engedelmességre bírni és átalakítani magát az anyagot, ám nem képes megbízható ismereteket szerezni az anyagon túli (metafizikai) világról, és még kevésbé képes az innen szerzett tudásból »magasabb egységet«, gondolatot alkotni. Ebből következik, hogy tévesen képzeli ilyen és ehhez hasonló módszereivel a történelem eszméit és mozgásának irányait feltárni, következtetéseket pedig végképp nem tud megszerzett tudásából levonni. Vagyis a történelmet hiába igyekszik olyan mértékben uralni, mint az anyagot.”

Sári László

„A 20. század első évtizedei körül Európában egyre több olyan író jelent meg, akiket pontosan lehetett azonosítani: akik nem érezték – vagy, ha még élnek –, nem érzik magukat otthon a hazájukban, sem máshol a világban, akik mind érzelmileg és szellemileg, mind egzisztenciálisan és kulturálisan megtapasztalták a száműzetést, az emigrációt és az idegenséget – azaz a gyökértelenséget. Soha nem alkottak csoportot vagy egységes mozgalmat, inkább szellemi rokonoknak nevezhetjük őket. Szellemiségük sajátossága, hogy kényszerből, olykor szándékosan kulturális vagy nyelvi idegenséggel szembesült, mellyel meg kellett küzdenie.”

Karátson Endre (Belia Anna fordítása)

„Egy anglikán püspök személyem elleni tiltakozásra buzdított, katolikus papok a helyi bűnözéssel kapcsolatos felelősségemről tartottak előadást a rendőrségen, ahol jóformán mindenki ír katolikus. Egy hölgyet, akinek a lánya a City College valamelyik szakjára járt, és akivel soha nem kerültem kapcsolatba, rábeszéltek arra, hogy indítson pert, mondván, puszta jelenlétem az intézményben rossz hatással van a lánya erkölcseire.”

Bertrand Russell (Kocsis Lászlót fordítása)

„…nem hitt országokban, és az egyedüli határok, amiket tiszteletben tartott, az álmok határai voltak, a szerelem és szeretetlenség félelmetes határai, a bátorság és a félelem határai, az etika aranyló határai.”

Roberto Bolaño (Csuday Csaba fordítása)

„Próza? Költészet? Fel sem merül a kérdés az olvasó-hallgatóban, elborítja és megbabonázza a szövegmondás zeneisége. Az emberi szó kifejezőerejének legcsodálatosabb megnyilvánulása.”

Juan Goytisolo (Szilágyi Mihály fordítása)

„Az írás nem más, mint a gyermekkor visszahódítása.”

Philippe Delerm (Rőhrig Eszter fordítása)

„A mi Arany Jánosunk önmagát »túlérző fájvirág«-nak titulálta, neuraszténiás, túlérzékeny, fáradékony, szorongó volt – amit ma a-típusos depressziónak mondanánk –, és gyakran küzdött alkotói válsággal.”

Mohás Lívia

„Pályáját Ignotus versekkel kezdte, s legbensőbb ambíciója szerint mindig meg is maradt költőnek. Ezt az ambíciót azonban a mindennapok kényszere lefojtotta, a napok hordaléka pedig be- és elfedte, a költő csak ritkán szólalhatott meg közvetlenül.”

Lengyel András

“Pap Károly ez időben már egy Krisztus-regény terveit hurcolta magával. Nem a történelmi Jézust, nem is Isten fiát (hiszen zsidó vallású volt), hanem Krisztust, az embert akarta megírni, és eközben magát a »szerepet« is magára öltötte.”

Petrányi Ilona

„Valójában az a kérdés, melyik művész tudja, mintegy mellékesen, kisebb remekművé változtatni az életet.”

Vladimir Nabokov (Szilágyi Mihály fordítása)

„Az, hogy a művészet gyógyít, nem üres szólam. A művészettel, a művészetért folytatott küzdelemben szentségemmé és erősségemmé vált a nyelv. Máig az, és nem ismerek fájdalmat, amelyet ne tudna enyhíteni a művészet. Kinek a zene, kinek a festészet, nekem elsősorban a versben és prózában megnyilvánuló költészet az, amely áthatol zajon és kínon, tisztító szándékkal felnyitja a sebet, majd fokról fokra megtanítja neki, hogyan gyógyítsa önmagát. A sebeket tanítani kell rá, hogyan gyógyítsák önmagukat.”

Jeanette Winterson (Szilágyi Mihály fordítása)

„Püspöky István egy javíthatatlan és kategorizálhatatlan szabadulóművész. A konkrétból az elvont gesztusba, és vissza.”

Jász Attila

„Korszak- és civilizációfüggő, hogy egy társadalom mit tart embertelen bűnnek, vagy éppen erényes tettnek. Kína esetében legalább háromezer éves történelemről beszélünk, ami nem könnyíti meg vizsgálatunkat. A hagyományosan erényként fordított de kifejezés már a Dalok könyvében is kilenc különböző jelentéssel szerepel. Az írásjegy rögzült formájának felépítése az ember szívének és lépéseinek egyenességére utalhat.”

Hartyándi Mátyás

„A Gendzsi monogatari lényege és világirodalmi értéke nem a narratívában, nem is a cselekmény drámaiságában, hanem a szöveg kordokumentum-voltában, és egyben magas fokú líraiságában rejlik. Bár a történet fikció, semmihez sem hasonlíthatóan rögzíti a Heian-kori udvari élet fényűző mindennapjait, fejlett kultúráját, társadalmi, intellektuális és érzelmi relációrendszerét, szokásait, hiedelemvilágát, egyszóval a teljes miliőt.”

Dénes Mirjam

„A cseresznyevirág épp törékenysége és az által válhatott az avare-érzés ikonjává; egy gyönge szellő vagy pár esőcsöpp bármikor elsöpörheti – s ezt szépsége csúcsán, hiszen szirmai sosem fonnyadnak kocsányukra. Ezért válhatott a harcban elesett szamuráj szimbólumává is.”

Villányi G. András

„Basó pompás példa arra a nőiesnél is bársonyosabb érzékenységre, amit egy Iga Ueno-i ex-szamuráj gránitkeménységével ötvöz életében, gondolatiságában és kivált haikujában.”

Villányi G. András

„Akutagava és Móricz nem ismerte egymást, mégis mind a két elbeszélés, melyeknek megírása között mindössze hét év van, ugyanazt a problémát veti fel: a kisembert állítja a mű középpontjába, akinek egyetlen vágya van csupán, hogy egyszer jóllakhasson.”

Vihar Judit

„A mangák a jellemek színes skáláján keresztül nyújtanak betekintést a japán társadalmi életbe, melynek minden területét illemszabályok rendszere szövi át.”

Farkas Katalin

„Az ikebana feladata ember és természet összhangjának megértése és újrateremtése.”

Hajnal Krisztina

„A japánok néphagyományában a sárkányok azonban mindig közel álltak az emberekhez. A Sárkánykirályoktól a kedves emberek olyan fejkendőt is kaphatnak, melynek segítségével mindent hallanak.”

Nisim

„Ahogy alvás közben a kívánt álmot nem tudjuk szándék szerint, pontosan létrehozni, úgy ébren a mindenség sokféleségét nem tudjuk szavakba önteni. Hogy elbeszélhető legyen, irodalmilag kell megszerkeszteni az álmot; inkább kell a történet logikájába és hangnemébe illeszteni, mint tövéről hegyére visszaadni. Talán az egyetlen siker, melyre az író törekedhet, hogy elhiteti az olvasóval: maguk a szereplők álomnak hiszik az álmot.”
Alberto Manguel (Szilágyi Mihály fordítása)

„Sesztov egy helyütt azt írta Buberről, hogy számára a gondolkodás nem a kultúra szolgálatát jelentette, hanem olyan szenvedélyt, aminek köszönhetően a gondolataiban élt, életének műveiben kölcsönözve érvényes formát. Legalább olyan fontos volt azonban Buber számára a hitét megélni, s ezért talán joggal mondhatjuk, hogy élete legalább olyannyira elválaszthatatlan volt hitétől, mint gondolkodásától.”
Horváth Péter

„Megítélésem szerint a Szent Péter legjobb szobra a halott Krisztus Michelangelo Buonarrotitól. Nem szabad megfeledkeznem Szent Péternek a főhajó egyik oldalán álló régi gótikus vasszobráról sem, melynek lábát igencsak elkoptatták a csókok. Láttunk egy katonát, aki nemcsakhogy megcsókolta a lábat, de az arcát és fejét is hozzádörgölte.”
George Berkeley (Pete Krisztián fordítása)

„A teázás mély kulturális beágyazottságát jelzi, hogy több térségben, faluhelyen az eljegyzést és a házasságot ma is a tea kézhezvételének, ill. a tea fogyasztásának, a jegyajándékot teapénznek, a házassági ajándékot pedig teaajándéknak nevezik.”
Juhász Ottó

„Vannak, akik túl gyengék ahhoz, hogy megtörjenek. Én is közéjük tartozom.”
Ludwig Wittgenstein (Kocsis László fordítása)

„Az Elesettek írásakor Beckett megsínylette, hogy oly fájdalmas friss élmények világában kellett időznie. 1956 szeptemberének utolsó hetében azt írta Barney Rossetnak, hogy «pillanatnyilag a depresszió örvényében» vergődik, rá egy héttel pedig, hogy «még mindig a gödör fenekén«. Szeptember elején, merőben szokatlan módon egy hétre előre lemondta minden párizsi találkozóját, mert egyszerűen képtelennek érezte magát, hogy emberek közé menjen. Viszont elégtétellel töltötte el, hogy a fájdalomból és a csöndből annyi élettel és szellemmel teli művet teremtett; befejezte az Elesetteket, s a kéziratot szeptember 27-én elküldte a BBC-nek.”
James Knowlson (Mesterházi Márton fordítása)

„Az Ezeregyéjszaka meséi a történetmondás története, de közben folyvást a szerelemről, az életről, a pénzről, az enni- és innivalókról, meg a többi emberi szükségletről szól. A mesélés éppúgy hozzátartozik az ember természetéhez, mint a légzés és a vérkeringés. A modernista irodalom megpróbált szakítani a történetmondással. Közönségesnek tartotta, és emlékfoszlányokkal, látomásokkal, tudatfolyammal igyekezett pótolni. A történetmesélés azonban elválaszthatatlan a biológiai időtől, nem menekülhetünk tőle.”
A. S. Byatt (Szilágyi Mihály fordítása)

„Úgy látjuk, hogy az emberi ész az általa feltárt természettudományos ismeretek korlátlan mennyiségét képes rendszerbe foglalni. Ezáltal pedig képes az anyagi világ közvetlen közelébe férkőzni, sőt képes engedelmességre bírni és átalakítani magát az anyagot, ám nem képes megbízható ismereteket szerezni az anyagon túli (metafizikai) világról, és még kevésbé képes az innen szerzett tudásból »magasabb egységet«, gondolatot alkotni. Ebből következik, hogy tévesen képzeli ilyen és ehhez hasonló módszereivel a történelem eszméit és mozgásának irányait feltárni, következtetéseket pedig végképp nem tud megszerzett tudásából levonni. Vagyis a történelmet hiába igyekszik olyan mértékben uralni, mint az anyagot.”
Sári László

„A 20. század első évtizedei körül Európában egyre több olyan író jelent meg, akiket pontosan lehetett azonosítani: akik nem érezték – vagy, ha még élnek –, nem érzik magukat otthon a hazájukban, sem máshol a világban, akik mind érzelmileg és szellemileg, mind egzisztenciálisan és kulturálisan megtapasztalták a száműzetést, az emigrációt és az idegenséget – azaz a gyökértelenséget. Soha nem alkottak csoportot vagy egységes mozgalmat, inkább szellemi rokonoknak nevezhetjük őket. Szellemiségük sajátossága, hogy kényszerből, olykor szándékosan kulturális vagy nyelvi idegenséggel szembesült, mellyel meg kellett küzdenie.”
Karátson Endre (Belia Anna fordítása)

„Egy anglikán püspök személyem elleni tiltakozásra buzdított, katolikus papok a helyi bűnözéssel kapcsolatos felelősségemről tartottak előadást a rendőrségen, ahol jóformán mindenki ír katolikus. Egy hölgyet, akinek a lánya a City College valamelyik szakjára járt, és akivel soha nem kerültem kapcsolatba, rábeszéltek arra, hogy indítson pert, mondván, puszta jelenlétem az intézményben rossz hatással van a lánya erkölcseire.”
Bertrand Russell (Kocsis Lászlót fordítása)

„…nem hitt országokban, és az egyedüli határok, amiket tiszteletben tartott, az álmok határai voltak, a szerelem és szeretetlenség félelmetes határai, a bátorság és a félelem határai, az etika aranyló határai.”
Roberto Bolaño (Csuday Csaba fordítása)

„Próza? Költészet? Fel sem merül a kérdés az olvasó-hallgatóban, elborítja és megbabonázza a szövegmondás zeneisége. Az emberi szó kifejezőerejének legcsodálatosabb megnyilvánulása.”
Juan Goytisolo (Szilágyi Mihály fordítása)

„Az írás nem más, mint a gyermekkor visszahódítása.”
Philippe Delerm (Rőhrig Eszter fordítása)

„A mi Arany Jánosunk önmagát »túlérző fájvirág«-nak titulálta, neuraszténiás, túlérzékeny, fáradékony, szorongó volt – amit ma a-típusos depressziónak mondanánk –, és gyakran küzdött alkotói válsággal.”
Mohás Lívia

„Pályáját Ignotus versekkel kezdte, s legbensőbb ambíciója szerint mindig meg is maradt költőnek. Ezt az ambíciót azonban a mindennapok kényszere lefojtotta, a napok hordaléka pedig be- és elfedte, a költő csak ritkán szólalhatott meg közvetlenül.”
Lengyel András

“Pap Károly ez időben már egy Krisztus-regény terveit hurcolta magával. Nem a történelmi Jézust, nem is Isten fiát (hiszen zsidó vallású volt), hanem Krisztust, az embert akarta megírni, és eközben magát a »szerepet« is magára öltötte.”
Petrányi Ilona

„Valójában az a kérdés, melyik művész tudja, mintegy mellékesen, kisebb remekművé változtatni az életet.”
Vladimir Nabokov (Szilágyi Mihály fordítása)

„Az, hogy a művészet gyógyít, nem üres szólam. A művészettel, a művészetért folytatott küzdelemben szentségemmé és erősségemmé vált a nyelv. Máig az, és nem ismerek fájdalmat, amelyet ne tudna enyhíteni a művészet. Kinek a zene, kinek a festészet, nekem elsősorban a versben és prózában megnyilvánuló költészet az, amely áthatol zajon és kínon, tisztító szándékkal felnyitja a sebet, majd fokról fokra megtanítja neki, hogyan gyógyítsa önmagát. A sebeket tanítani kell rá, hogyan gyógyítsák önmagukat.”
Jeanette Winterson (Szilágyi Mihály fordítása)

„Püspöky István egy javíthatatlan és kategorizálhatatlan szabadulóművész. A konkrétból az elvont gesztusba, és vissza.”
Jász Attila

„Korszak- és civilizációfüggő, hogy egy társadalom mit tart embertelen bűnnek, vagy éppen erényes tettnek. Kína esetében legalább háromezer éves történelemről beszélünk, ami nem könnyíti meg vizsgálatunkat. A hagyományosan erényként fordított de kifejezés már a Dalok könyvében is kilenc különböző jelentéssel szerepel. Az írásjegy rögzült formájának felépítése az ember szívének és lépéseinek egyenességére utalhat.”
Hartyándi Mátyás

„A Gendzsi monogatari lényege és világirodalmi értéke nem a narratívában, nem is a cselekmény drámaiságában, hanem a szöveg kordokumentum-voltában, és egyben magas fokú líraiságában rejlik. Bár a történet fikció, semmihez sem hasonlíthatóan rögzíti a Heian-kori udvari élet fényűző mindennapjait, fejlett kultúráját, társadalmi, intellektuális és érzelmi relációrendszerét, szokásait, hiedelemvilágát, egyszóval a teljes miliőt.”
Dénes Mirjam

„A cseresznyevirág épp törékenysége és az által válhatott az avare-érzés ikonjává; egy gyönge szellő vagy pár esőcsöpp bármikor elsöpörheti – s ezt szépsége csúcsán, hiszen szirmai sosem fonnyadnak kocsányukra. Ezért válhatott a harcban elesett szamuráj szimbólumává is.”
Villányi G. András

„Basó pompás példa arra a nőiesnél is bársonyosabb érzékenységre, amit egy Iga Ueno-i ex-szamuráj gránitkeménységével ötvöz életében, gondolatiságában és kivált haikujában.”
Villányi G. András

„Akutagava és Móricz nem ismerte egymást, mégis mind a két elbeszélés, melyeknek megírása között mindössze hét év van, ugyanazt a problémát veti fel: a kisembert állítja a mű középpontjába, akinek egyetlen vágya van csupán, hogy egyszer jóllakhasson.”
Vihar Judit

„A mangák a jellemek színes skáláján keresztül nyújtanak betekintést a japán társadalmi életbe, melynek minden területét illemszabályok rendszere szövi át.”
Farkas Katalin

„Az ikebana feladata ember és természet összhangjának megértése és újrateremtése.”
Hajnal Krisztina

„A japánok néphagyományában a sárkányok azonban mindig közel álltak az emberekhez. A Sárkánykirályoktól a kedves emberek olyan fejkendőt is kaphatnak, melynek segítségével mindent hallanak.”
Nisimoto Keiszuke (Lévai Vanda fordítása)

„De felidézem a szemeidet, a valódi szemeidet. Megszűnik az idő, ha közelről iszom őket. Nem ismertem ezt az érzést mindaddig, amíg veled nem találkoztam. Csókon, testi érintkezésen túli ez az érzés. Fény kapcsolódik fényhez.”

Paul Valéry (Rőhrig Eszter fordítása)

 

Ezzel ellentétben a 20-21. sz. emberének világlátását egészében tekintve (ha ez egyáltalán lehetséges) sokféleként, részleteit illetően pedig bonyolultként jellemezhetjük. (Korunk Faustja jó eséllyel már helyes választ kaphatna pl. arra a kérdésre, hogy található-e Tejútrendszerünk középpontjában egy szuperóriás fekete lyuk vagy sem, viszont sem a kérdés, sem a válasz nem megnyugtató, inkább soha nem tapasztalt idegenséget érzünk.) Mindezen sokféleség és bonyolultság ellenére magunkat ebben a világban nem találjuk, sőt az sem világos, hogy a modern tudományok emberképe egyáltalán azonos-e saját magunkkal.

Etesi Gábor

 

„Mivel az, amit az égbolton látunk, és az, amit önmagunk mélyén tapasztalunk, saját hathatós beavatkozásunk hatókörén egyformán kívül esik – az egyik mindazon a határon túl csillan fel, amelyet igyekezetünk még befoghat, a másik pedig kifejezéseink alatt tenyészik tudatunk mélyén –, így bizonyos kapcsolat keletkezik a kétféle figyelem között: az egyik a legtávolabbi valóságra szegeződik, míg a másik legbensőbb tartalmainkra irányul. A kettő mintegy figyelmünk két, egymásnak megfelelő legszélső pontját jelöli, s mindkettő egyforma mohósággal reméli valamilyen új, döntő esemény eljövetelét, történjék az az égbolton vagy a szívünkben.”

Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

 

„Úgy véltem, az ember soha nem ír csak egyvalakinek, s az ember – ha művészien ír – mindig többnek ír, mint csupán egyetlen egynek. Amíg valaki fontos nekünk, nyomorúságunk kezelhető; még hasznunkra lehet. És hitünk, amennyiben még megmaradt, nem irányul oly kizárólagosan Istenre, hogy ne maradna meg belőle valamicske, amellyel az ízlés embereinek ítélete felé fordulunk, és reménységünket a szépirodalom kedvelőinek létére alapozzuk.”

Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

 

„Wittgenstein akadémikus filozófiával szembeni tiszteletlensége azonos gyökerű Dewey és Foucault ellenérzéseivel: a filozófiának valami sokkal lényegibb, egzisztenciális célt tulajdonítottak, mely az önismereten, az önkritikán és az önművelésen keresztül önmagunk jobbá tételével, jobb élettel kecsegtet bennünket. E nagyszerű gondolkodók számára a filozófia több volt puszta gondolatnál, életgyakorlat volt, ahol a teória a jobb életre való törekvésben nyerte el valódi jelentését és értékét.”

Richard Shusterman (Horváth Nóra fordítása)

 

„…a tangó befelé forduló, sőt az ember benső világát megmutató tánc: bánatos gondolat, amelyet eltáncolnak.”

Ernesto Sabato (Csuday Csaba fordítása)

 

„Ha a filozófia célja annak felmutatása, hogy az igazság eltér az általánosan elfogadott igazságtól, akkor a valódi igazságot nem szükséges egy tapasztaláson túli másik világba helyeznünk, mint ahogy Platón tette. Inkább a földi élet valami radikálisan különböző formájában kellene keresnünk, jól ismert de mesterkélt társadalmi konvencióink bátor hátrahagyásával, az élet nyers igazságainak megélésével. Ez a hősies, drámai nonkonformizmus tette a cinikusok életét különösen emlékezetessé és igazzá. Egy ilyen elkülönülés már puszta egyszerűségével is sikert ér el, de azzal, hogy mindenkit meg akar téríteni, a társadalmi különbségek kiegyenlítésére törekszik – a filozófiai öntökéletesítés egyetlen más módja sem tűnhet demokratikusabbnak.”

Richard Shusterman (Horváth Nóra fordítása)

 

„Tűnődés, értelmezés közben az olvasó befogadja a verset, annak ellenére, hogy hiányt érzékel benne. Amit el kell fogadnia. És eközben ez a hiány lesz a vers lényege: hogy valami, amit addig nem értett, nem tapasztalt, vagy másképp élt meg, mindinkább a sajátja lesz. Egy misztérium birtokába jut – amit nem engedünk meg magunknak az életben.”

Mark Strand költővel (Szilágyi Mihály fordítása)

 

„Az ölelésekben az a közös, hogy egyszerre jeleznek birtoklást és veszteséget. És természetesen mindegyik ölelés voltaképp három ölelés, ami nemcsak a misztikus vagy számmisztikai értelmezések számára kézenfekvő, hanem nyilvánvaló a pszichológiai jelentése is. Egyetlen kísérlet az ölelésre nem volna elegendő; a második csak kiemelné az első furcsaságát; a harmadik azonban egyértelművé teszi minden további kísérlet értelmetlenségét.”

Mark Strand (Imreh András fordítása)

 

„Egyedül csak Kína tudott az ókori civilizációk közül folyamatosan fennmaradni a modern korig, s éppen azért, mert az a társadalomszerveződési ideál, az az erkölcsi normarendszer, amely legalább kétezer évvel ezelőtt alakult ki, mindvégig összetartotta a hatalmas birodalmat, a stabilitás, a társadalmi béke és harmónia mindig fontosabb volt a fel-feltörő megújulási törekvéseknél, igaz, ezek némely elemét időről-időre mégis beépítették a hagyomány szilárd falába.”

Kalmár Éva

 

„Elégedett korokban született közönséges emberek többsége rendszerint színéről, a hivatalosság szemszögéből nézi a világot, és csak ha kátyúba jut az élete, akkor képes, akkor hajlandó nézőpontot váltani, sőt olykor épp az ellenkezőjéről szemlélni a dolgokat. Ennek vannak anyagi és szellemi okai, és mind a kettő egyformán fontos.”

Mo Yan (Kalmár Éva fordítása)

 

„Ki hitte volna, hogy van a földön nép, amely, noha mi saját nézetünk szerint igen előrehaladottak vagyunk a viselkedés minden ágában, mégis túltesz rajtunk bölcseletének a polgári élet előírásaiban, az alattvalók életére és hasznára való alkalmazásában. Erre irányul a kínaiak összes törvénye szemben más népekével. A közbiztonság és a társadalmi rend megteremtése a cél. Oly nagy a feljebbvalók iránti engedelmesség és az idősebbek iránti tisztelet, hogy bár a kötelességek lefektetett rendjének számunkra szolgaság íze van, de közöttük ezeket a kötelességeket a szokás természetessé teszi.”

Várnai András

 

„A jangista szemlélet a háborúskodás következményeiből indult ki. Úgy látta, hogy a külsődleges dolgok, mint hírnév, státusz vagy hatalom ártanak az embernek. Ettől, és a szertartásos műviségétől tartva valós állapotában, eredeti hajlamait nem elnyomva akarta megőrizni az embert. A személyközi kapcsolatok alapja a valódiság kell, hogy legyen, nem pedig valamiféle elvont elv. Mások kiválósága, valamint a holtak emléke helyett pedig a még élő, égi eredetű hajlamainkat kell megőriznünk, nem szabad azokat feladnunk.”

Hartyándi Mátyás

 

„Amíg a testi forma nem rendezett,
addig az erények nem jönnek.
Amíg bensőnkben nem valósítjuk meg a lenyugvást,
addig a szívünkben nem alakul ki a rendezettség.
Ha rendezetté tesszük a formát, és műveljük erényeinket,
akkor az Ég embersége és a Föld igazságossága önmagától eláraszt bennünket,
a szellemi (shen 神) és a ragyogó (ming 明) tökéletessége ragyogni fog bennünk,
és ismerni fogjuk a tízezer dolgot.
A bensőnk igazságosságát megőrizzük, és nem hibázunk.”

A belső művelése (P. Szabó Sándor fordítása)
 „A hegycsúcson keresztül a partra fogsz érni, és az árnyékod hatására a vízből föl fog ugrani egy hal. Egy ilyen bensőségességet, egy ilyen formát még sohasem láttál! És így a napban megcsodálhatod az egzisztenciát.”

Peter Handke (Weiss János fordítása)


„Mintha csak Handke azt akarná mondani, hogy ne fetrengjetek itt össze-vissza a keserűségben és a szomorúságban, figyeljetek az álmaitokra, az álmaitokban rejlő szabadságra. És így az álmok is az ébrenlét világát fogják szolgálni.”

Weiss János

 

„Éppen alkata az oka, hogy Hárs Ernő költészetének esetében nemigen beszélhetünk alkotói korszakokról, stílusváltásokról. Az anyag, amivel dolgozott, már indulásakor rendelkezésére állt, a megtalált hang csak finoman módosult, és nem a látvány, hanem az egyre elmélyülő gondolat szintjén.”

Kemsei István

 

„Ágoston uralta az elkövetkező korszakot, Julianus mégis maradandó kérdéseket vetett fel. Ágoston azt állította, hogy a bűn és a vétek örökölhető. Az eredendő bűn átvitelét a nemi érintkezéssel kapcsolta össze és ezzel a szűzi élet elsőbbségének nézetét alapozta meg. A nemi vágyat gonoszként ítélte el: nem vetette el ezzel a természetet? Nem vetette meg a világot, amit Isten jónak teremtett? Nem ítélte el a szexualitást és a házasságot? Isten szerint való volt, hogy az újszülött gyermekeket bűnösként kárhoztatta, időbeli halálra és pokolbéli büntetésre szánta? A vágy (libido, concupiscentia) tényleg önmagában gonosz és az ember testi természetéhez tartozik? Ágoston tantétele nem rombolta le az akarat szabadságát? Isten számára nem jelent mértéket az ész és az etika? Isten igazságos vagy egy vad zsarnok? Az észről és a kultúráról, Istenről és az emberről alkotott kép forgott itt kockán. Az utókor fontos alternatívák előtt állt. Az e kérdésekről szóló viták újból és újból fellángoltak és a XX. században sem jutottak nyugvópontra.”

Kurt Flasch (Isztray Simon fordítása)

 

„… egyenesen lélegzetelállító ennek a dühös kamasznak – mert a dühhöz is érettség kell – csalhatatlan pontossága, szociális tájékozódási készsége, emberismerete és az egyházi hatalmi felsőbbséggel kapcsolatos, pengeéles ítélete.”

Báthori Csaba Arthur Rimbaud: Szegények a templomban című verséről

 

„A költemény fontos motívuma az isteni szféra keresése. Isten a szívben lakozik, de igazgatja az egymás iránti rokon- és ellenszenvek szálait is, és főleg künn él és uralkodik, a nagy Természet tengervégtelen perspektíváiban. A Brocken itt az Ígéret hegye (majdnem azt mondtam: az Ígéret földje), de egyúttal az isteni Természet szimbóluma is. Az utolsó szakasz nemcsak a hegyet szólítja meg és írja le, hanem magát Goethét is, aki úgy érzi magáról, hogy – akárcsak a Brocken – eddig fel nem tárt képességekkel rendelkezik (unerforscht die Geweide, a belek kifürkészetlenek), s épp arról szeretne két hetes útján meggyőződni, hogy érdemes tovább haladnia az eddigi úton.”

Báthori Csaba: Johann Wolfgang Goethe: Téli utazás a Harz-hegységben című verséről

 

„A bölcsesség nem képesség tekintetében áll a tudás fölött, hanem annyiban, amennyiben folyamatosan a ténylegesen megvalósuló élet változó viszonyaihoz igazítja a gondolkodást, mindig készen a megváltozó jelenségekre való gyors és megfelelő reakcióra.”

Kelemen Zoltán

 

„Ha az egyetemes pusztulás következtében az isteni és emberi törvények is semmivé lettek, az azt is jelenti, hogy nemcsak testi, hanem lelki-szellemi értelemben is felmerült ugyanez a kérdés, a gyógyír, a gyógyítás kérdése, és művében Boccaccio nyilvánvalóan arra is rá akar mutatni, hogy a valóság irtózatos és pusztító ereje láttán a korabeli orvostudomány csődjéhez hasonlóan a skolasztikus teológia hosszas okfejtései és tudós értekezései is egyszerre nevetségesen idejétmúltnak tűntek; sem vigaszt, sem gyógyírt nem jelentettek már sem a szerelem, sem a pestis miatt haldoklóknak. Úgy látszott, hogy – az orvostudományhoz hasonlóan, amelynek a test gondozása lett volna a feladata – az egyháznak mint a lélek gondozójának nemcsak megoldása, de tulajdonképpen szava sincs a kialakult helyzetre: nincs hiteles és elfogadható válasza a fekete halál és vele szoros összefüggésben az élet kapcsán felmerült kérdésekre, vagy ha van, az ő szava és válasza pont olyan hamis és erőtlen, mint bármely más emberi szó.”

Cseke Ákos

 

„Füst Milán művek sorában kísérelte meg gyermekkori és később elszenvedett traumái feloldását, novellák, drámák szereplőivé stilizálva apja, anyja és nagy szerelme alakját, és végigpróbálva az életében megoldatlan konfliktusok megoldásának lehetőségeit.”

Petrányi Ilona

 

„A Fohászkodás a világegyetem bizalmat ébresztő, nagyszabású rendjétől az életpálya fordulataiban, a halálban és a megsemmisülésben való megnyugvásig jut el. Mintegy leteszi életét ebbe a világokért felelős kézbe. S miközben átérezzük a lírai halandó szorongását, mi is részesedünk ebből a könnyítő, odaadó, békességes megnyugvásból.”

Báthori Csaba Berzsenyi Dániel verséről

 

„Az emlékezet nem zseb, hanem élő oktató: prófétai érzéke van az általa őrzött értékek iránt; őrangyal, aki azért van ott benned, hogy lejegyezze életed, és a lejegyzés által átlelkesít, hogy emeld magasba. Olyan szentírás, amely az ember születésétől fogva nap mint nap íródik; feljegyzései tele vannak jelentésekkel, amelyek sorra nyílnak meg, ahogy az illető tovább él, egymást magyarázzák, megmagyarázzák neki a világot, és kiterjesztik értelmüket, ahogy tovább halad, míg végül a természet és az élet teljes törvényévé nem válik.”

Ralph Waldo Emerson (Mesterházi Mónika fordítása)

 

„Míg különböző eseményeket láthatólag más és más módon őriz meg az emlékezet – egyeseket csaknem rögtön megjeleníti elbeszélés, mások megmaradnak »pillanatfelvételeknek«, megint másokra csak »a test« emlékezik –, s hogy más és más emberek különbözőképpen emlékeznek (egyesek vizuálisan, mások nyelvben, kisgyerekek másképp, mint felnőttek), az emlékezet természetére vonatkozó feltevések nemcsak a személyes identitásra vonatkozó elképzelést, hanem a kultúrának a múltjához való viszonyát, valamint a múltat rekonstruáló elbeszélések természetét és struktúráját is formálják.”

Nicola King (Ábrahám Zoltán fordítása)

 

„Az életrajzíró, aki elmondja a valós tényeket, kiszűri a nagy dolgokat a sok apróság közül, és úgy formálja meg az egészet, hogy számunkra is kirajzolódjanak a körvonalak, többet tesz képzeletünk ösztönzéséért, mint bármely költő vagy regényíró, a legnagyobbakat kivéve. Kevés költő és író képes a feszültség olyan magas fokára, amely valósággal ajándékozza meg az olvasót. De szinte minden életrajzíró, aki tiszteli a tényeket, sokkal többet adhat nekünk, mint egy újabb tényt a gyűjteményünkbe. A teremtő tényt adhatja nekünk; a termékeny tényt; a tényt, amely sugall és nemz. Erre is van egyértelmű bizonyíték, hisz gyakorta előfordul egy életrajz olvasása közben, hogy a könyvet félretéve agyunk hátsó zugában bizonyos jelenetek fényesen megmaradnak és egyes szereplők tovább élnek; azután pedig egy vers vagy regény olvasása közben magunk is meglepődünk rajta, hogy már ismerősként bukkannak elő.”

Virginia Woolf (Szlukovényi Katalin fordítása)

 

„Élettörténetem beépülése az Ábrahámtól napjainkig tartó történelembe nem egyéb, mint egy »sztoriban«, emlékezettartalmak áramlásában való lakozás, amely sohasem emelkedhetik saját nézőpontja fölé. A betagolódás mindig fenntartja a hitvallás perspektiváját: Isten az időben lakik, s az ő békéjéé, az ő jogáé és igazáé lesz az utolsó szó. Ez a távlat az emberiség emlékezetének terápiája: szabaddá tesz mind a múlt bűneit tudatosító történetírásra, mind a megbocsátásra, mind pedig a jövő konstruktív alakítására.”

Dietrich Ritschl (Mártonffy Marcell fordítása)

 

„A mítosz mindig ott kezdődik, ahol az emlékezetbe idézhető élet véget ér. A mítoszok, a mindenkori kultúra sajátos, meghatározó jelentőségű narratívái, kiemelkedően fontos funkciót töltenek be. Egy közösség a mítoszainak köszönhetően maradhat fenn társadalmi és kulturális létezőként, így szavatolja, hogy nemzedékei többé-kevésbé békésen kövessék egymást, sőt, a nemzedékeket a közös mítoszok hívják létre. A mitikus közösségek olyan társadalmak, amelyek a kétféle emlékezés közti különbség kiegyenlítésére törekszenek: a bennük felgyülemlő élettapasztalatot a mítosz nagy elbeszéléseire vonatkoztatják. Ezzel szemben a modern, nem hagyományos társadalmakban láthatóvá válik az emlékezet két fajtája közti különbség és a nemzedékek változása. A nemzedékek azért küzdenek, hogy maguk szabhassák meg a közös, nem személyes emlékezet mintáját.”

Wolfgang Müller-Funk (Mártonffy Marcell fordítása)

 

„Amit kétségtelenül a fotográfia és a rá következő képi médiumok medialitásához köthetünk, az a szóbeli és írásos emlékezetkultúra növekvő mértékű vizuális kiegészítése és kiigazítása. Az olyan képi ábrázolások, amelyek szándékoltan történeti eseményeket dokumentálnak, avagy csupán úgy utalnak saját jelenükre, hogy az utókor a keletkezési idejükben dívó kultúra és életmód vizuális dokumentumait látja meg bennük, természetesen nem új keletűek, ám soha még nem voltak ilyen tömegben hozzáférhetőek. Már nemcsak úgy hivatkozhatunk saját vagy kollektív múltunkra, mint ami nyelvileg kódolt, hanem mint ami vizuálisan is följegyzésre került.”

Jens Ruchatz (Forczek Ákos fordítása)

 

„A kiválogatás jelenti mentális tevékenységeink gerincét. S az emlékezet esetében nyilvánvaló a hasznossága. Ha mindenre emlékeznénk, az esetek többségében ugyanolyan nyomorultak lennénk, min ha semmire sem emlékeznénk. Ugyanolyan hosszú ideig tartana előhívnunk valamely időtartamot, mint amilyen hosszú ideig az eredeti tartott, és egyetlen tapodtat sem jutnánk előre a gondolkodásunkban.”

William James (Ábrahám Zoltán fordítása)

 

„…az emlékezésre jellemző tudatosság összetéveszthetetlenül különbözik a tudatosság más formáitól. Amikor egy eseményre emlékezünk, még ha homályosan is, tudatában vagyunk annak, hogy a jelen élménye úgy kapcsolódik a múlt tapasztalatához, ahogy semmilyen más élmény nem kapcsolható hozzá. Nem tévesztjük össze az észleléssel, a képzelettel, az álommal, a hallucinációval vagy annak elgondolásával, hogy mi van vagy mi lehetne a világban.”

Endel Tulving (Pauly-Takács Kata fordítása)

 

„Rendkívüli emlékezőtehetsége egy határozott előnyt biztosított Sz. számára: a csecsemőkorba visszanyúló emlékei voltak, olyanok, amilyenek bennünk, többiekben esetleg ki sem formálódtak, vagy amelyeket már régen elvesztettünk, mivel a későbbi sok-sok benyomás kiszorította őket; s az is elképzelhető, hogy azért nem rögzültek benyomásaink e korai életszakaszban, mert nem fejlődött még ki az emlékezetünk alapvető eszköze, a beszéd.”

Alekszandr Romanovics Lurija (Ábrahám Zoltán fordítása)

 

„Az agynak nincs központi processzora, egy mindent kontrolláló szuper menedzsere. Inkább sejtegyüttesek megosztott, ám gazdag kapcsolatrendszerrel összekötött hálózatairól beszélhetnénk, amelyek egymás között egy koherens élmény illúzióját keltik, amelyben mindannyian osztozunk normálisan működő pillanatainkban. Az emlékezet rejtélye, miként az agyi folyamatok oly sok vetülete is, úgy tűnik, az, hogy egyszerre helyhez kötött és helytelenül kötetlen. Az emlékezés egyszerre biztos és határozott, mint amikor felidézzük a hét napjainak a nevét, vagy mint amikor sok év után újra kerékpár nyergébe szállunk és biciklizni kezdünk, ugyanakkor tünékeny és csalóka, mint egy szappanbuborék, mint amikor megpróbálunk visszaemlékezni az első pillanatra, amikor megpillantottuk szerelmünket, és emlékünket összehasonlítjuk az övével.”

Steven Rose (Tóta Péter Benedek fordítása)
„Nem azok vagyunk, akiknek látszunk. Mindenki eltorzítja magát a többiek kedvéért. Ő is olyan szeretne lenni, mint a többiek. A szél a házakon belül csendes, a házakon kívül hangos. A hideg a meleget rejtő falakba ütközik. Úgy beszélünk, mintha minden nagyon egyszerű lenne. Inkább álmodjuk a dolgokat, mint kimondjuk őket.”

Martin Walser (Weiss János fordítása)


„Klasszikusnak egy olyan szerzőt nevezünk, aki nem törődik az előre- és a visszanyúlásokkal, aki szuverén módon túlteszi magát az irányzatokon, a divatokon, a függőségeken és az irodalomtudomány tankönyvszerű meghatározásain. A klasszikus a legnagyobb magától-értetődöttséggel birtokolja a tradíciót, és rögtön félresöpri azt, amikor nincs rá szüksége. Ebben áll a vitalitása. És ezzel nemcsak a saját kortársait ingerli, hanem a jövőbeli olvasóit is megmenti az unalomtól.”

Hans Magnus Enzensberger (Weiss János fordítása)


„Az erkölcs elmélyült tanulmányozása szükségeltetik ahhoz, hogy el tudjuk különíteni a büszkeség és a hiúság jellemző vonásait. A büszkeség magasröptű, nyugodt, higgadt, rettenthetetlen és rendíthetetlen. A hiúság alantas, bizonytalan, állhatatlan, nyugtalan és ingatag. Előbbi nagyra növeszti az embert, utóbbi fölfújja. Előbbi ezernyi erény forrása, utóbbiból fakad majd’ minden bűn és ferdeség. Van egyfajta büszkeség, amely magába foglalja mind a tíz parancsolatot, és van egyfajta hiúság, amelybe beletartozik a hét főbűn.”

Chamfort (Imreh András fordítása)


„Azt mondják, ha egy szerencsétlen ember hanyatt esik, betöri az orrát.”

Chamfort (Imreh András fordítása)


„Chamfort jellemének összetettsége a szerelemgyerekek alkati sajátosságából adódhatott: anyja iránti szenvedélyes szeretete általános szeretetéhséggé alakult, és ezt végül is az anyjához sok tekintetben hasonló feleségétől kívánta megkapni.”

Cyril Connolly (Imreh András fordítása)


„Chamfort részben e mindig beismert tökéletlensége miatt vonzó, emberi és modern.”

Julian Barnes (Szilágyi Mihály fordítása)


„Vannak pillanatok, amikor a költészet bátor tetté válik.”

Yves Bonnefoy (Schneller Dóra fordítása)


„Akkoriban a szürrealisták megjelenése feltűnő volt: mély benyomást tettek az emberekre; mindenki biztosra vette, hogy a világ csendje honol bennük. A mesterkéltség nélküli gondtalanságukban volt valami nyomasztó, gondterhes és fenséges, amitől az ember kényelmetlenül érezte magát.”

Georges Bataille (Schneller Dóra fordítása)


„Az 1947-es szürrealista kiállítás és előkészületei az egyik utolsó ’szabad’ megnyilvánulási lehetőséget jelentették a kelet-közép-európai művészek számára a sztálinista kultúrpolitikai fordulat előtt. Az Európai Iskola rövidesen beszünteti tevékenységét. A kiállítás előzményeinek és visszhangjának vizsgálata annak vizsgálatához nyújt támpontokat, hogy milyen irányban alakult volna a magyar képzőművészet és irodalom története a viszonylagos szabadságot jelentő 1945–1947-es időszakot követően, az erőszakos, monopolizáló kultúrpolitikai beavatkozás nélkül.”

Balázs Imre József


„A »mélység« inkább azt a tragikus pillanatot jelenti, amikor az ember felismeri a földhözragadt felületességét. Az ember mély tragédiája felületességében és jelentéktelenségében rejlik.”

Romain Gary (Rőhrig Eszter fordítása)


„A szépség a dolgok elrendeződésének mikéntje. Az ember azáltal fedezi fel, hogy ráébred e természeti elrendeződés mibenlétére.”

Salvador de Madariaga (Imreh András fordítása)


„Mintha önmagunk idegensége törne be a saját ismerősségünkbe, el/gondolt önismeretünkbe, ismerősnek vélt világunkba: legyen akár telített létünk, akár telítetlen, legyen bár eseménytelen életünk, vagy eseményekkel betöltött.”

Máté Andrea


„A valamely eseményből fakadó tapasztalat nem önmagánál, a sajátban, hanem máshol, az idegenben kezdődik.”

Bernard Waldenfels (Ábrahám Zoltán fordítása)


„Amikor a külvilágban keresünk, amikor a Másikat keressük, amikor beilleszkedünk a külvilágba és beilleszkedünk a Másikba – önmagunkat keressük és találjuk meg, a külvilág, a Másik mint másik felünk önmagunk vagyunk/leszünk. A test, a beszéd és a fölöttük őrködni hivatott Én azonossága az, amit saját(mag)unknak tekinthetünk. Ha bármelyik eleme e triásznak meglazul vagy le/kiválik, megtörténik az önelidegenedés. Egy önmaga számára idegennek viszont minden és mindenki más is idegen.”

Hárs György Péter


„Földi végességünk velejárója, hogy különbözzünk más létezőktől (más tárgyaktól és lényektől), hiszen véges teremtmények vagyunk; teológiai szempontból pedig különböznünk kell Istentől, hiszen Isten végtelen, teremtetlen, feltétel nélkül létezik, a mi létünk pedig véges, teremtett és feltételhez kötött. De a végesség terén megmutatkozó másság, akár különállás, akár különbözőség lesz is belőle, még nem jelent elidegenedést. A végesség különbsége ott kezd rossz irányba fordulni, ha az elidegenedés a másság velejárója, vagy épp ha a másság az elidegenedés szabályai szerint, a más(ik) pedig mint idegen jelenik meg.”

Calvino O. Schrag (Varsányi Orsolya fordítása)
 „Egy nyugat-európai értelmiségi egzisztenciájának egész kombinatorikája felettébb szegényesnek tűnik azzal a számtalan konstellációval szemben, amelyeknek az egyén itt egyetlen hónap leforgása alatt közelébe kerül.”

Walter Benjamin (Zsellér Anna fordítása)


„Derrida de-konstruáló olvasva-írásában megmutatkozik, hogy minden szöveg magában hordja saját lerombolásának magjait. Tudnunk kell azonban: »A dekonstrukció az igen oldalán áll, az élet igenlésének oldalán.«”

Molnár Miklós


„Önáltatás, hogy problémáim vannak: az énem maga a probléma. Az elvárás, a célok kitűzése elválaszt attól, ami valóságosan jelen van. A spirituális munka tehát nem szerzés, nem is tanulás a szó hagyományos értelmében, hanem inkább a lényegtelen és haszontalan dolgok feladása, elhagyása, elengedése; átjutás rajtuk.”

Varga Imre


„Krúdynál a Kelet nem pusztán a hagyományosnak tartott magyar értékek hordozója. A Napraforgó bizonyos szöveghelyzeteibe beemeli a távol-keleti kultúrát, elsősorban a buddhizmust…”

Kelemen Zoltán


„A szofisták városállamról városállamra járva toborozták tanítványaikat és munkájuk legfontosabb célja tehetséges poliszpolgárok nevelése volt. Az új mesterséget a demokrácia szülte, a nevelő filozófusok, a szofisták legfőbb célja pedig a megrendelő igénye szerint kiváló szónokok, ügyes-bajos hivatali, bírósági ügyeiket remekül intéző polgárok nevelése volt. A szofisták ilyen értelemben az első professzorok, akik társadalmi igényből fakadón előre megszerkesztett tanmenet szerint oktatták az ifjakat.”

Szoboszlai-Kiss Katalin


„… orgonaművek stílusos interpretációjához nem elegendő, ha valaki egyszerűen csak tehetséges muzsikus, hanem megfelelő tudással kell rendelkeznie a zenei stílusok, a hangszertörténet változásaiban, és alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie a különféle egyházi liturgiákban is.”

Ruppert István


„A zenét is állandó mozgásként érzékeljük, melynek lendülete, változó sebessége, ereje, karaktere van. Amíg azonban még nem a zenét tárgyaljuk, hanem csak annak alapelemét, a hangot, nem beszélhetünk gesztusokról, mozdulatokról. Viszont a mozgáshoz szükséges anyagot a zenész a hangban találja meg. Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy rendszerint úgy beszélünk a zenei hangról, mint aminek anyagi tulajdonságai vannak: hőmérséklete, mérete, színe, tapintása, halmazállapota, tömege vagy akár íze. Egy mozdulatlan hang önmagában is lehet meleg, nagy, bársonyos, folyékony, sötét, súlyos és édes is, és amint megmozdul, a játékos pillanatról pillanatra finoman vagy radikálisan változtathatja ezeket a tulajdonságokat.”

Ittzés Gergely


Winkler Gábor

„Számomra a hiteles művész megítélésében talán a legfontosabb szempont az, hogy az önismeret, és a belső inspiráló erők vállalása milyen mértékben fejeződik ki a művészeti tevékenységében.”

Radosza Attila


„Talán a művészetpszichológia sem foglalkozott „eleget” annak kiderítésével, hogy mennyit változott a képzőművészek ábrázolási döntéseiben a különféle elvárások szerepe az idők során. Továbbá érdekes volna összevetni a különféle alkotói tevékenységi területeket, melyeknél mekkora szerepet kap a tanult információ, a környezet, a tudatosság és az aktuális emóciók a gyerekkori emléknyomokkal szemben.”

Tolnay Imre


„Győr fejlesztésének célja, hogy a Bécs–Pozsony–Budapest kelet-közép-európai fejlődési övezet alközpontjaként olyan regionális centrummá váljon, amelyben a tudást szolgáló intézményrendszer egyre teljesebb kiépítésével folyamatos megújításra kerülnek a meglévő ipari, technikai adottságai. Cél, hogy a város intézményrendszere képes legyen segíteni az Észak-Dunántúl térségének integrációját az új európai fejlődési övezetbe, s ezt az integrációt egy, a városi környezetet fenntartó, egyben adottságait növelő fejlesztés teremtse meg, aminek révén vonzó életkörülmények biztosíthatók a városban és a térségében élőknek.”

Rechnitzer János


„A barátságban nem maga a barátság izgatja a képzeletet, mint a szerelemben, ahol a szerelmen kívül érdektelenné és zavaróvá válik az egész világ. A barátok képzeletét a világ tölti be, mint a tettek mezeje vagy az ítélet tárgya; a barát személyének felismerése és kiválasztása kivételesen szimpatikus cselekvésének, gondolkodásának, más dolgokkal és személyekkel szembeni érzelmeinek köszönhető. Így, a barátság, két szabad lélek összekapcsolódása, akik szerencse folytán találkoztak, elismerik és nagyra értékelik egymást, de szabadak maradnak.”

George Santayana (Horváth Nóra fordítása)


„Két pont között olykor a legrövidebb tévút az egyenes, és ha a geometria absztrakt közegében nem is érvényes, mindenesetre érvényes a filozófiában, amelynek – minden látszat ellenére – csupa konkrétum a közege.”

Tábor Béla


„Igazán csodálatos nap volt a mai, egyike azon keveseknek, amikor a börtön szinte miszlikre foszlik a levegőben, és az ember végre ismét szívbéli bajtársiasságot érez az övéivel, és a börtön egy pillanatra megint az élet természetes részévé válik, nem nyomaszt, nincs jelentősége, kesernyés utóíz nélkül keveredik össze a többi emlékemmel, amelyek evilági történelmemet alkotják. És mindez egy csoport barát csodájának köszönhető.”

Álvaro Mutis (Pál Ágnes fordítása)


„Vékony jéghártya feszül bűn és erény között. Ha akarjuk, ha nem, ott korcsolyázunk rajta, s lábaink alatt, amelyek fölül tartanak, miközben őket az erény súlya nyomja is lefelé, ha megroppan és beszakad, máris nyakig merültünk alá.”
Hárs György Péter

„Így hát a művészi alkotás, lévén a természet interpretációja, minél inkább magában foglal szellemi elemeket, és minél nemesebb érzülettel és formában reprodukálja azokat, annál inkább eltávolodik a közönséges érzékeléstől. A műalkotást csakis azok képesek értékelni, akik hosszú és türelmes szeretettel képesek voltak felemelni szellemüket mindezen elemek érzékeléséhez és befogadásához.”

Giovanni Segantini (Lukácsi Margit fordítása)


„A Természet egyfajta hangszer lett számomra, amelynek zenéje elkísérte szívem énekét. És a szívem az alkonyati nyugodt harmóniát énekelte, a dolgok belső intimitását, így hatalmas melankóliával táplálta szellememet, amely a lelkemben végtelen gyengédséget ébresztett.”

Giovanni Segantini (Lukácsi Margit fordítása)


„Sosem kerestem Istent önmagamon kívül, mert meggyőződésem, hogy Isten bennünk lakozik, és Isten mindannyiunké, ha szép, jó vagy nagyszerű műveket alkotunk; mindannyian Isten részei vagyunk, miképpen minden atom a Világegyetem része. Sosem kerestem más boldogságot az egyetlen, igaz boldogságon, a megismerés boldogságán kívül. Mindig szerettem és tiszteltem a nőt, lett légyen bármilyen helyzetű is, hiszen természetének lényege az anyaság.”

Giovanni Segantini (Lukácsi Margit fordítása)


„Annak ellenére, hogy viszonylag fiatalon szakadt meg élete folyása, Segantini rendkívül gazdag hagyatékot örökített az utókorra. Zsenge korban, szinte gyermekfejjel kezdte pályafutását, és egész életét a nap nap utáni kitartó munkának szentelte. Keze alól rendre-másra kerültek ki az új és újabb alkotások, amelyek ma a világ nagy múzeumainak féltve őrzött kincsei.”

Almási Tibor


„Segantininek a posztnaturalizmusból (verizmusból) induló, az igazi francia impresszionizmus mély benyomásával megtermékenyülő, olykor szinte a szecessziós érzékenységből, az intimizmusból is táplálkozó, sőt, kései, már-már »vad«, azaz a fauve-izmust megelőlegező képein olyan sajátos, radikális olasz (svájci) képzőművészeti pályát nyit, amelyre a lusta itáliai kulturális élet legfeljebb bávatagon tekint.”

Szkárosi Endre


„Segantininél azzal a szokatlan jelenséggel szembesülünk, hogy szerelmi élete mindenestül egy korán kötött házasság keretei között zajlott. Nyilvánvaló azonban, hogy a művész hallatlan erejű ösztönei ilyen korlátozást aligha tűrtek volna, ha szublimált formában nem irányulhatnak korlátlan számú teremtményre. A szerelmi életében szigorúan monogám Segantini törvényszerűen szentelte átszellemített szerelmét az emberiség, a természet egészének.”

Karl Abraham (N. Kiss Zsuzsa fordítása)
„Napjaink paradoxona: a rossz ízlés parttalanul tombol, hisz az írott és a vizuális média igénytelenségét látva mentesnek érzi magát minden felelősség alól, ebben a miliőben pedig a klasszikus szerzők meglepőnek, forradalminak, őrültnek, szürrealistának hatnak. Valóban paradoxon ez? Vagy az ész jele?”

Philippe Sollers (Horváth Eszter fordítása)

 

„Valójában a nyelv belső tapasztalata az, ami a felszínen tart, ami magával ragad, ami elmélyít. Az ember nem választja ezt a szenvedélyt, ez adódik, és Sartre téved: az irodalom nem idegbaj, hanem a megismerés egyszerre mágikus és precíz módja, egyre inkább az.”

Philippe Sollers (Horváth Eszter fordítása)


„Már semmiben sem hiszek,
Ami nem mélyült bele a keblembe,
Sem nem bizonyos és tartós,
Amit Isten maga nem nyilvánított ki nekem.”

Friedrich Wilhelm Joseph Schellingt (Weiss János fordítása)


„… a költészet meglátás, a költészet feltárja az ént az én számára, visszaadja a kultúrát önmagának; a versek a folytonosság elemei, és megvan bennük a régészeti leletek kisugárzása és érvényessége, de az eltemetett cserépdarab önálló jelentőségét nem csökkenti az eltemetett város jelentősége, a költészet: ásás, méghozzá olyan leletek után, amelyek végül növénynek bizonyulnak.”

Seamus Heaney (Mesterházi Mónika fordítása)


„Úgy tűnt, mintha a nő nem is érzékelné a körülötte zajló eseményeket, azt lehetett gondolni, hogy itt fog ülni moccanatlanul egészen az utolsó metróig. Profilból nézve neki is éppen olyan különleges, enyhén pisze orra volt, mint anyámnak. Ugyanaz a világos szem. Ugyanaz a magas homlok. Az ő haja rövidebb, mint az anyámé. Nem, nem változott sokat. Nem is volt már olyan szőke, de végül is, azt sem tudom, hogy az anyám született vagy festett szőke volt-e. Keserűen legörbedő szájszél. Biztosra vettem, hogy ez a nő az anyám.”

Patrick Modiano (Rőhrig Eszter fordítása)


„Rousseau a kezdet, a természet és az igazság embere, pusztán írásban képes érvényesülni e relációkban, írás közben, csakhogy ez mindig kiforgatása az egyszer már elért bizonyosságnak; az eltévelyedést megszenvedi, hévvel és reménytelenül támadja, a régi konvencióktól megszabadítva az irodalom öntudatra ébredését mozdítja elő, a perlekedésben és az ellentmondásokban egy újszerű, őszinte beszédet dolgoz ki.”

Maurice Blanchot: Rousseau (Marsó Paula fordítása)


„Rousseau gondolatrendszerében az írás kitüntetett jelentőségű. Az írás változó fogalma mindig egy filozófiai szándék függvénye. Az értekező, a törvényíró, a nevelő, vallomástevő beszédhelyzete minden esetben a megszólalási kritériumok érvényességéhez kötött. A beszédhelyzetek fordulópontjai nagyon jellegzetesek, s különös módon, éppen ez az a tényező, amely az értelmezők körében Rousseau kapcsán a legtöbb ellenállást idézi elő.”

Marsó Paula


„Fontos megjegyezni, hogy mind a tánc, mind az ének, mind pedig az építmények, csakúgy, mint a madarak nászruhája, nem csupán szexuális célzatú, de ki is váltja a szexuális viselkedést, szexuális izgalomba hozza a partnert éppúgy, mint az »előadót«. Mindez annak a régi meggyőződésemnek a hangoztatásához vezet, hogy az esztétikum alapja igenis erotikus, mi több szexuális (ld. pl. Platón, Freud), s hogy a szexualitás esztétikummá szelídítése az emberré válással kölcsönhatásban lezajló folyamat.”

Hárs György Péter


„Az est folyamán már megpróbált mesélni nekünk arról a homályos és érthetetlenül kusza érzésről, mely abban az időben a szívét nyomta, de különösebben egyikünk érdeklődését sem keltette föl vele. Felállt tehát és a fülemüle énekét kezdte el utánozni. Mindezt olyan brilliánsan tette, hogy a döbbenettől és az elragadtatástól mindannyian elhallgattunk.”

Denis Grozdanovitch (Désfalvi-Tóth András fordítása)

 

„A sztoikus etika szerint a legfőbb jó, a boldogság, ami a végső cél: a természettel összhangban élni. Poszeidóniosz szerint ennek elérése az igazságról, a megmutatkozó kozmikus rendről való szemlélődő élettel valósítható meg, vagyis a világmindenség tiszta megismerésével, aminek elsődleges feltétele a tiszta gondolkodás, a helyes képzetalkotás.”

Szoboszlai-Kiss Katalin


„… a mesében a sírás (miként valami siralmas dolog/állapot) sohasem elszigetelten, elénk tárulkozó esetlegességében nyilvánul meg, hanem mindig egy társas viszonyban, melyet egy lehangoló, nyugtalanító, fölháborító vagy éppenséggel csodálatos történet viszonyrendszerében interpretálhatunk.”

Bálint Péter
 „Ám most, hogy immár példát vehetünk az ókori festőkről, mindegyikünk a maga szíve-joga és tehetsége szerint, azt kívánnám, bár születne egy éppily gondos munka az itáliai mesterekről is, kiknek példái még ma is mindenfelé a szemünk előtt vannak, melyekre ujjunkkal rámutathatunk és azt mondhatjuk: »Íme, tessék!« Mert ami az érzékeinkkel felfogható dolgok körébe tartozik, az mélyebben és maradandóbban vésődik belénk, alaposabb vizsgálódást igényel, és hálásabb anyaggal szolgál a tanulni vágyóknak, mint azok a dolgok, melyek csak a képzeletünkben jelennek meg, mint álomképek, vagy szavak által homályosan kerülnek elénk, minélfogva hiába is próbálnánk megragadni őket (akár Orfeusz Euridiké árnyát), gyakran semmivé tűnnek, s reményeinkben csalatkoznunk kell.”

Pieter Paul Rubens (Désfalvi-Tóth András és Balogh Tamás fordítása)


„A valóságban nincs kicsi és nagy, nincs külső és belső, nincs közeli és távoli, nincs létezés és nem-létezés. Nincs kérdés és nincs válasz. Nincs kettősség. Vagy az egy van, vagy a végtelen. A jelenségek és a fogalmak párba állítása csupán az elme korlátozottságából fakad. Mert az értelem nem a természet rendjét fedi fel, hanem a sajátját.”

Su-la-ce – Közreadja Sári László


„A magyar írót mindenekelőtt az határozza meg, hogy magyarul ír. Elvégre az írás elsősorban nyelvi teljesítmény. Ezáltal tudják a művet taksálni azok, akik a nyelvet érzékeikkel és tudatukkal bensőségesen ismerik.”

Karátson Endre


„Független vagyok, de nem szabad. Mégis szabadságot gondolok és vágyok. Azt akarom, hogy én és az akaratom szabad legyen. Ám aztán szerelmes leszek, gond nélkül feladom a szabadságomat, édes függésbe kerülök a szerelmemmel, és amennyiben szeret, visszanyerem tőle a szabadságomat. A szeretet feloldja a szabadság és függőség ellentétét.”

Hannes Böhringer (J. A. Tillmann fordítása)


„Tao-vu nem ismerte a tűnődés békéjét. Örökké sürgölődött, nem fért a bőrébe. Épp olyan volt, mint azok, akiket a tűnődők megvetnek. Akik népszerűségre törnek, akik felkínálják magukat a tapsnak, ünneplésnek. A tűnődők azért tesznek komoly erőfeszítéseket, nehogy kitűnjenek az emberek közül.”

Su-la-ce – Közreadja Sári László


„Biztosíthatlak, hogy egy tollpihével feldúlom a legszabadabb gondolkodót és a legvakmerőbb életimádót is – bár a logikához tökfej vagyok.”

Virginia Woolf (Szlukovényi Katalin fordítása)


„Aki önmaga mestere, nem változik külső hatásra. Nem változtat rajta se jómód, se dicsőség, se nélkülözés, se romlás, se múlás, se világomlás. A méltóságunk nem engedi meg. Sőt, megköveteli, hogy a nagy bajban úgy viselkedj, mint aki ura az Időnek. Ha a tiéd a Létezés, tiéd a Múlás, akkor tiéd az Idő is. Legalábbis egy része. Saját Időd van, Taj-jüan.”

Su-la-ce – Közreadja Sári László


„Van egy hivatás, amelynek fel kell készítenie a legsüketebb csatákra, a legfinomabb kiábrándulásokra. Csakhogy női hivatás ez, férfiaknak mindörökre tiltott. E hivatás gyakorlói mossák a mértéktelen és javíthatatlan szerelmesek szobrait, és olyan fogadalmi adományt ásnak el a lábuknál, amely idővel elemészti a márványt és szétmarja a legmakacsabb fémet is.”

Alvaro Mutis (Imreh András fordítása)


„Anyegin emberkerülő a falusi szomszédok szemében; Tánya ennek okát abban látja, hogy mondják, untatja kis falunk, és hogy csak akik csillogtatni tudnak, azok vonzzák… egyébként, ha nem is egészen pontos az értelme, annál több benne az igazság; egy nő levele, aki ráadásul 17 éves, aki ráadásul szerelmes!”

Alexandr Puskin (Kántor Péter fordítása)


„A szellem önmagáért van, és eredményei önmagát igazolják. Nem az ember hatalmát. Mert nincs hatalma az embernek. Amit tud, az mind másról szerzett tudás. Amit önmagáról tud, az oly csekély, hogy nem is tudás.”

Su-la-ce – Közreadja Sári László


„A nyelv világában a bekövetkező változások eredményeként megvalósul az előző évtizedekben lefolytatott viták tanulságainak összegzése, az újítás és a hagyományelvűség egyeztetése.”

Veliky János


„Az angyal visszavet a Kezdethez, kerubok által elzárt Éden képeihez, ugyanakkor mindig az ítélet, az apokalipszis jele is. Az angyal által keltett félelemből és részvétből fakadó megtisztulás pedig visszaveti az embert önmagához, esendőségéhez, és ahhoz az ítélethez, melyben kiesik kezéből az ítélő pálca. Az angyal előtti arcra esés katharszisza tehát hasonlóan a kísértetieshez, olyan felületre veti az embert, melyen, ugyan tükör által, de már nem homályosan rajzolódik ki az arca.”

Komálovics Zoltán


„Teremtettségéből adódóan az ember valójában nem csak az isteni szeretet kegyelmét kapja meg, hanem a lehetőségét annak, hogy szeressen; hogy önmagán kívül más valakit is szeressen: a felebarátját; és hogy ne csak embertestvéreit, de lelki barátját is szeresse. Minden ember saját és egyetlen Alter Ego-ja az őrangyala, aki nem e földi világból származó lény.”

Szergej Bulgakov atya (Désfalvi-Tóth András fordítása)


„Két, egymástól alig eltérő leírás szerint Klee rajza, amely szobája falán függ, kapuvá válik: hosszú évek múltán ezen keresztül lép be az angyal a szobába, »teljes díszben és dicsfényben«. Mégsem pusztán jelenésről van szó, hanem arról, hogy az angyal átváltoztatja önnön másik énjét: Valter Benjamint.

Peter von Haselberg (Mártonffy Marcell fordítása)


„Az angyal találkozik az emberrel, és az ember találkozik az angyallal, aki „kinyilatkoztat”, üzenetet közvetít, ugyanakkor távozásában titokzatosan „elrejtőzik”. A kölcsönös egymásra találásban az ember önmagát is jobban megismeri. Nem kap végérvényes választ kérdéseire, de megtapasztalja, ő is „kinyilatkoztató” és „elrejtőző” lény.”

Sulyok Elemér


„Az angyalokról tudunk, de nem ismerjük őket – mindegyik mindig más. Nem tudjuk, kik az angyalok, de felismerhetjük őket – bármelyiket bármikor. Az angyalok adottak – megismerésük adódik. A feladat megoldása az adott figyelem – mindig, mindenütt. Bárkiben, bármiben, bármikor, bárhogyan megjelenhet egy angyal. Éberek legyünk, hogy a jele, a jelenése, a jelenség jelentése megadassék számunkra.”

Tóta Péter Benedek
„Az élet folytonos indulás.”

Yves-Jacques Bouin (Imreh András fordítása)


„Azt mondom, a mozdony olyan, akár az emberi test.”

 Rudyard Kipling (Sári Júlia fordítása)


„A vonat füttye elhagyott. De még csattognak a kerekek. Tőlünk függ, milyen dallamot képzelünk hozzá.”

Jókai Anna


„Mikor a 19. század elején a vasútról megszülettek az első értekezések, a szerzők a tér és az idő megsemmisítéséről beszéltek.”

Horváth Nóra


„A szépirodalomban megjelenő vonat gyakori úticélja a provinciális kisváros, minduntalan ismétlődő léthelyzetekkel. Ez a környezet az elhagyhatatlanság képzeteit idézi, így a vasútállomás a rabság és szabadság kettősségének helyszíne, amely mentes a történelem előrehaladó mozgásától, a köznapiságba záródik.”

Kovács Krisztina


„Édesanyám a nagymama mellett, mi, gyerekek, pedig oldalvást térdepeltünk… Sem a háború előtt, sem utána, sohasem hittem olyan őszintén Istenben, és nem is imádkoztam annyira tiszta szívből, mint akkor. Olyan odaadóan mondtam a nagymama után az imaszöveget, hogy úgy éreztem, megállt az idő, határtalanná vált a tér, s hogy a Jóisten hall engem.”

Milena Šurjanović (Borbély János István fordítása)


„Elsőként Zénón Az ember természetéről című írásában állította, hogy a végső cél a természettel összhangban élni, amely az erény szerinti élet… Az erényes élet a természettel összhangot mutató dolgok tapasztalata… Mindenki természete a mindenség természetének része.”

Szoboszlai-Kiss Katalin


„A szülőföldre rátalálunk, elnyerjük.”

Mirko Kovać (Borbély János István fordítása)


„A sztoikus filozófia szigorú, jól felépített, következetes és mindenekfelett az ember – az esendő világtól elhagyatottként bolyongó, önmagát kereső ember – filozófiája.”

Szoboszlai-Kiss Katalin


„A szerelmek, mint a kapcsolatok kitüntetett jelentőségű aktorai ráadásul egészen speciális szerepet is kapnak a biográfiákban: ők a »múzsák«, a nagy alkotó ihletői.”

Lengyel András


„Flaubert önmagával szemben kérlelhetetlen volt, az irodalmat mindenekfelett állónak tartotta. A Bovarynét egészen önsanyargató munkával alkotta meg.”

Rőhrig Eszter


„Az ész klapanciái hamisan zengenek, dilettáns művek. A meztelen szív jobb költő nekem.”

Su-la-ce – Közreadja Sári László


„… az élő mesemondó közösségek funkciójuk szerint nem csupán a szórakoztatás profán intézményei, hanem a lokális életvilág egészét megragadó és értelmező szellemi tevékenység színterei.”

Biczó Gábor


„A tűnődés nem az elme képessége, hanem a léleké. Olyan művészet, mely feltárja a világ valóságos természetét. A megismerés legfinomabb módszere, a titkok szelíd közelítése, fürkészése. Nem támadás a tudásért. Barátságos ismerkedés.”

Su-la-ce – Közreadja Sári László


„A helyes cselekedetek sikeressége elsősorban lelkünk egyensúlyán múlik, ha az egyensúly állandósul, akkor minden tettünk az erényt valósítja meg.”

Szoboszlai-Kiss Katalin
“Egyedül a mű fontos, a műben foglalt állítás, a költemény a maga szorosan vett egyediségében, a kép a saját terében. Egyedül a mű a fontos, ám végső soron a mű csak azért van, hogy a saját nyomába vezessen: a mű az a mozgás, amely az inspiráció tiszta pontja felé visz bennünket, ahonnét származik, s amelyet úgy tűnik, csak akkor érhet el, ha eltűnik.”

Maurice Blanchot (Radvánszky Anikó fordítása)

“Győrbe két nap késéssel érkezett a forradalom. Amikor a gimnázium ablaka alatt a Vagongyár munkásainak felvonulására felfigyeltünk – a nap második tanórája zajlott éppen – elvégeztük mi is a magunk helyi lázadását: az óvatos bencés tanárok először ugyanis nem akarták megengedni, hogy mi is csatlakozzunk a menethez. Nem sokáig folyt a vita – felálltunk és leszaladtunk az utcára.”

Fogarassy Miklós

“Az élő Bartók? Mit sugall ennek a mondatnak a mélysége? Melyek lehetnek a folytonosságnak azok a meghatározható, tetten érhető, egyszerű szemléleti és gyakorlati alapképletei a bartóki zene mélyén és annak organizmusában, melyeknek gyökerein áll és törzsén talán tovább növekedhet egy magát megadni nem akaró, mert nem is tudó kultúra? S az általános európai zenei formák tagoló rendjei mögött mitől olyan alapvetően egységes ez a zene s a benne nyújtózó világ? És mitől oly otthonos mégis nekünk, a maga egyetemességében?”

Szabados György

“… az igazi hívők nem háborúznak. A csőcselék háborúzik, s a keresztény jelképekben meg a felekezeti különbségekben keres rá ürügyet, gaztetteire pedig alibit.”

Mirko Kovač (Borbély János István fordítása)

“Ez az ifjú azonban már nem lovag, nem lóra száll, hanem gyalog lépdel a friss gyepen. Városból indul, és kerthez, nem várhoz érkezik. A vár csak jóval később jelenik meg, amikor elzárják előle a Rózsát, és a hirtelen eléje tornyosuló bástyák nem harcra késztetik, hanem kétségbeesésbe taszítják. A kaland, amit keres, nem hősi tettek hajszolása, hanem a szerelem megismerése – a lélek kalandja. Az álom kiváló eszköz arra, hogy kilépjen a mindennapok világából, és belépjen egy másik, egy belső világba.”

Rajnavölgyi Géza

“Szeretnék egyszerű lenni, és életemet szeretném megtisztítani, amennyire csak lehet.”

Hamvas Béla

“A piacot jól ismerő, s azt maximálisan kiszolgáló író-iparostól a piaccal szembeforduló, azt tudatosan opponáló, a feléje áramló »elvárásokat« felülírni igyekvő alkotóig széles a sáv, de így vagy úgy, minden szöveg létrejöttébe belejátszik az implicit olvasói igény.”

Lengyel András

“… Tolnai Ottó drámái nemcsak hogy szervesen kapcsolódnak korábbi magyar és külföldi irodalmi kísérletekhez, hanem alkotójuk egy új színházi forma, egy új színpadi nyelv meghonosítására, illetve folytatására is kísérletet tett.”

Mihálka Réka

“Az arabok, a sivatag emberei ellenérzéssel viseltetnek a tenger iránt. Ellenérzésük azonban bűvös igézetet is magában foglal. Utóbbival kapcsolatban elég legyen most bizonyítékul hoznom azt a tényt, hogy e kétségtelenül szárazföldek belsejében élő nép szemében a tenger identitásuk meghatározásában bír fontos szereppel: önmagukat a tengerhez viszonyítva határozzák meg. Azt mondják ugyanis magukról, hogy »az öböltől az óceánig« elterülő térség lakói.”

Salah Stétié (Désfalvi-Tóth András fordítása)

“Akadnak az ember életében olyan hajnali órák, amikor szinte visszarémlik bennünk a teremtés, a születés őshajnala; az, hogy volt sár, vér, szike, se varrótű, az első lélegzetvétel; no meg a föld, az ég és a vizek szétválása; a szárnyasok és négylábúak összevisszasága, aztán meg a lét elrendeződése.”

Fogarassy Miklós

“Az ő hálózati látszatuk szerint minden úgy működött, ahogy megszokták. Parancsokat adtak, kaptak, engedélyt kértek, beszámoltattak, véleményeztek, terveket kovácsoltak, módszereket agyaltak ki, megfigyeltek, lehallgattak, ellenőriztek, ravaszkodtak, konspiráltak, güriztek, jelentettek, güriztek, jelentettek, és semmire se mentek. Céljuk ködkép maradt a kedélyük határán.”

Karátson Endre

“Örvendjetek, amikor csak lehet, és erőt éreztek hozzá magatokban. Mert tiszta öröm pillanatai többet érnek, többet jelentenek, mint apró-cseprő szenvedélyeink meg vágyaink zűrös játékában eltelt életünk napjai és egész hónapjai akár… A tiszta öröm minden perce azonban, olthatatlan fényességként, melyet semmi sem tud homályba borítani, örökre megmarad bennünk.”

Ivo Andrić (Borbély János István fordítása)

“Mintha a tudat lázas, lüktető léte csak arra várna, hogy a szerelem – a második ártatlanság – rácsókolja csendjét, ámulatát. Újra gyermekké tegye.”

Láng Csaba

“A modern embernek tehát nincsen fogalma önmagáról, nem tudja kicsoda, pontosabban éppen ez a szituáció tárja fel világosan az ember eredendő léthelyzetét, azt, hogy eleve problematikus lényként kell szembenéznie önmagával, s ebből kiindulva kell kísérletet tennie önmaga meghatározására.”

Makai Péter

“Tehát nem csak alvás közben létezik álom; ébrenlét alatt is, s azt kiszínezi, átjárja az álom.”

María Zambrano (Scholz László fordítása)

“Végre meglátogatott az olyan nagyon akart álom.”

Lator László

“Megtanultam ugyanis, hogyan kell felébresztenem magamat. Mióta ezt tudom, nem félek az álmoktól.”

Takács Zsuzsa

“Az álom az, mikor magadra maradsz az élettel.”

Tandori Dezső

“Gyógyszerként gyűjteni kezdtem más álmatlanok feljegyzéseit – mint egy doktor, felírtam magamnak őket.”

Lábass Endre

“Ám az alváskutatók sem tudják megmagyarázni: mi »szükség« van az álomképekre. Mi az, ami hiányukban másként történne a szervezetünkben, másként és tökéletlenül, milyen képességünk, milyen teljesítményünk szenvedné meg, ha alvásunk alatt soha semmiféle álmot nem látnánk.”

Szőcs Géza

“Nem jegyeztem le az álmaimat, tehát elveszítettem azokat, így hát szomorúnak kellene lennem, hiszen ahogy Krúdy mondja, az az ember, aki elveszíti az álmát, nagyon szomorú lesz emiatt.”

Füzi László

“Az álmok és a versek olyan levelek, amelyeket egy felfoghatatlan mélységből kapunk, akár elismerjük ezt, akár nem, hiszen minden este, az ágyunkban velünk alszik egy mitikus ember.”

Meta Kušar (Lukács Zsolt fordítása)

“Életének legnagyobb részét, úgy tűnik, Kafka az álmok világának vészterhes közvetlenségében töltötte. Érzékszervi tudással rendelkezett az álomról és a tudat dimenzióiról, amit csak olyan ember lehetett képes megszerezni, aki rendkívüli kapcsolatban állt belső életével.”

Selma Fraiberg (Tóta Péter Benedek fordítása)

“Az énnek önmaga a legfőbb ellensége, a nem tudatosult, mert a szocializálódás következtében elhallgatott másik. Aki ennek következtében mit sem törődik a kötelezőnek tudott fegyelemmel, az illemmel, a nappali lét társas szabályaival. Éjszaka feloldódnak a gátlások, s a nappali gátoltságoknak alávetett én az álmok kiszolgáltatottja lesz.”

Fried István

“Az antikvitás irodalmában és a Bibliában is sorsdöntő, látszólag megoldhatatlan szituációban szerepelnek az álmok. Ezt láthatjuk többnyire a barokk kultúrában is.”

Borián Elréd

“Az álom csak másolatban létezhet, a másolat azonban csupán illékony lenyomata az eredetinek, ahogy a valóság is csak a szemlélet esetlegességében, a dokumentum pedig fikció keretében jelenhet meg.”

Gelencsér Gábor

“Ezért álomszerű – majdnem mindig – a művek megvalósulása…”

Jász Attila

“Amikor villanyt gyújtottam és pár lépést mentem befelé, észre kellett vennem, hogy bizony az álom beteljesült.”

Móser Zoltán

“Az álomélmény a felriadással együtt így kerül feldolgozásra, mintegy a rágódva kérődző módjára emésztő gyomorban. Ez az emésztés egyúttal emésztődés is: lidércnyomásként, riasztó rémálomként megfekszi a gyomrot.”

Tóta Péter Benedek

“Az álommunka szakadatlanul folyik. Napközben is álmodunk!”

Wilhelm Stekel (Friedrich Melinda fordítása)

“Ahogyan az alvásnak és az álmodásnak is különböző szerencsés vagy szerencsétlen bugyrai vannak, úgy vannak különböző bugyrai az álomértelmezésnek is.”

Hárs György Péter

“Meglehet hát, hogy az Álomfejtés szerzője méltatlanul tulajdonított túl nagy jelentőséget a bécsi mérnök intuitív »álomfejtésének«. Mindazonáltal Josef Popper nem csupán az álmok rejtett értelmére vonatkozó megjegyzésével, hanem egész életművével nagy hatást gyakorolt rá.”

Erős Ferenc

“Döbbenten nézem, miként is kapcsolódnak össze, mozdulnak együtt, követnek hasonló történetíveket, tartalmaznak hasonló képeket, színeket, érzéseket vagy ritmusokat az álmok, s gyakran fölmerül bennem a kérdés: honnan is jönnek az álmaink? Belülről idézzük meg őket, vagy hozzánk kívülről közelítenek? Várnak-e az álmodóra, hogy megálmodódjanak?”

Székács Judit

“A képiség ugyan egy nyelven túliságot vagy nyelv előttiséget jelöl, mégis a nyelviséget kell felhasználnunk ahhoz, hogy az álmodott álomból az elmondott álomhoz eljuthassunk. Eközben elvész az álmodott álom és kirajzolódik az elmondott álom.”

Jádi Ferenc

“Határhelyzeti jellege jelenik meg abban is, hogy az álom – legalábbis abban az eredeti, éjszakai formájában, amiről persze csak halvány érzéseink vannak – eredetileg képi természetű, az álom felidézése, elmondása viszont nyelvi.”

Bókay Antal

“Minden felébredés orpheuszi pillanat – s mint ilyen elsősorban az idő természetrajzáról beszél. Úgy ékelődik az álom és az ébrenlét ideje közé, hogy mindkét időt magába szívja, és átitatja egyiket a másikával. Minden felébredés »kívülről« érkezik, egy olyan odaátról, ami hatalmába keríti az embert. Mintha »belülről« ébredni nem adatott volna meg nekünk. Ezért lehet gyakran az az érzésünk, hogy minden ébredés csoda és döbbenet, melyben ismét birtokba vehetjük a testünk, ami korábban, mint öntudatlan tárgy hevert rajtunk, kiszolgáltatottan az éjszaka világának.”

Komálovics Zoltán

“Izraelben az Ószövetség szerint Isten nemcsak szavakban, látomásokban adott kinyilatkoztatásokat, hanem álmokban is. Valószínűleg azért, mivel az ember álmában nem ura önmagának és nem képes ellenállásra, továbbá az alvás idejét Isten látogatására kedvező időnek tartották.”

Sulyok Elemér

“Álmomban anélkül cselekszem, hogy akarnám azt, és anélkül áll szándékomban megtenni bármit is, hogy módomban állna. Valamiről tudok valamit, már mielőtt megismertem volna, vagy valaha is láttam volna; látok valamit anélkül, hogy elképzelném. Nem az a különös, hogy ebben az állapotban tevékenységek összekeverednek, hanem hogy egyáltalán felbukkannak és beszélhetünk róluk.”

Paul Valery (Désfalvi-Tóth András fordítása)

“Igen, arról szólt az álmom, hogy akkor ott, abban a nem létező korcsmában, csehóban ittam: életem (Istenem, miféle csökönyös ragaszkodás az Élethez!?) legjobb pálinkáját. Az tartotta, tartja bennem a mai napig a meleget.”

Tolnai Ottó

“Az álom vagy az ébredés viszont megbontja soraink, s végleg eltöröl bennünket, mint a fény meg az árnyék rejtélyes és ritka játékát, melyet senki sem látott, s amely nem ismeri saját magát, márpedig minden éjjel újra kezdődik.”

Ivo Andrić (Borbély János István fordítása)

“Az ajtó kitárult, és a rövid lépcsőn le, és a szobán át, felém jött egy alak, amely egyszerre volt egy szikár férfi és egy a hátsó lábain felegyenesedve járó róka.”

Ted Hughes (Tóta Péter Benedek fordítása)

“Az én álmaim egytől-egyig színesek voltak, persze lehet, hogy talán azért, mert festő vagyok.”

Akutagava Rjúnoszuke (Vihar Judit fordítása)

“Az álom biztonságot nyújt. Mert csak álom. Érzik, hogy álmodhatnának mást, magukról, másról mást, ahogy tetszik, ahogy jön.”

Karátson Endre

“S képzeld, mindez egyetlen éjszaka alatt történt, akkor, amikor bátorításodra karomba kaptam az alva mosolygó lányt, s kiosontam vele a szelíd estébe, mely időközben hajnal lett.”

Verebes Ernő

“Nem kívül keresem.”

Háy János

“Hoztál kenyeret? Hoztál kenyeret? – ismételgette álmában, világosan emlékszem. Különben is éberen aludt életében.”

Deák László

“Csak egy rossz álom csupán, vagy még az se, csak a gondolattalan létezés.”

Kőrösi Zoltán

“Magánya teljes volt. Ugyanakkor amennyire biztos volt abban, hogy senki nincs a szobában, talán még a világon se, ugyanannyira biztos volt abban is, hogy valaki mégis csak van ott, aki az álmában lakozik, aki most meghitt módon közeledik hozzá, aki körülötte és benne él.”

Maurice Blanchot (Bende József fordítása)

“A lányok a járdán vártak rá, a jól ismert pipacsszirmokkal, amelyek garantálják az álmot, az álom elérhetetlen képtelenségét.”

Juan Carlos Onetti (Pál Ágnes fordítása)

“Azt szoktam álmodni, hogy részese vagyok egy történelmi pillanatnak, nemzeti sorsfordulónak, és a kritikus pillanatban éppen az én véleményem vagy tanácsom befolyásolja, dönti el az események alakulását.”

Alvaro Mutis (Pál Ágnes fordítása)

“Meggyőződésem, hogy az álomként átélt események éppúgy megtörténnek velem, mint azok, amelyeket ébren, tudatos formában élek át.”

Fogarassy Miklós

“Kedvenc ásványom a pirit. Sápadt, arany kockáinak színétől az álom lelassul.”

Uri Asaf

“Különös, hogy álmomban – »lassan« álmodok, csaknem tudatosan lassan – az álmot fogom, de közben tökéletes realitás-érzésem van: egy kicsit túlvilági realitás.”

Hamvas Béla

“Az író valójában álmodó, nem pedig álmodozó. Ő álmokat ír le, azt, hogy mi lenne akkor, ha az emberek a saját hajlamaik és természetük szerint viselkednének, s nem a tehetetlenségük szerint, mint a valóságban. Az álom az élet legreálisabb hatásköre.”

Aleksandar Tisma (Orcsik Roland fordítása)

“Nem bocsátkozom álomfejtésbe, az álmok magyarázásába; hagyom, hadd rakódjanak le valahol mélyen, visszafojtom őket, és várom, hogy valóságos jelenetekként egyszer felszínre bukkanjanak. Egyikük-másikuk, pontosan úgy, ahogyan megálmodtam, valósággá vált, ez azonban egy másik történet.”

Mirko Kovač és Filip David (Borbély János István fordítása)

“Az alkony: rejtélyes átváltozás. Ha nemcsak szemünk és szívünk, de elménk is követni tudná, talán megértenénk a létezés minden titkát.”

Sári László

“A lépcső tetejére érve, roppant mezőn találtuk magunkat, amelyre a késő délután zöldes, végtelenül kemény fénye esett.”

André Breton: Földfény (Hárs Ernő fordítása)

“Már többször megfigyelt tény, hogy ugyanazon az álmon belül lehetséges ide-oda ingadozás: az álmodó az egyik pillanatban oroszlán, a másikban ember.”

Henri Michaux (Moldvay Tamás fordítása)

“Az álom betoppan, reakcióként megannyi dologra, megannyi ingerre, csapásra, bosszúságra. Egyfajta lomtár van mögötte, teli impulzusokkal, késleltetett impulzusokkal.”

Henri Michaux (Moldvay Tamás fordítása)

“Ma mindenekelőtt azért utazunk, hogy úrrá legyünk önmagunkon és megoldatlan feladatainkon. Más földrészek és emberek arcai hadd segítsenek felfedezni önmagunkat.”

Edvard Kocbek (Lukács Zsolt fordítása)

“Aki haragos természetű, vegyen egy rózsát és egy kevés zsályát, és zúzza porrá őket. És minden alkalommal, mikor érzi, hogy elönti a harag, tartsa a port az orrához. A zsálya ugyanis vígasztal, a rózsa pedig üdít.”

(Magyar László András fordítása)

“Azokban az írásokban fedeztem fel, hogy ki lakik bennem, pontosabban hogy hányféle azonosságnak a lehetősége bukkan elő és tűnik is el mihelyt a tollat leteszem. Lehetőség, és semmiképpen sem bizonyosság, de hogy ennek a sok lehetőségnek gazdagság a neve.”

Karátson Endre fordítása

“Csak egyféle »sikeres« ember létezik a világon: az, aki dacára a rémisztő megpróbáltatásoknak, a lelke mélyén legyőzhetetlen marad.”

John Cowper Powys (Czuppon Anett és Danyi Zoltán fordítása)

“A rózsák a »teljesség« impozáns képviselői.”

Graham Stuart Thomas (Kovács Zsófia fordítása)

“Azt lehet mondani, hogy a boldogság végigborzongott rajta; de ugyanezt már nem lehet elmondani a boldogtalanságról. A boldogtalanság a természeti állapotban nem tud belénk költözni.”

Walter Benjamin (Weiss János fordítása)

“A kert az önmagával és a mindenséggel kétszeresen kozmikus viszonyban álló ember tökéletes léte…”

Salah Stétié (Désfalvi-Tóth András fordítása)

“Megszaporázza lépteit, s ahogy közeledik a campus épületéhez, egyre furább érzés keríti hatalmába. Ha ezek kimennének, akkor oszlopban sorakoznának. Csakhogy a tankok szana-széjjel, többnyire az útkereszteződésekben állnak. Az is gyanús, ami nem gyanús. Az emberek az ablakfüggönyök takarásából leskelődnek, az egyetem épületének még a környékén sincs tank… Jan Merka ekkor még nem sejti, hogy boldog, felhőtlen diákéveinek egyszer és mindenkorra vége, sorsa néhány órán belül megpecsételődik.”

Pátkai Tivadar

“Én nyitottan és kíváncsian akarok élni. Ám ennek ellenére egyre fontosabbnak tűnik számomra az, hogy néha le kell állni, és tekintetünket a Történelemre és annak Történetére kell vetni.”

Drago Jančar (Lukács Zsolt fordítása)

“A művészet nem más, mint a benső élet kifejeződése. Az egész a láthatatlanban kezdődik. Ez a valódi élet válik láthatóvá, hogy lássák azok, akik akarják és képesek rá.”

Alexandre Hollan (Désfalvi-Tóth András fordítása)

“Az ókori ősrózsák többnyire évente csak egyszer, nyár elején virágoztak…”

Charles Chamberlain Hurst (Farkas Gergely fordítása)

“A fülemüle és a rózsa, keresztényes értelme szerint, a szerelmes és a szeretett lény.”

Géczi János

“Esti általában úgy nézett föl az apjára, mint az Istenre, de mikor az megvette neki azt a bizonyos biciklit, akkor aztán végképp.”/p>

Esterházy Péter

“gödrös földúton fogta apám hátulról a kerékpár ülését, míg én az egyensúly és a sebesség arányát próbáltam kitanulni. Micsoda öröm volt, mikor egyszerre éreztem, hogy már nem fut senki mögöttem! A kellő tempó a haladás titka, ezt tanultam meg, a »rögzített mozgást«, ahogy később a világ törvényét neveztem, a forgás és az egyhelyben maradás kiegyensúlyozott közösségét.”

Szabó T. Anna

“S a bringa révén úgy szabadulhattam apámtól, hogy napi 30-40 kilométereket leszáguldoztam, Siófokig és Szemesig (Földvárról), meg földutakon.”

Tandori Dezső

“Akár lovasnak is gondolhatta, ha a mozgása az ügetésre hasonlított volna, de az árnyék simán, egyenletesen haladt előre.”

Nyikolaj Bajtov (Szőke Katalin fordítása)

“Képzeljük el a biciklistát, amint halad, a legfőbb specialistát, miközben átalakítja a helyről-helyre történő mozgás aktusát, ami önmagában ennek az érző testnek a legfőbb specialitása.”

Hugh Kenner (Tóta Péter Benedek fordítása)

“A kerékpár mindenek ellenére meg tudta őrizni pozícióját, mintha az egyetlen lenne, ami meg tudta őrizni a technikai forradalmak, a tudomány vészes fejlődése közepette is abszolút biztos helyét.”

Tolnai Ottó

“mintha a biciklis utazó biciklivel írt remekmű szerzője volna”

Mártonffy Marcell

“Szalajt a lánc, nyaklik a pedál, bokámat belógó gyökér cseszteti és jön föl a víz. Olykor kisütött a nap. Mert eszembe jutott öregapám. A faluban neki volt az első biciklije. Dalolva hajtotta. Fából volt a sárhányó. Akár egy hangszer, szemlélődő leírás szerint egy pentatonban meglovagolt gordonka, acél és fa archaikus harmóniája.”

Cukor György

“Már le se tudtam venni a tekintetem a biciklinyeregről, enyhén szívre emlékeztető alakjáról, a tömpe, lekerekített csúcsban végződő fekete bőrről, a könnyű sárga vászonból készült szoknyáról, amely kirajzolta a feszes kis fart, a combokról, amelyek meglovagolták a nyerget…”

Julio Cortázar (Imreh András fordítása)

“biciklizésben tehetségtelen vagyok, micsoda szégyen ez nekem, női biciklin kell tanulnom”

Nacume Szószeki (Vihar Judit fordítása)

“A bicikli vagy a kerékpár nyergébe a sors rendelése szerint születik az ember, és ez majdnem így van jól. Mert az utóbbiak egy egész lényüket meghatározó lemondásra kényszerülnek: valódi szerelmet ugyanis csak biciklisták éreznek.”

Philippe Delerm: A dinamó hangja (Désfalvi Tóth András fordítása)

“Hogyan kell úgy tekerni a felnőtt férfi biciklit, hogy a váz alatt, ferdén kapaszkodik rá az ember, azaz gyerek, azaz én.”

Kőrösi Zoltán

“Nyomtuk a pedált Martin Lutherhez Lébénybe.”

Maria Georg Hofmann

“Egyikük kedélyesen rám kiáltott: gyere csak közelebb, püspököt még úgyse láttam rövidnadrágban kerékpározni.”

Várszegi Asztrik

“Az út mellett, egy kövön pihent. Néha a földre hajított biciklit bámulta.”

Alfredo Bryce-Echenique (Kutasi Mercédesz fordítása)

“Nem volt a faluban olyan bicikli, amelyiknek a hátsó kerekéből ne tudta volna kivenni a 8-ast!”

Pátkai Tivadar

“Nagyszerű, Antalka elvtárs, egyszerűen nagyszerű, hogy alá teccett ásni a komonizmust, hogy szabotálni teccett minket, nagyszerű, hogy túl teccett adni a közösbe számító, a közvagyonnak számító biciklijén, és el teccett azt adni egy szomszéd falusi kuláknak.”

Fekete Vince

“Gyorsabban telik úgy az idő, biciklin. A világ csavargóinak való a két kerék, boldogok, ünnepet ülnek, ragyognak az esemény örömétől.”

Tönköl József

“Azt dünnyögtem: kimegyek Zakopánéba és veszek egy bicajt, majd négy napon belül hazatekerek Pestre. Fogadásból.”

Mózsi Ferenc

“Hazafelé, mint az őrült tekert, úgy érezte, repül vele a világ.”

Czifrik Balázs

“A fogaskerék ritmikusan kattogott. A kezdet minden kattanással újjászületik. Olyan út előtt állt, melynek nem a hossza végtelen, hanem a tudata. Ilyen utak léteznek azok fejében, akik parttalan kínokat élnek át. Hiába tudják, hogy egyszer vége lesz, ez a vég nem vigasztaló, sőt minden irányába tett mozdulattal távolodik. Az ilyen biciklizők nem az úton haladnak, hanem magukból kifelé igyekeznek.”

Verebes Ernő

“Az első kerék különböző színű csíkokra szabdalta az utat: zöld, piros, szürke vonalakat látott. És közvetlenül a háta mögött újra összeállt a folyékonnyá vált világ, visszanyerte eredeti alakját és szilárdságát.”

Matthias Göritz (Nádori Lídia fordítása)

“És az átgondolt életszeretet egyik kivetülése a kerékpár.”

Prágai Tamás

“Miközben tekert, oda képzelte a lába közé, a vázra Ildikót, ahogy a lány a vállához dől, kacag, és ő annyira bízik benne, hogy behunyt szemmel hajtja a kerékpárt.”

Grecsó Krisztián

“Egy hétig nem szólt hozzám, csak biciklizett, járta a határt, nagyokat esett, néha úgy jött haza, mint aki csupa sár.”

Podmaniczky Szilárd

“Olyan émelyítő színben pompázott a két szárny a bicigliző angyal vállán, ahogyan csak a festett ulmi üvegablakokon áteső fényben látható, élénken, káprázatosan, fénygazdagon, s a legkevésbé gótikus módon.”

Géczi János

“Sokáig álltam még ott apámmal, az ácskapcsokkal az eperfa keresztfájára felszegezett Krisztus-biciklimet nézve, hallgatva egymás hallgatását, amolyan bal meg jobb latorként.”

Zalán Tibor

“A sátor előtt ültünk, a két bicaj egymásnak támasztva, a homokba fúródva tűrte a forróságot.”

Lovas Ildikó

“az ajtó mellett egy óriás bicikli állt, a falnak támasztva, a legklasszikusabb fajtából, és már jött is apám, a tied, mondta, a tenger helyett.”

Szathmári István

“Ő is fel-alá futkározott, a sorok között, a vászon előtt, és kiabált, de hisz ez nem is volt kiabálás, ez egy szerelmi suttogás volt: Bicaj, bicaj, bicaj.”

Milan Kleč (Lukács Zsolt fordítása)

“Lassacskán mindent leszedtek róla, csak a váz maradt.”

Kukorelly Endre

“Mellette a fekete falon fehér párna, rajta fekete betűkkel: »Tilos a dohányzás!« – alatta a civilizáció egyetlen jele, tábla alá támasztott kerékpár hátsó kereke – a kerékpáré, amellyel kényelmesen elkarikázhatnánk a nagyvilágba.”

Sava Babić (Varga Piroska fordítása)

“Tekerés közben fényéveket teszek meg, kozmikus távolságot hidalok át, egy másik dimenzióba jutok a sötétkamrává átlényegített falak között.”

Minyó Szert Károly

“a kocsma felé igyekvők, a kocsmából hazatérő kivilágítatlanok, a cekkert a kormányra akasztók, és a lelkes kerékpáros turisták”

Wehner Tibor

“A bicikli, mint ahogy a felkínált költészeti kontextusban ezt értem, inkább a költészet mozgatójának a metaforája, amikor ezt a helyet kiürítette a (tiszta) ihlet, kevésbé státusszimbólumról, mint inkább a mozgás szinkronjáról lenne itt szó, és az események feljegyzéséről, a költészet ritmusáról és a pedáltekerésről, a lét és máskéntlétezés közti szinergiáról.”

Urban Vovk (Lukács Zsolt fordítása)

“Holmes ügyfele egészséges arcszínéből és a cipőjén található pedálnyomokból arra következtet, hogy a hölgy kerékpáros.”

John Forester (Tóta Péter Benedek fordítása)

“Mondják, akik értenek hozzá, így jelent meg a bicikli motívuma az indián művészetben, és maradt is.

Balázs Attila

“Az első szám, reggel hatkor, mindjárt szenzáció: nemzetközi vasparipa-verseny tizenöt kilométeres távon, vagyis a versenybírók páholyától a szabadkai vasúti aluljáróig és vissza.”

Borbély János István

“Igazi mutatványnak számított, amikor valaki az egyik biciklit hajtva fél kézzel egy másikat kormányozott, irányított. Ám az igazi álom, a lehető legkellemesebb utazás az volt, amikor a kedves ült a vázra.”

Boško Krstić (Beszédes István fordítása)

“jelképesnek tekinthető, hogy Tolsztoj, aki a természetes élet megszállottja volt, paraszti munkát végzett, s aki élete utolsó szakaszában többnyire birtokán, Jasznaja Poljanában tartózkodott, hogy minél inkább távol legyen a bűnös civilizációtól, 1896-ban, 62 éves korában megtanult biciklizni.”

Szőke Katalin

“Győrött a millenniumi ünnepségek egyik jeles színfoltja a kerékpáros verseny.”

Bana József

“Háromezer, ötezer évnyi szláv vákuum a barbár, szittya, hiperboreusi éjszakában, s nekik se hírük, se hamvuk. Mit csináltak? Merre voltak? Hát valóban csak akkor bújtak ki a tojáshéjból, midőn a szalonikiek megtanították őket írni-olvasni? Különös. Amint szólásra nyílt a szájuk – a különféle jelenségekről és dolgokról, ami az európai értékeket illeti -, azonnal megvolt saját véleményük, amely többé-kevésbé mégsem vág össze az ún. európai civilizáció bizonyos koordinátáival mind a mai napig.”

Miroslav Krleža (Borbély János István fordítása)

“A hatékonyságnak mint önmagában való célnak a szószólói, vagy a sikernek mint a boldogság egyedüli forrásának a hirdetői egy olyan kornak a hamis prófétái, amely szem elől tévesztette a valódi értékeket. Csak egyféle »sikeres« ember létezik a világon: az, aki dacára a rémisztő megpróbáltatásoknak, a lelke mélyén legyőzhetetlen marad.”

John Cowper Powys (Czuppon Anett és Danyi Zoltán fordítása)

“Hány évig, meddig fogja Horvátország, Bosznia és Szerbia ennek a következményeit viselni, mint ahogy Jugoszlávia egésze még a mai napig is viseli apáink réges-régi háborújának megosztottságát?”

Drago Jančar (Lukács Zsolt fordítása)

“Görögország számomra már nem egyéb, mint egy ragyogó, hosszú nap, mely a tengeri átkelések mentén nyújtózik. Mint egy piros virágokkal és csonka istenekkel borított óriási sziget, mely fáradhatatlanul sodródik egy fénytengeren, az áttetsző égbolt alatt. Megőrizni ezt a fényt, visszatérni, többé nem engedni a nappalok éjszakájának…”

Albert Camus (Désfalvi-Tóth András és Nagy Zsolt fordítása)

“A mi szemünkben a világ alapvetően két, egymástól jól elkülönülő részre osztható: egyfelől az ostobákra és a csalókra, másrészt a sors azon kegyeltjeire, akik nemes lélekkel és némi szellemmel megáldottan látták meg a napvilágot.”

Stendhal (Désfalvi-Tóth András fordítása

“Ha egy fiatal francia nővel hoz össze a sors, aki – szegényke – még jó nevelést is kapott, rögtön a szülői házra gondolok, nővéreim neveltetésére, és előre ismerem legmellékesebb gondolatainak is minden árnyalatát. Ezért szeretem olyan nagyon a rossz társaságot, ahol a több a kiszámíthatatlan. És, ha jól ismerem magam, ez az a pont, ami révén minden idegszálammal Itália lakosaihoz és dolgaihoz kapcsolódom: a nők.”

Stendhal (Cseke Ákos fordítása)

“A házigazdának igen tetszett, hogy egy magyar tárgyú doktori értekezés igazgatása szeszcsempészéssel is jár.”

Karátson Endre

“Nem sok valósult meg abból, amit abban az időben Kádár ki- meg bejelentett.”

Galgóczi Erzsébet

“Hiszek a zene transzcendens hatásában, mert gyökerei is idenyúlnak. A muzsika több, mint ami hallatszik, s a muzsikus fontos dolgok közvetítője: a láthatatlan valóságé. Feladata, hogy láttassa az ember szerepét a világ rendjében.”

Borbély Mihály

“Élnek ebben a városban olyanok, akik számomra megfényesítették a legsötétebb téli napot is, bármikor derengett is fel és hunyt ki Lapföldön; és akiknek a jelenlétében még Homérosz is elhalványult, amikor beszélgetésbe mélyedtem velük arról a fájó szóról, amely belevegyül mindennapi gondolatainkba és tetteinkbe; amely már gyermekkorunkban nyugtalanítja csöppnyi agyunkat, és életünk kilátását árnyékolja be öregkorunkban.”

Charles Dickens (Tóta Péter Benedek fordítása)

“Azzal szokták az asztrológiát vádolni, hogy teljes determinizmust hirdet. Személyes tapasztalatom viszont, amelyet azóta összevetettem tömérdek ember reakciójával, azt mutatja, hogy akik érdeklődnek az állatövből kiszűrhető tanulságok iránt, általában azért teszik, mert valamivel elégedetlenek az életükben, és szeretnének a helyzeten valamiképp változtatni. Szóval passzivitás helyett a következmény inkább reagálásra, kezdeményezésre ösztönzés.”

Karátson Endre

“Nem fogtad fel, hogy egy művész és különösen egy olyan művész, mint én vagyok, azaz kinek munkája minősége a személyiség elmélyülésétől függ, művészetének fejlődéséhez gondolatok társaságát, intellektuális atmoszférát, nyugalmat, békét és magányt igényel.”

Oscar Wilde (Horváth Nóra fordítása)

“A város régi metaforája az, hogy egy emberi testhez hasonlítják, a városnak is van feje, van gyomra, vannak végtagjai. A posztmodern város azonban intenzív és kölcsönös kapcsolatba kerül a testtel, a (saját) test végül is az az első tér, amelybe születésünk után önmagunkat megtaláljuk, első identitásunkat kiépítjük. Ezt a primér nárcisztikus identitást minden egyes ember projektálja a terekre, amelyek fontosak neki, a város tiszta és tisztátalan, átölelő, vagy éppen mélységes szorongást keltő, erotikus, máskor meg lehetetlenné tesz, elfojt vágyakat.”

Bókay Antal

“Az, hogy vajon vonzó-e a város, vagy sem, rendszerint megosztja a mindenkori közvéleményt. Közismert, hogy milyen nagy volt a városellenesség és az sem ismeretlen, hogy a városlakók maguk is mennyire ambivalensek szoktak lenni a városhoz való viszonyukban.”

Gyáni Gábor

“Szóval a város, mármint a nagy, tartalmazza a földkerekséget mogyoróhéjban. Teljesebb, mint a természet, mert a természet puszta biosz, a város pedig, a benne megtalálható biosz nyomokon túl a teljes emberiség. Akárhogyan is nézem, minden városban van rózsás labirint, a rózsás labirintban viszont nincsen város.”

Karátson Endre

“Pizan – ahogy Ágostonnál is láttuk – újrafogalmazza a történelmet, városa egy eszmei város, kulturális konstrukció: alapkérdése: hogy mire épült a férfiak világa, a férfiak városai, és megmutatja, hogyan és miből, pontosabban kikből épült föl a női város, vizsgálja, hogy melyiknek milyen volt a múltbéli meghatározottsága és milyen jövő várja.”

Zsák Judit

“A város a térszempontú olvasási tapasztalatban a sajátként megélt lakhelyhez, a házhoz viszonyítva a Másik tere. A ház az elkülönülés, az elvonulás formája, a városi terek a Másikhoz való viszony, a Másokkal való sajátos térközösség, a találkozás jelentéseit érvényesítik.”

Faragó Kornélia

“Ahogy Eliot a város utcáit rótta, úgy rótta a verssorokat is. Az egykori emigráns költő utolsó versében a költői vándoralkat zarándokként (peregrine) jelenik meg. Zarándok az, akinek nincs maradandó városa a földön, hanem mindig az eljövendő felé igyekszik, illetve a mindig eljövendő felé igyekszik, ezért ahová tartozik, ott úgy él, mintha sehová sem tartozna. Így képes a városát mindig új városként felfogni.”

Tóta Péter Benedek

“A 60-as évek generációja a modern hagyományához is kritikával viszonyult, amikor elutasította a háború utáni újjáépítés tömeges, mechanikus jellegét, monoton, személytelen környezetet eredményező gyakorlatát. A humanizálás jegyében előbb újfajta struktúrákra, majd mindinkább a kreatív-önmegvalósító cselekvésekre, akciókra került a hangsúly. Az egyes épületekből való kiindulás helyett a struktúrák, a város vagy település helyett egy univerzális környezet alakítása jelent meg feladatként.”

Kerékgyártó Béla

“Az istenek földi városának, Lhászának a lakói arról voltak híresek, hogy úgy éltek, mintha minden nap ünnepelnének valamit. – Lehet, hogy ünnepelnek is – vélte az istenkirály, s irigykedve, de jókedvűen nézte a város éjszakai életét.”

Sári László

“Akkoriban a jelentéktelen apróságok gyönyörűsége ragadott magával. A város szélén közelebb állt hozzám egy eldugott sikátor, mint egy rideg főútvonal: szerettem a kiteregetett száradó piszkos ruhát, az ócska kacatokat, a nyomorúságos szobák rám szegeződő pillantását.”

Kadzsi Notodzsiró (Vihar Judit fordítása)

“A tetőről látszik a Tokio-öböl, derűs napokon pedig néha még a Tanzava-környéki hegyek is, úgyhogy itt Tokio kellős közepén megízlelhető az a luxus, hogy az ember egyszerre lát tengert és hegyeket.”

Siina Makoto (Nagy Anita fordítása)

“Mintha nem is utca, hanem valami élőlény volna, teremtmény, melynek minden pólusából báj árad; ő a mi kedvenc utcánk, csak neki van ebben a városban lelke, egyedül ez az utca vonzó, bájosan vonzó, akár egy közönséges nő, és emiatt még gyönyörűbb.”

Roberto Arlt (Scholz László fordítása)

“A kápolna oltárán faragás látható, mely megtévesztően hasonlít arra, ami a földszinti templom oltárán látható. Itt is Jézus jelenik meg, de az előtte elterülő város már nem Jeruzsálem, hanem Chicago, melyet felhőkarcolóiról ismerhetünk fel. Jézus a várost nézi, s a magnóról hallható értelmezés szerint Chicago felett is sír.”

Munteán László

“Korábban, a 18. század folyamán, az úgynevezett Pinkster ünnep évente egy hétvégére felfüggesztette az uralkodó társadalmi viszonyokat, és átengedte a város fontosabb köztereit a rabszolgák zenéjének és táncának. A 19. század elejétől pedig az Alsó-Manhattant, így a Catharine piac környékét is ellepő zsúfolt bérházak pincéjében afro-amerikai táncrendezvények sora kölcsönzött sajátos hangulatot a New York-i éjszakának.”

Baics Gergely

“Egy várost sokszor újraalapítanak, s nemcsak az újabb és újabb, vadabb és még vadabb hódítók, de szerencsére az újabb korok kisebb és érzékenyebb emberei is, akik szelíd isteneknek versekkel, zenékkel áldoznak a régi, véres helyeken.”

Lábass Endre

“A tikkadt tinédzser-epekedés távoli tájak, városok iránt is felgyújthat szinte szerelmi vágyakat.”

Hubay Miklós

“Ljubljana számunkra az öntelt órák keresztanyjává vált; voltak ugyan szebb és gazdagabb városok is a világon – ezt elismertük, ellenben Ljubljanához nem volt hasonló a nap alatt. Maga isten adta ajándékul – a szenvedő nemzetnek – vigaszára és megelégedésére.”

Marjan Rozanc (Lukács Zsolt fordítása)

“Mindegyik évszak változást hozott nekem. Ha az ősz félelmet jelentett és később a várostól való félelmem elvesztését, a tél az otthonosságot jelentette, a tavasz azzal, hogy amikor a nyári ihlet visszatért, szemlélhettem a vizet, melynek testét a fény alkotta, a szerelmet jelentette.”

Uroš Zupan (Lukács Zsolt fordítása)

“A városban nincs nehézkedés, minden lépés aranyport ver fel, mely halálosan lassan hullik vissza.”

Uri Asaf

“Ilyen önhasonlott önazonosítások e városról itt nem lesznek.”

Tandori Dezső

“Mint akit belső tatár hajszol és nem engedi, hogy átadja magát a kényelemnek, megelégedettségnek; aki mindig mást akar, mindig többet, mint ami van és elérhető, és az engedményt az ördög művének tekinti; és a maga képére alakítja a világ otthonosságát.”

Prágai Tamás

“Mégis, megértik az itt lakó embereket, hiszen ők is mindig visszatérnek ide, legalább megpihenni, éjszakázni, áttelelni, vagy csak erőt gyűjteni a további, folytonos vonuláshoz. Együttérzésük jeléül repülésük geometrikus alakzatának egy-egy szeletével ajándékozzák meg a városlakókat, hálából, hogy itt lehetnek.”

Jász Attila

“Sarló-köz. Emlékszem, hogy örültem, mikor rájöttek, hogy tényleg sarló alakú. Hogy a név és a forma egy.”

Czifrik Balázs

“A modern polgári karakter erőteljes megfogalmazása tehát összekapcsolódott a város mentális megkomponálásával is. A polgári értékrendszerhez ugyanis mindig hozzátartozott egy olyan reflexió, amely nemcsak gyárakat, vasutak, utakat, épületeket jelentett, hanem mentálisan is állandóan építi, ujjá építi a városát. A bensőséges kapcsolathoz, az otthonos városhoz nem elég a szép – lehet az bármilyen gyönyörű is – épített környezet, hanem szükséges a város szimbolikus felépítése, az ott élő emberek karakterének tudatos formálásával.”

Szakál Gyula

“Gyárvárosinak lenni kiváltság…”

Tóth Vilmos

“Győr újra meg újra levedli magáról a szimbólumokat, pontosabban mindig újakat hoz létre.”

Winkler Gábor

“A nyolcadik napon megmásztam Gasszan hegyét. Nyakamban fehér papírkötéttel, fejemen hószín gyapjúcsuklyával léptem rá a ködfelhőkön át vezető nyolc mérföldes emelkedőre. Lélegzetem elakadt a ritkuló levegőben, ahogy csúszkáltam a jég- és hófoltokon, és amikor végre átjutottam a felhőkön, úgy tűnt, mintha csak néhány lépésnyire volna az ég. Ott álltam a csúcson, kifulladva és félholtra fagyva. Tekintetem egybefogta a lemenő lap vörös korongját és az ezüstösen feltündöklő teliholdat.”

Macuo Basó (Greguss Sándor fordítása)

“Basó megtalálta a dolgok részleteiben és az emberi létezés természetében az egyetemességre irányuló elhivatottságot. A növényekről, rovarokról és madarakról szóló leírásaiban mindig érezhető egyfajta megfoghatatlan végtelenség és időtlenség, ami által ezek a »tárgyak« szimbolikussá emelkednek.”

Greguss Sándor

“Hogy mi volt ez? Látomás a szabadítóról, csábítás a tilalmak megszegésére, a »korláttalan természet« hívása, költészet, ritmus, vágy, talán halálvágy, talán újjászületés végett, talán menekülés a józan élettől, talán valami lényeg felismerése, bepillantás önmagam titkaiba, legbelsőbb erőforrásomba? Nem tudtam volna világosan megmondani, pontosan meghatározni, hogy mi ebben a faunban a megrázó, csupán később jöttem rá, hogy mámorosan akkor önmagammal szembesültem.”

Karátson Endre

“A legfőbb feladatunk az, hogy magától az élettől legyünk boldogok, és ne várjunk folyton ínyenc falatokra a sorstól, ünnepnapokra a vak szerencsétől, vagy pompás estélyekre a végzettől. Mindössze annyi a dolgunk, hogy a legmélyebb hitvallásunkká, a legszigorúbb erkölcsiségünkké tegyük a boldogság megszerzésére és megtartására irányuló folyamatos törekvést.”

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

“A látás, az érzékelés megújulását kerestük, mint az impresszionisták, a szemlélődés költészetét, mint a romantikusok, a felfogások és szokások viszonylagosságát, mint a felvilágosodás hívei.”

Karátson Endre

“Adott egy vázlatos program, s az a nézők reagálása és a mi kedvünk alapján módosulhat. A zenekar közösen improvizál. Gyakran nem beszéljük meg előre, honnan hova vigyük a zenét.”

Burány Béla

“… megtörtént, hogy álmodtam egy tájról, amely olyan volt, mintha az én verseimből elevenedett volna meg.”

Dane Zajc (Lukács Zsolt fordítása)

“A rózsa a zsidó szöveg alapján riadalmat és félelmet keltő hőség növényének is tűnhet – s így asszociálható a mediterráneum fényisteneinek tulajdonságaival. A gyümölcsérlelés és a gabona beérése az ember táplálkozását tette lehetővé, az életben maradás esélyét növelte, a mikrokozmoszi horizont azonban a rügyek kibomlása és a virulás jelzése által a makrokozmosz felé is nyitottá vált.”

Géczi János

“Olyan természeti jelenségeket is felfedezhetünk, amelyek révén a jól ismert egyszer csak ismeretlenként tűnik fel előttünk – márpedig éppen ez a boldogító érzés a legfőbb mozgatója azoknak a váratlanul ránk törő, megmagyarázhatatlan hullámoknak, amelyek a vágyak országának felsejlő partjai felé visznek bennünket.”

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

“Nem sejthettem, hogy az ebédnek folytatása is lesz. Nem ismertem még a francia családok vasárnap délutáni együtt lötyögéseit, amelynek aznap moziba menés adott keretet. Kamaszkorom végén, Budapesten, mihelyt lehetett, leléptem a családi asztaltól, és mentem lógni a srácokkal, a haverokkal. Franciáknál rituálisan szülők és gyermekek, tetejébe gyakran a nagyszülők is latin, törzsi életet élnek ünnepnapokon, s ezek a kis falanxok belső egységüket biztonságosan őrizve, előszeretettel vegyülnek el a környező sokaság makrokozmoszában.”

Karátson Endre

“Aki képes a világ ízeinek kiélésére és ezeket másokkal is megosztja, a legjobb úton van a boldogság felé.”

Detlef B. Linke (Tillmann J. A. fordítása)

“El kell tanulnunk tőlük az »egy helyben topogás« művészetét, és úgy kell alkalmaznunk a kényszeres nyugati fejlődéseszme helyett, ahogy ők tették: több évezredes »fejlődésképtelenségük«, »stagnálásuk« idején is biztonsággal tartották kézben gazdaságukat, lelkesen ápolták, gazdagították kultúrájukat. »Egy helyben topogtak«, mégsem maradtak le semmiről, mert nem siettek sehová. Kár is lett volna.”

Sári László

“A kulturális antropológia sokféleképpen művelhető, egyik vagy egyetlen irányzat sem lehet uralkodó (vagy nem lenne jó, ha az lenne!), ezért a kultúrakutatás komplexitását a korábbi, »folklorista« látásmóddal szembehelyező antropológusi attitűd éppoly üdvös lehet, mint a szisztematikusan mütyürkéző, aprólékos adatgyűjtögetésben örömét lelő magatartás.”

A. Gergely András

“A szemek keresik a szemeket, és még amikor megkapják a várt választ, akkor is hiányzik valami. Újra kell nézni, vissza kell térni ehhez a csalóka táplálékhoz, üldözni kell a boldogságot, amelyet soha nem lehet meghódítani. A szerelmeseknek szüntelenül látniuk és viszontlátniuk kell egymást. Így az ismétlés azaz a végtelen újrakezdés és fenyegetett remények foglyaivá válnak.”

Jean Starobinski (Schneller Dóra fordítása)

“Köztünk van, aki hősiesen viselkedett, van, aki nem, de a forradalom túlszárnyalta ezt a különbséget egyszerűen azzal, hogy megteremtette az egységes akarat képzetét, amelynek roppant kiterjedésében mindazok, akik változásra vágytak, ösztönösen egyazon cél érdekében kezdeményeztek, akár többet akartak elérni, akár kevesebbet, sőt azt is lehet mondani, hogy ide tartoztak még azok is, akik nem tettek gyakorlatilag semmit, csak hallgatták a rádiót azt remélve, mond valami jobbat, bejelent valami örvendetest. A hősiesség addig volt jelen, amíg a közös remény dolgozott benne és éltette minden nappal és minden éjszaka.”

Karátson Endre

“Ebbe a reménytelenségbe, a léleknek ebbe a sivatagába lép be a Piroscsizmás Hölgy. Az élet utolsó, éppen ezért talán a legfényesebb káprázata. Odaérkezik, ahol valójában nincs semmi keresnivalója, ahol már nem találhat maga számára különösebben hasznosíthatót. És arról a tájról toppan elő, ahonnan nem lehet megtiltani a váratlan érkezést: belülről. A férfilélek olyan tartományai hívják őt elő a legváratlanabb pillanatban, amelyeket lehetetlen ellenőrzés alatt tartani, hiába a felgyülemlett rengeteg tapasztalás, a minden támadás ellen kitűnően felépített védelmi vonalak rendszere.”

Kemsei István

“A muzsikálás hitemhez kapcsolódó kiváltság és adottság. A színpad nem pusztán egy emelvény! Szakrális hely, mely tartást igényel. Veszélyt és felelősséget hordoz egyszerre. Ott nyitottnak kell lennem, hogy közvetíthessek, médiummá kell válnom, de ezt igazán nem lehet szavakkal elmondani. Ezért zenélünk. Szerintem a dolgok okosabbak az egyéni embernél. Erejük van.”

Szelevényi Ákos

“A dagály fokozatosan megtölti a folyó medrét. A víz olyan áttetsző, mintha nem is volna. Még a mélyben is világosabb, mint medrében a talaj színe. Kis angolnák siklanak elő a hínárból, aztán visszabújnak. Csapatba verődve úsznak a vízen a fiatal kárászok, még csak az idén születtek, s színük olyan, mint a világoskék drágaköveké, árnyékuk meg-megcsillan a folyófenéken.”

Tokutomi Roka (Vihar Judit fordítása)

“Pocelujev felhúzta a gramofont, és felhangzott a csodálatos, egyre erősödő, a mélységből fenyegetően feltörő hang, szárnyat bontott, felszállt a fellegekbe, s már ott honolt mind Verocska kiizzadt teste felett, aki a csészealjból itta a teáját, mind az életfogytiglan tartó engedelmességbe belegörnyedt Szimeonov felett, mind a melegséget hozó konyhatündér, Tamara felett, mindenki felett, akin nem lehet segíteni, a beköszöntő alkonyat felett, az eleredő eső felett, a szél felett, a névtelen folyók felett, melyek visszafelé folytak és kilépve medrükből tombolva árasztották el a várost, ahogy ezt csak a folyók tudják csinálni.”

Tatyjana Tolsztaja (Szőke Katalin fordítása)

“A tájat néger vadság jellemzi: végig sziklák az itt már szűk medrű Nílus mentén, legalább ötven láb magas pálmák, és homokhegyek, amelyek úgy tűnnek a napfényben, mintha aranyporból lennének.”

Gustave Flaubert (Nagy Judit fordítása)

“A csónakázó lányok elidőztek a színben, egyikük hívogatta is Ceresát, evezzen föl vele a Pón. Ceresa mindig azt felelte, hogy nem hagyhatja ott a csónakházat és a kantint, jöjjön el egyszer hajnalban, még napkelte előtt.”

Cesare Pavese (Szénási Ferenc fordítása)

“A forrás gyermeki hangja, a kislányos patak hahotázása, a rohanó fiatalasszony nevetése, az anya szívélyes hangja, a nagymama némán folyó évei, ezek mind-mind a folyó hangjai az ő útja során, a forrástól a torkolatig.”

Iztok Geister (Lukács Zsolt fordítása)

“Azután, végtelen örömömre, megbombázták a folyónkat. Zuhatagok üvöltöttek a láp fölött.”

Virginia Woolf (Szlukovényi Katalin fordítása)

“A folyón született meg benne a magányos ábrándozás szenvedélye, társaság és tanúk nélküli őrködésbe merülve ott bogozta ki a fényesség fonalát.”

Álvaro Mutis (Takács Zsuzsa fordítása)

“… nem hallotta, hogy milyen élvezetes zajjal csobbannak a kosarak a hullámzó folyó felszínén és ott micsoda tajtékot vetnek”

Clemente Palma (Sholtz László fordítása)

“Végül, a lankásabb dombokhoz érve, vörösfenyőn és cukorfenyőn, hóvirágfán és ezüstfenyőn, majd a duglászfenyő zöld és kék foltjain át, a felduzzadt folyó ötszáz lábnyit zuhan… és nézz csak: kitárul a réteken.”

Ken Kesey (Bajnóczy Zoltán fordítása)

“A múlt a felsőfolyás, a jövő az alsó és a mi célunk a most; kevéssé érdekel minket, mi van »ott hátul«, inkább arra kell figyelnünk, amerre tartunk.”

T. S. McMillin (Tóta Péter Benedek fordítása)

“A folyó, a patak, a csatorna egy fekete torokból csordogál, és eltűnik egy fekete lyukban. Innen kapta a nevét Belfast.”

Ciaran Carson (Mesterházi Mónika fordítása)

“A kínaiak kezdetektől erős érzelmi szálakkal kötődtek a Sárga Folyóhoz, szinte vallásos áhítattal viseltettek iránta. A Huangho, régi hiedelmek szerint az Égi Folyó, más néven Ezüst Folyó, azaz a Tejút földi folytatása. Ezt egy hajós »bizonyította«, aki egyre följebb hatolva a Sárga Folyón, egyszer csak az Égi Folyóban találta magát.”

Juhász Ottó

“Úgy tartják, a Gangesz nem földi folyam csupán, hanem a mennyekből érkezik, az univerzum különböző régióit bejárva jut végül a földre.”

Rácz Géza

“És háromnapi utazásra ettől a tengertől nagy hegyek vannak, melyekről nagy folyó folyik, mely a paradicsomból ered. Ez drágakővel van tele, egy csepp víz sincs benne. Nagy hullámokkal rohan keresztül a vadonon, a Homoktenger felé, és eltűnik ott.”

Lábass Endre

“Földrajz és történelem egyesül, és felveti a két mű központi kérdését: az identitásét; az egyéni identitás kérdését, amely főképpen az elbeszélőé, de alacsonyabb szinten egyben beszélgetőpartnereié is, és a kollektív identitásét, hiszen a Duna követése előtérbe helyezi a határokra és azok mozgására, a háborúk és békék által ide-oda taszigált népekre, a nyelv és nemzet kapcsolatára vonatkozó reflexiót.”

Anne-Rachel Hermetet (Bokody Péter fordítása)

“Hallottam legendákat emberekről, akik napokig barangoltak a Rába-parton, mire emberek lakta településekig elvergődtek – napokig köröztek ugyanazon a pár kilométeres sugarú körön belül…”

Zalán Tibor

“A többiek már rég elköltötték az ebédet, az uzsonnát is, amikorra sikerült megközelítenem a hajó farát három-négy méterre. Bevontak, létrát engedtek le, remegő testtel léptek a ferdekre. Soha életemben nem esett még jól úgy ebéd, mint akkor. Azóta pedig egyenesen büszke vagyok védliző tudományomra.”

Pátkai Tivadar

“Az apja melletti némaságot bőven kárpótolta a lebegés, és az, hogy egyszerre látta a part menti fákat, a kék eget, és hallotta a kövek, kavicsok surrogását a meder alján.”

Czifrik Balázs

“A Dunán nem volt helye kényeskedő tapicskolásnak, a medencés strandokon divatos mű sikongatásoknak, itt titkos és halálosan komoly beavatás folyt, beavatás a víz, a nap, a felhők, a szelek, a kavicsok, iszapok, finom sóderek és szívós gaznövények világába, a szájperemig érő víz sodrásának a törvényébe, amikor a lábujjhegy alól kezd kiázni az iszap, vagy a talp alatti sóderbucka lavinásan peregni kezd.”

Dalos Margit

“Fekete, halálos folyam volt aznap este a Duna. Hamar odábbsodort, olyan gyorsan, hogy igazán meg sem ijedtem, csak jéggé dermedtem, és csodálkoztam…”

Lábass Endre

“Nem csak a folyó tudja hát a kacsát, a kacsa is tudja, mit várhat a folyótól. A felszínen biztonságot, a mélyben – ha már végképp nincs ott semmi felhoznivaló világ az emberiség számára – táplálékot. S ha fölrepül: viszi magával a folyót is: látni.”

Kemsei István

“A Folyó, a Folyam, Dunánk itt húz el, mint egy kísérőszöveg, ablakunkból látjuk napra-nap, meghatározza e napok folyását…”

Tandori Dezső

“Élő vízen bármi megeshet, kiskapásból is lehet nagy hal.”

Podmaniczky Szilárd

“Mert ha jól figyelünk, egy esti folyót egyszeriben hallani kezdünk. Meghalljuk, hogy ennek a vonulásnak, ennek a folyamatos és megállíthatatlan mozgásnak, ennek a könyörtelen múlásnak sűrű és mély hangja van, hogy voltaképpen zene ez is, hasonlatos a fűmuzsikus zenéjéhez, csak összetettebb és erősebb, mert ez nem emberi zene.”

Darvasi László

“A széles hátú, lomhán heverésző Tisza magába roskadt, s elcsendesedve napozik. Nyomában napfürdőt vesz az egész tájék, puha, sárga és zöldes, a tápláló emlőtől nedvesen maszatos, tehát jóllakott fénypászmákat öltve, amelyek a felszínről visszaverődve záporoznak a fűzfalevelek erdején, s ezek aztán – mivel rezegnek – fényesedő pikkelyeidet hányják vízen és égen.”

Boško Ivkov (Borbély János fordítása)

“És ahogyan órák hosszat ültem így, szemben a Duna sima, csillogó, holdfényes, de mélységes nyugalmú tükrével, a víznek azzal a sűrű kötésű, a maga legtitkosabb mélységeiben saját magára támaszkodó, önmagában gyökerező, nyugalmas lelkével szemben egyszersmind, – akkor én is összeszedtem és megtaláltam magam, megcsillapodtam és sűrűbbre köttettem.”

Boško Ivkov (Borbély János fordítása)

“A fiú hátára akarta venni az apját, hogy átússza vele a folyót, de az öreg nem volt hajlandó elhagyni a földet, melyhez élete minden emléke kötötte, inkább tűrte volna, hogy a vad seregek eltapossák.”

Hans Christian Andersen (Kertész Judit fordítása)

“Nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan kort vizsgálunk most, ahol az apák státusmérőnek használták asszonyaik és lányaik kényelmes, sokszor dologtalan életvitelét és szégyenkezniük kellett volna, ha a külvilág azt látja, hogy a család nőtagjai dolgozni kényszerülnek.”

Csinády Judit

“Az esztétikai elvek, programok a századforduló után egyre fontosabbá váltak a képzőművészetben; ezek a szellemi választóvonalak lényeges szerepet játszottak a különféle művészcsoportok, társulások kialakulásában. Míg korábban a művésztársadalmon belüli klikkek, táborok inkább egzisztenciális érdekek alapján szerveződtek, a 20. század első évtizedében formálódó csoportokat már elvi összetartozás, közös esztétikai-filozófiai hitvallás fűzte össze, és állította szembe más csoportosulásokkal.”

Szívós Erika

“A csaknem öt évig tartó közjátékot, fogságom idejét is beszámítva, harminchárom éves koromig a határ közelében éltem. A fogság és határközelség, ennek a legközvetlenebb formája. Nincs benne félelem vagy öntetszelgés, az ember mindig készen áll, háza hordozható, mindig hazájában él, állandó szökésben. A megközelíthetetlen és átjárhatatlan országhatár közelsége, nos az egészen más. A láthatóhoz és bejárhatóhoz párosul az éppen csak derengő láthatatlan és bejárhatatlan.”

Visky András

“Jeges éjszakára emlékszem, hosszú, néma menetelésre kőkeményre fagyott szántókon, azoknak is inkább a szélén, erdők mentén, nehogy csoportunk mozgó foltja feltűnjék a behavazott barázdákon. A fák között időnként megzördült valami, ilyenkor lélegzetünket visszafojtva megálltunk, mert hátha nem valami, hanem valakik… H. L.-lel figyeltük egymást, nehogy a szapora tempóban valamelyikünk lemaradjon. Közel egy óra múltán a vidrasapkás azt mutatta, csak át kell vágni egy fehér mezőn, a mögötte sejlő homály már a senki földje, arról fogjuk megismerni, hogy szögesdrót határolja, de nem őrzi azt most senki sem: a magyar határőrség felbomlott, a ruszkik meg csak táboroznak, fütyülnek arra, ki jön-megy.”

Karátson Endre

“Ami e mértékben érzékelésed tökéletesedik, ahogy türelmesebbé és készségesebbé válik, úgy feszíti szét önmagát és születik meg újra a fa, mint ezerféle zöld, mint ezer azonos, mégis különböző levél.”

Georges Perec (Varga Mátyás fordítása)

“A flaszterdobások valósággal transzba hoztak. Persze, éreztem, hogy az életünkkel játszunk, és ahányszor megcsikordult valamelyik hernyótalp, hátráltunk fel a lépcsőhöz, bizony begyulladtam. De nem a veszély észlelése számított, hanem a lázadás lendülete, jogossága: a visszatalálás az igazi országhoz, amelytől ez az idegen hatalom a maga politikai, társadalmi, gazdasági erőszakszervezetével kamaszkorunk óta elzárt. Hiába voltam akkor már nagykorú, két éve állami tisztviselő, hiába kényszerültem szavazni (nem fülkében, hanem a bizottság előtt hajtva össze az egyetlen listát tartalmazó szavazócédulát), hiába voltam a Néphadsereg tartalékos tizedese, hiába bírtam személyazonossági igazolvánnyal, hiába adtam be már kétszer is a hatóságoknak az ideiglenesen használatba hozott útlevelemet, teljes jogú magyar állampolgárrá a magam szemében azzal a flaszterdobálással lettem.”

Karátson Endre

“Mert szembehelyezkedni egy közgondolkodással, az általánosan elterjedt véleménnyel (értsd: közvéleménnyel), a dolgok megszokott állásával – erre csak egy született idióta képes. Mi tehát, akiknek magánvéleményünk van és fényévnyi távolságot tartunk környezetünk bevett szabályaitól, valamint közügyeitől, idióták vagyunk.”

Bora Ćosić (Borbély János István fordítása)

“Lehetett az irodalmat úgy érteni, ahogyan az egyik Sir tette, aki szerint az “öreg” személyes ismerőseiként beszélt Gulliverről, David Copperfieldről, vagy Fabrice del Dongoról, vagy ahogyan egy hajdani Eötvös kollégista barátom emlékezett rá, hogy amikor Racine-t tanította, akkor Gyergyai valósággal eltáncolta és elénekelte Andromachét, Phaedrát és Berenikét a francia tragédiával ösztönzés nélkül alig-alig rokonszenvező hallgatóságnak. De lehetett az irodalmat úgyis érteni, hogy az egy a mindenkit beskatulyázó, lehangoló, lehatároló valóság mellett elhelyezkedő, sőt az alól felmentő világ, amelyet a nagy művek nyelrsanyagából minden beleélésre képes olvasó a maga kedve és képessége szerint képzel el, s amelyben nem csupán a mások, hanem a maga életét is a nehézkedéstől szabadulva is a nyelvi tökéletességtől mámorosan, szabadon és átszellemülve éli meg.”

Karátson Endre

“Nekem is van egy négydimenziós ablakom. Van, aki kitekint, van, aki betekint rajta. A beavatott arról ismerhető fel, hogy a rejtélyeket nem próbálja értelmezni.”

Ladik Katalin

A >>fordulat<< éve után az újságok a magánzót besorolták a részvény szelvényeit tőzsdén érvényesítő, dologtalan élősdi, here és pióca egyének közé, fejéhez vágva az ítéletet: »aki nem dolgozik, ne is egyék«. Kicsit megrendült volna magánzói elhivatottságom, ha én akkor már nem alakítom ki a munkájáról szabadon döntő, de alkalomadtán kedvvel dolgozó állampolgár eszményképét. Amelyet mind a mai napig megőriztem. Ezt a maximális programot azonban az akkori körülmények között csak cinikus ugratásként említhettem, jópofasági célzattal.

Karátson Endre

“Számomra, ha nem improvizálhatok, akkor nincs értelme a zenének. Legizgalmasabb épp az, hogy a kezem alól bújnak elő a hangok. Ott, akkor és megismételhetetlenül.”

Szabó Sándor

“.. bármilyen meseszerűnek is tartottam az utolsó római katona történetét, mégis elképzeltem, ahogyan ott ül a vaspántos láda tetején a mélyben, és rettegve fényesíti a császár Konstantinápolyban vert aranyait, mert addig tart a birodalom dicsősége, amíg keze nyomán fényesednek, amíg az inge utolsó darabja szét nem foszlik…”

Kontra Ferenc

“Nem akarok büszkélkedni a paradoxonnal, csak tényként állapítom meg, hogy világ életemben akkor éreztem otthon magamat, amikor nem kellett egészen a környezetemhez tartoznom.”

Karátson Endre

“Talán, ha valaki oly lefegyverző gondoskodással közeledik felém, mint a mama, aki tudja, mikor kell hosszabb pórázra ereszteni, s mikor szorosabbra fogni, hogy idejében megfékezze kitöréseimet, megszerezhette volna a szívemet.”

Bálint Péter

“Minden faj a maga módján vesz búcsút partnerétől, az embertől, aki oly rossz szolgálatot tett neki.”

Edward O. Wilson (Szlukovényi Katalin fordítása)

“A filozófusok mindig a lélek halhatatlanságáról beszélnek, a lelket állítják a (halandó, gyarló) testtel szemben. Miért nem a szellemet?”

Kibédi Varga Áron

“Nincs nyilvánvalóbb (sem meglepőbb) az embernek annál a képességénél, hogy rejtélyekkel körbevéve nyugodtan tud élni – tökéletes tudatlanságban – az őt legközelebbről vagy legkomolyabban érintő dolgokról.”

Francis Ponge (Radvánszky Anikó fordítása)

“A műalkotás önálló és többértelmű: ez teszi lehetővé, hogy túlemelkedjék zárt rendszereken, zárt határokon, és kicsússzék a leszűkítő, csonkoló tulajdonba vételtől. Noha birtokláshoz, mintha minden alkalommal kedvet keltene kacér magakelletéssel.”

Karátson Endre

“Igen, a zene volt az, amely annyira magába szippantotta, hogy gyakran maga is meglepetéssel vegyes ijedtséggel állt azelőtt, hogy a végeérhetetlen zongorázás közben elfelejtett étkezni, kinyitni az ajtót a dörömbölő barátoknak, és elfelejtette megcsodálni pontosan egy éve, legutóbbi virágzás óta, várva várt tulipánok nyílását.”

Falvai Mátyás

“Órákat ültem a festmény előtt, beleszerettem. Egy kedves öreg teremőr hozott egy zsámolyt, és jóindulatú érdeklődéssel figyelte rajongásomat. Addig ültem ott, míg valósággal láttam, hogyan nőnek a virágok, táncolnak a mezítelen lábak, hajlonganak a testek, míg az öröm üzenete oda nem ért hozzám, és azt gondoltam: el fogom táncolni ezt a képet és átadom másoknak a szerelem, a tavasz örömét, az élet születését, amit úgy kaptam meg, hogy megszenvedtem érte. Átadom nekik a táncon keresztül ezt az extázist.”

Isadora Duncan (Csanda Mária fordítása)

“Az antikvitásban, de még a középkorban is széltében gyakorolt varázslat volt találomra felnyitni egy a hagyományok által arra alkalmasnak ítélt könyvet, ujjunkkal véletlenszerűen a lapra bökni – esetleg végigsimítani a lapon -, és az ott talált szöveget jövőnk isteni megvilágításaként értelmezni.

Lábass Endre

“Annyira tűzbe hozott a zenéjük, hogy átformáltuk a Masinát. Az ének elmaradt, hangszeres improvizálásra épülő saját kompozíciókat írtunk. Ekkor már igazi jazzt játszottunk. Egyszer témákat adtunk el, amit mi vázlatnak neveztünk. Egy koncerten tíz vázlat hangzott el, persze ugyanúgy soha nem szólaltak meg. A kulcsszavunk a nyitottság lett.”

Grencsó István

“Művészi szabadságról igazából akkor lehetne szó, ha a régit és az újat egyaránt lehetne művelni. Ez a szabadság azonban a modernizmusban soha nem adatott meg. A régi ismétlését epigonizmusnak, giccsnek vagy – mint újabban mondani szokás – áruházi művészetnek bélyegezték, s ezáltal ki is utasították a múzeumból.”

Boris Groys (Sebők Zoltán fordítása)

“E kedvezőtlen események összjátéka csökkentette a különféle álatok populációit, és földrajzi elterjedésüket néhány szűk régióra korlátozta. Ez súlyos csapás volt bizonyos állatfélék, így a dinoszauruszok, az ammonoidák és a likacsoshéjúak számára. A rovarok és a növények többé-kevésbé érintetlenül fennmaradtak, talán azért, mert hónapokig vagy akár évekig is képesek a csökkentett életműködésre.”

Edward O. Wilson (Borbás Eszter és Szlukovényi Katalin fordítása)

“Olyannyira betölt mindnyájunkat s minden mást a szó, hogy fogalmunk sincs, mit tegyünk, hogyan tartózkodjunk a képzelgéstől. Nincs menekvés… Gondolja meg: mítosz a holnap, amint a világmindenség is az; mítosz a szám, a szerelem, a valóság s a végtelen, az igazságosság, a nép, a költészet… és mítosz maga a Föld.”

Paul Valéry (Mártonffy Marcell fordítása)

“Nehéz volt elszakadni a szellemek, kedélyt választékosan felkavaró helytől, az élvezettől, melyet a magyarázat keresése, s az örömtől, melyet az egymással való mélyebb ismerkedés szerzett. Ebben a meggypiros, selyem és bársony különteremben született köztünk az együtt nézés jelentősége, az a felmérhetetlen gazdagság, ami biztosítja, hogy két ember nem unhat egymásra, amíg a műalkotások serege, s ami csak látványosság a világból biztosítani képes kapcsolatuk meghittségét. Amíg a kívülre mutató mozdulat a »látod?« kérdése, a »nézd« felhívása egyúttal kettejük érzelmi életére is vonatkozik.”

Karátson Endre

“Az ősz valósággal tort ült, minden aranyban és vörösben szikrázott, ahogy a leghosszabb úton végignéztem, tán még arra is gondoltam, oly igen megengedő módon, hogy hát igen, ezért a látványért mégis érdemes volt.”

Méhes Károly

“Elegánsan támasztotta a csendet, dőlt a nyugalomnak. És hosszasan elnéztem az arcát, vastag szemöldökét, élveteg száját és azt a ravaszkás mosolyt is a szája szögletében. Majdnem fiatal volt.”

Szathmári István

“A szülőházam a tizenkilencedik századok idézte, romantikus jegyek tekintetében a közvetlen és távolabbi környezet semmivel se maradt mögötte. Az Akóts-malmot mosó Lajtán kívül még három nagyobb és két kisebb halastó, valamint egy Kanálisnak hívott, fürdésre kiválóan alkalmas mesterséges Lajta-meder képviselte a szorosan vett szomszédságot, de néhány kilométer távolságban a Kálnoki révnél a Kis-Dunát, vagy a Gyártelepen található kristálytiszta vizű kotrott tavat, a Bágert is el lehetett érni.”

Hárs Ernő

“Még a tudomány legfélelmetesebb nyugati alkalmazása, mint az atomfegyver is csak újabb példa arra, hogy az emberiség örökké, minden hozzáférhető fegyverrel igyekszik magát elpusztítani. Ha ezt tesszük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig a tudomány békés alkalmazását és az emberi lélek fölszabadításában játszott szerepét, akkor úgy gondolom, a Nyugat olyasmit adott a világnak a modern tudománnyal együtt, mint a demokráciával és az ellenpontozott zenével, amire különösen büszkék lehetünk.”

Steven Weinberg (Szlukovényi Katalin fordítása

“A hagyományos-romantikus elképzelések szerint a műveikkel és szellemi alapállásukkal ható értelmiségieket a világgal szembeni meg nem alkuvás, az igazság iránti személyes elkötelezettség, a metafizikai érzékenység, az értékek védelme iránti fogékonyság, az erkölcsi tántoríthatatlanság és bölcs előrelátás jellemzi. Igényük, hogy autonóm módon létezhessenek, sajátos önkeresést és személyiségépítést tulajdonítsunk személyüknek.”

Kalmár Zoltán

“Gondolják el, hogy a végtelenül szabad rejtelmes szigetben a világ teljes képzeletbeli élete benne rejlik. Minden fikció, minden kaland, minden történet, melyet öröktől fogva állandóan mesélnek. Megannyi történet, melyek gyakran keresztezik egymást és hatnak egymásra, elismételve az emberi lényből ugyanazt az elemi szorongást és vágyakozást.”

Paul Emond (Károly Judit fordítása)

“A rendőrség rossz, mert a hatalom eszköze, s a hatalom nem jó. Gyakorlatilag minden hatalom az, még az is többé-kevésbé, amelyre a mindenkori tüntető voksolt. Hagyományos sajátossága ez a logikai ellentmondás a francia észjárásnak. Bármennyire demokratikus választás nevében rendelkezik egy kormány, eszközei, melyeket az adófizetők fizetnek, gyanúsak a törvényt töretlenül tisztelő polgárok szemében is.”

Karátson Endre

“Holott az egész kvantummechanika lényege épp az, hogy másképp fogja föl a valóságot. E fölfogás szerint egy tárgyhoz nem csak egy történet tartozik, hanem az összes elképzelhető története.”

Stephen Hawking (Borbás Eszter és Szlukovényi Katalin fordítása)

“Az emberek küzdenek az összeszedettségért. Nincsenek birtokában. Hol elvesztik, hol meg elnyerik. Az összeszedettségnek ellenáll a tagokat oldó szenvedély és a kérlelhetetlen szenvedés.”

Hannes Böhringer (Tillmann J. A. fordítása)

“Csupán annyit éreztem, hogy vele valahogyan a jövő is olyan biztonságos, mint a jelen. Talán, mert kicsi volt és hiányzott belőle minden fenyegető. A női kiszámíthatatlanság. Szavai, mozdulatai jóhiszeműségről tanúskodtak. Teljes bizalomról. Fel lehetett tételezni, hogy tudja, mi az álnokság, azt viszont nem, hogy magától képes lenne ilyesmire. Kacérkodni persze kacérkodott, azt sugallva közben, hogy igazában ő már hozzám tartozik.”

Karátson Endre

“Galilei leghíresebb metaforája – mely magában hordja az új filozófia magját – az, hogy a természet könyve a matematika nyelvén íródott.”

Italo Calvino (Borbás Eszter és Szlukovényi Katalin fordítása)

“Nem értettem, ilyen súlyos és fűző nélküli bakancsban hogyan is lehet focizni. Igaz, buszsofőrt például már láttam ilyen, fűzetlen bakancsban vezetni észbontó szerpentineken. Szóval volt valami sejtésem, van egyfajta ember, amelyik sokkal jobban mozog fűzetlen bakancsban, mint gondolnánk, sőt olyan is van, aki egész életét így éli le, fűzetlen bakancsban.”

Tolnai Ottó

“Amikor kapus voltam, akkor tanítottak meg arra, mindig húzzam meg a kapu előtt a középvonalat, segít a helyezkedésben, mondták. Mindig meghúztam, sarokkal – pótcselekvés, a feszültség levezetése, rutinmozdulat -, de soha nem figyeltem rá. A kaput érezni kellett…”

Füzi László

“És azonnal fut a közönség felé ez a Tomasson, balra ki a pályáról, két kézzel veri a mellét, mint ketrecben a pávián, lefelé fordított hüvelykujjakkal böködi a hátát, anyukámról is bepattant volna, magát ünnepli, ahelyett, hogy a Kakàt ünnepelné, akinek köszönheti a gólt.”

Kukorelly Endre

“Pedig a nők jobban értenek a focihoz, jobban átadják magukat a játéknak, úgy értve, szebben és szenvedélyesebben szurkolnak.”

Mészáros Sándor

“A franciák játszani akartak. Nem értették: másnak élet-halál kérdése lehet, hogy a labda ne jusson be a kapuba.”

Ferdinandy György

“Pistának jó kedve van, tehát győzött a Fradi, ma még valami alkalmi bókoló verset vagy illatos emlékkönyvbe való zöngeményt is kiimádkozhatnak tőle, föltéve, ha jó lesz a kávé, és azt kecses mozgással éppen valamelyik térd avagy kebelkirálynő viszi szobájába.”

Nagy Gáspár

“Miért mindig a gyermekkor jut eszébe legelébb a futballról az embernek? Talán, mert akkor még minden lehetett volna, akár a magyar válogatott centere is?”

Pátkai Tivadar

“Jobbról is, balról is szaladnak a hazaiak, védők, támadók és középpályások, rohan a kapus is a kesztyűit rángatva. Futnak egyenesen a bírónak, hogy felöklelik, hogy széttépik, hogy megeszik elevenen, hogy nem hagynak belőle egy dekányit, egy cseppnyit, feltörlik vele a pályát, a padlót, felhúzzák a jegenyefák tetejéig.”

Fekete Vince

“Bükkfák, bükkfa-csoportok, füves, bokros terület közepén kopárkodott a lábak által keményre döngölt földjével a terület, amely azért volt alkalmas a focizásra, mert itt álltak legritkábban a fák. Igaz, itt is volt két fa és egy hat bükkből álló, majdnem szabályos kört formázó facsoport, de a két földbe gyökerezett lábú, elfásult védőt könnyen ki lehetett cselezni, a facsoport pedig majdnem a pálya szélére húzódott.”

Bratka László

“a csapatban focizott a plébános, fedezetet játszott, nem egyszer túl szigorúan, idegenben harsogtak be neki a pályára, vannak szurkolók, akik folyton kiabálnak – hogy az Isten vegyen le a gyöpről! -, nem tudták, hogy pap…”

Tönköl József

“Álmunkban is rúgtuk a gólokat, csináltuk a szebbnél szebb biciklicseleket. Ment a triblizés. Néha hittanórán is fociztunk. A plébános úrnak volt egy igazi labdája, néha elővette, és ő is beállt közénk a labdát kergetni.”

Fenyvesi Ottó

“De ki az a nő, kérdezte a feleség, mire a magánnyomozó nem tudott választ adni, mert mint állította, a férfi egy kapun belépett, és aztán a nagy tömegben tovább már nem tudta követni.”

Nagy Gabriella

“Én meg focizni jártam a kertbe a haverokkal. Vasárnaponként kockás plédjeiken ültek vagy feküdtek az asszonyok, barátnők, és drukkoltak nekünk.”

Szathmári István

“A buszokból hideg söröket, tökmagot, szotyolát és szurkolókat vettek elő és megtöltötték a lelátót.”

Prágai Tamás

“Hol van Baba nénink, a mázsás szépség és tekintély, hol az a derék asszony? Végig sipítozta a meccset, még a szünetet is. Az ő fia volt mind a tizenegy. Megölik az ides gyerekemet, sikoltott fel, s nyomban felhördült a közönség. Ha lest rikkantott, már fújt is az a nyeszlett bíró.”

Cukor György

“Na, nálunk a labda – tényleg, – mindig óriási, kerek becsben volt, akárcsak a (vesepucoló) görögdinnye; tiszteletnek örvendhetett a foci mindkét ágon, bár jóval inkább az apain. Tudniillik egy szép napon – óriási megrökönyödésemre – észrevettem, hogy szerencsétlen anyai nagyapám valójában nem is ismeri a labdarúgás szabályait.”

Balázs Attila

“Azt jelentené ez, hogy a foci végső soron se nem oszt, se nem szoroz? Várjunk. Oszt, mert megoszt (szurkolást stb.), sráckorodban megosztja napjaidat (előtte a leckét, utána etc.), szoroz, mert (élményben pl.) megsokszoroz. S mégis így mondom: plusz egy világ, vagy akár nagybetűkkel, a foci, mert nélküle kevesebb lenne világod?!”

Tandori Dezső

“Fitogtatott egyetemességük közepette a franciák megmaradtak francia embernek. Hallgatólagos felfogásuk szerint az egyetemes embert francia mintára szabták. Aki mégis másmilyennek mutatkozott, az bizony, ha egymás közt beszéltek, idegen embernek számított. Egyszóval: idegennek. Az idegenre pedig, ahogy minden más országban is, nagyjából háromféle fogadtatás várt. Enyhe ellenszenvvel keveredő bizalmatlanság; közöny; hülye gyerekkel való törődés.”

Karátson Endre

“A legnagyobb ajándék számunkra minden bizonnyal az, hogy noha nekünk magunknak, szeretett könyveinkkel együtt, feledésbe kell merülnünk, az olvasmányainknak köszönhetően mégis megsejthetünk valamit a létezés azon szféráiról, dimenzióiról és tájairól, melyekről a jóság és a könyörületesség megmagyarázhatatlan imperatívusza árad a világra; arra a világra, amely sajnos egészen másféle elvek alapján működik.”

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

“… úgy gondolom ugyanis, hogy nekünk, férfi íróknak (a tudományos alkatúaknak kevésbé, de a misztikus beállítottságúaknak mindenképpen) szükségünk van egy nagyon hathatós segítségre ahhoz, hogy a dolgokat női szemmel is látni tudjuk; és csakis azután (előbb nem) engedhetjük teljesen szabadjára maszkulin elképzeléseinket!”

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

“De a Név kimondhatóvá válása azt jelenti, hogy a nyelv egyetlen olyan szóban összpontosul, amely csak az egyetlen valóságot, csak az egyetlen igazat, csak az egyetlen jót fejezi ki. Tehát olyan nyelvet jelent, amely visszaviszi a szellemet a Paradicsomba, feloldja a hasadást, a kettősséget, a bűnt.”

Tábor Béla

“Ha Győrre gondolok, szétárad bennem a hála érzése.”

Görömbei András

“Az utolsó nagy akadály a vízbe robbantott Rábca-híd volt. Máig is csodának tekintem, hogy rokkant bokámmal és mankóimmal át tudtam vergődni rajta.”

Hárs Ernő

“Igen – Győr! Csak négy betű – mondom. Mintha lánynevet suttognék a hetvenes évek derekáról…”

Nagy Gáspár

“Azt gondoltam, a kép, amit ismerek, Győrben változik meg, Győrtől megváltozik.”

Deák László

“Győr az ötvenes évek mélyén. Délutáni, hétvégi korzók a Baross utcán fel s alá. A lepusztult barokk és a fölé telepedett jelszavak korabeli mixtúrája; drukkolás az ETO-ért, hogy bennmaradjon a bajnokság első osztályában; az élelmiszerboltok ablakában hal- és lecsókonzerv hegyek magasai…”

Fogarassy Miklós

“A társaság fénye, glóriája maga Kormos István volt, az ide, a nekünk való, akit csak szeretni lehet, mert nem a cenzúra, a politika, hanem a mi oldalunkon áll, annyian köszönhetjük neki, hogy költővé ütöttek bennünket…”

Győri László

“A jezsuiták győri megtelepedése után egyértelműen a barokk jelleg vált dominánssá. 1627 őszén megnyitották iskolájukat, templomukat pedig 1635-ben kezdték építeni. Az ellenreformáció mozgalmában a jezsuiták, a képzőművészet szerepét előtérbe tolva, azt kihasználva próbálták segíteni a katolikus egyház megújítását, hatalmának újbóli megerősítését. Győr – Pozsony és Nagyszombat mellett – a katolikus szellemi élet jelentős hazai központjává vált.”

Horváth Nóra

“Péczeli József a Mindenes Gyűjtemény 1789. október 28-i számában Győrt példaképül állította a többi város elé: >>Bár tsak Hazánknak minden nagyobb Városaiban valamely tehetős és érdemes Hazafi, Kalmár vagy Könyv-kötő, illyen Olvasó Kabinétet állítana fel.<<”

Federmayer István

“Szerencsés az a költő, aki a város egyik szélső házában láthatja meg a napvilágot. Így nemcsak a kültelkek sivár látványa tárul szeme elé, a girbe-görbe utcák, horpadt kerítések, hulló vakolatú házak proletár paradicsoma; ajkáról nemcsak hervadt sóhajok szállhatnak föl, elegyítve a rideg valóságot az emlékezés megszépítő mélabújával, hanem kiállva a kiskapuba tüdejére szívhatja a rétek illatát és az erdők leheletét is. Az meg egyenesen az egykori városi tanács kifinomodott költői ízléséről tanúskodik, hogy még az utcát is Rét utcának hívják.”

Jakab Gábor

“A győri időszaki sajtó első kiemelkedő alkotása a reformkori »Hazánk« volt: vidéki elsősége, kiváló szerkesztője, Petőfi és körének itteni megjelenése országos hírűvé és irodalomtörténeti értékűvé emelte. A későbbi lapok ezt a »magasságot« már nem nagyon érték el; de mindegyik korban volt néhány olyan alkotás, amely ki tudott emelkedni; volt olyan újságíró, szerkesztő, aki jelentőset tudott alkotni.”

Horváth József

“A filozófia tágassá teszi a világot”

Rüdiger Safranski (Tillmann J. A. fordítása)

“Természettudományos beállítottságú fogalmaink szerint azonban a történészek a válaszaikat olyan retorikával fogalmazzák meg, amely nem megfelelő a tudás, a megértés és az igazság megszerzéséhez. Így válaszúthoz érkeztünk. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a történelem ámítás; én azonban valóban azt gondolom, hogy ezt nem lehet bemesélni. Vagy azt mondjuk, hogy természettudományos beállítottságú fogalmaink a jelentéstartalommal, tudással, megértéssel és az igazsággal kapcsolatban, különösen pedig az ezekhez történő hozzáféréssel kapcsolatban alapos újragondolást kívánnak. Ez valóban forradalom lenne, mégpedig olyan, amelyikben – azt hiszem – örömmel mennék ki a barikádokra.”

J. H. Hexter (Tóta Péter Benedek fordítása)

“A Hayden White munkáit érintő leggyakoribb kritika arra irányul, hogy megvonja a történelemtől annak a tudásformának a státusát, amelynek természete különbözik a széppróza által nyújtott tudásétól. Az olyan különböző történészek, mint Arnaldo Momigliano és Carlo Ginzburg vagy mint Gabrielle Spiegel és Russel Jacoby szintén ezt az ellenvetést fogalmazták meg: a történelmet »a fikció előállításának módjaként« szemlélve…”

Roger Chartier (Tóta Péter Benedek fordítása)

“De nemcsak a nő testét tartották sérülékenynek. A férfi számára a szellem és a test közötti kapcsolat tartalmazott egy pozitív mozzanatot, amennyiben a szellem, illetve az értelem képessé tette őt arra, hogy testén, illetve ösztönén úrrá legyen; a nő számára testének sérülékenysége a szexuális erőszakkal szemben lelkének és személyiségének fenyegetettségét is jelentette. A veszélyeztetettség a »nemi becsület« megsértésében vagy feldúlásában rejlett.”

Tanja Hommen (Ujlaki Ildikó fordítása)

“Érdemes kis hajtásokat ledugni a jövőből, már akkor is, ha csak egy megfogan a tízből.”

Katherine Mansfield (Mesterházi Mónika fordítása)

“Úgy voltunk egymáshoz teremtve, hogy amelyikünk éppen több testi vagy lelki erővel bírt, magától értetődően enyhítette, gyógyította azt, ami a másiknak fájt. Sosem betegedtünk meg egyszerre: ha romlott ételt ettünk, a rosszullét legalább egy-két nap eltolódással jelentkezett, ugyanennyit várt az influenza, az erre-arra előtörő allergia, és bár volt közös háziorvosunk, és többször együtt mentünk hozzá, sosem ugyanazzal a betegséggel kezeltük magunkat.”

Karátson Endre

“Azt mondta, írjam azt, hogy jól vagyok, úgyis ez felel meg az alkatomnak. A derű. Az a különbség köztünk, a sokféle azonosság mellett, hogy ő mindig a szomorúság felől írt a szerelemről, én pedig nem. Ez azért lényeges különbség, nem? Nem, mondtam neki, ez nem ennyire egyszerű, de nem akartam ebbe belebonyolódni, az azonosságok és a lehetséges különbségek megbeszélésébe, mert tudtam, hogy nagyjából életünk végéig sem végzünk vele.”

Mészáros Sándor

“Az ember pillanatnyi kitisztulásaikor bírja önmagát, és még ha bírja is, teljesen nem ér el magáig. Nem valósítja meg erőinek ezt az állandó összetartó erejét, ami nélkül minden valóságos alkotás lehetetlen. Mégis, ez az ember létezik. Úgy értem, tisztán kivehető valósággal bír, amely minősíti őt. Némaságra akarjuk ítélni, azzal az ürüggyel, hogy csak önmaga töredékeit képes adni?”

Antonin Artaud (Juhász Katalin fordítása)

“Tandori egyik értelmezői szemfényvesztése az a látszat, hogy elmeséli a vizsgált verset. Csakhogy ez téves benyomásunk, nem azt meséli el, hanem a saját élményét.”

Doboss Gyula

“Elkerülhetetlen, hogy Orpheusz áthágja a törvényt, amely tiltja a “megfordulást”, hiszen már akkor vétett ellene, amikor elindult az árnyékvilág felé. Ebből az is sejthető, hogy Orpheusz valójában sohasem szűnt meg odafordulni Eurüdiké felé: láthatatlanságában látta, érinthetetlenségében megérintette árnyék-hiányát, elfátyolozott jelenlétét, mely nem szüntette meg a hiányt, végtelen távollétének jelenvalóságát.”

Maurice Blanchot (Mártonffy Marcell fordítása)

“… a barátság biztosítja legtökéletesebben a lelki egyensúlyhoz segítő emberi kapcsolatokat. Vagyis szükséget elégít ki. Melynek számomra az általános ragaszkodáson túl mindenkori tartozéka az időszakosság. Hogy nem ülünk egymás nyakán, nem akarjuk egymást mindenbe bevonni. A lényeg az elmondás, a baráti meghallgatás öröme, amihez nem kell folyamatos együttlét, megvalósulhat levelezés, telefonálás formájában, és szabadon áradhat a személyes találkozások során, melyek ünnepi jellegüket éppen viszonylagos ritkaságukból merítik.”

Karátson Endre

“Nagyon vágyom a tiszta jelenlétre. De a vágy méreg, bemocskolja azt, ami van, kimar az örök pillanatból. Az idő nélküli a valóságos, ebben ébernek maradni. Minden itt van, én miért nem?”

Varga Imre

“Meglehet, sokak számára provokációnak hat, de ki kell mondani: József Attila az Ady-vízió révén a maga kora magyar »nagykritikusa”«. Teljesítménye olyan színvonalú és olyan jelentős, mint a 19. század második felében Arany Jánosé volt; a versértés és az elméleti tudás egyesült benne.”

Lengyel András

“Én Itáliában szeretnék újra megtanulni hinni egy Európában, ami él, ami komplexuma néhány, egészen pozitív, ideálnak, talán egy vallásnak, amiben a hívő is szóhoz jut végre, valaminek, ami élő, ami baráti közösség egy nagy munka céljai miatt.”

Márai Sándor

“Kijelentése, miszerint polgár volt, nem elsősorban ön-igazolás vagy ön-meghatározás, hanem egy általa megformált és képviselt jelenségnek a Történetbe iktatása. Ezért nevezi azt polgárnak, aki várost épített (a Várost építette), műveltséget alkotott (megalkotta a Műveltséget), Európát gondolt el, hivatásául pedig azt jelölte meg, hogy fölemelje az alaktalan tömegeket »a polgári életforma térfogatába«…”

Fried István

“Ahogy közeledtem Christine-hez, vissza kellett fognom magam, hogy fel ne kiáltsak a csodálattól. A szépség abban a korban, amelyben akkor voltam, a leghevesebb és a legkülönfélébb érzelmeket váltotta ki belőlem. Olyan belső harcot teremtett, amely ugyanabban a pillanatban az örömtől a vágyig és a vágytól a reménytelenségig sodort. Egyszerre kívántam és rettegtem feltárni ezt a szépséget, amely kínzó volt és ugyanakkor elragadó.”

Julien Green (Palásti Gábor fordítása)

“Bizonyos szempontból úgy is nézhetem az életemet, mint valami hosszú menekülést nem annyira magától a haláltól, mint inkább a halállal kapcsolatos fájdalom megnyilvánulásoktól, amelyekre felfokozott érzékenységgel reagálok, s amelyekhez a kitörő viharzásukban akadályozott érzések váltig közel sodornak.”

Karátson Endre

“Az igazság arcát fürkésztem lankadatlanul, és rettegésem, kínzó és rejtőző kétkedésem, lemondásom és reménykedésem kikiabáltam, mást mit tehetnék.”

Parancs János

“Ha a történelem olyan tudást eredményez, amely megegyezik a szépprózáéval – annál se több, se kevesebb -, akkor minek tekintsük (és miért tartsuk fenn) a dokumentumgyűjtemények és az igazoló információk összeállításának, valamint a hipotézisek tesztelésének, továbbá az értelmezés kialakításának súlyos és magas követelményű műveleteit? Ha igaz az, hogy »a történelmi diskurzus hasonlít és közelít a fiktív elbeszéléshez, mind az általa használt stratégiák révén, amelyek segítségével jelentést tulajdonít az eseményeknek, mind pedig annak az igazságnak a révén, amellyel foglalkozik,« ha a történetesített események valósága nem fontos az előállt tudás természete szempontjából, akkor »a történetírás működése« nem időpocsékolás-e és az erőfeszítés pazarlása?”

Roger Chartier (Tóta Péter Benedek fordítása)

“Édes színésznő, nagyszerű emberke. Azt kérdezi, fogok-e izgulni. De hiszen arról, hogy 26-án megy a “Ványa bácsi”, csak az Ön 27-én kézhezvett leveléből értesültem. A táviratok akkor kezdtek jönni, 27-én este, mikor már ágyban voltam. Telefonon olvassák be őket. Minden alkalommal felébredtem és átbotorkáltam a sötétben, mezítláb, egészen átfáztam; aztán alighogy elaludtam, újra, meg újra idecsöngettek. Az első eset, amikor a saját dicsőségem nem hagyott aludni. Másnap, mikor lefeküdtem, odatettem a papucsom és köntösöm az ágy mellé, de nem jött több távirat.

Anton Pavlovics Csehov (Radnai Annamária fordítása)

“És össze kellett szednem legádázabb önvédelmi képességemet, felvonultatnom fogcsikorgató fenntartásaimat a társadalom ellen, hogy ne felejtsem el magamban az egyént, az ő szabadságát, az ő lehetőségeit, az ő jogait. Nevezetesen az élethez, az értelemmel és jelentéssel bíró cselekvéshez, az elismeréshez való jogát mindenfajta földrajzi kötöttségtől függetlenül. Az egyént, akit ha nem vigyáz, a sokféle, fojtogató közösség közül valamelyik gátlástalanul felemészti.”

Karátson Endre

“Boethius alig elviselhető feszültségnek szolgáltatja ki magát, amikor lelkének mindkét szereplőjét, a Sorsot és a Bölcseletet színpadra engedi. Nem ő az első, nem ő az utolsó, akit az igazság kérdése zaklat: végzetszerű úton járunk, vagy szabadok vagyunk – kaotikus, vagy rendezett világban élünk – sodródunk, vagy alakítjuk életünket?”

Dévény István

“Istenítjük a tökéletességet, mert szert tenni rá nincsen módunk; viszolyognánk tőle, hogyha miénk volna. A tökéletes ember nélküli, mert az emberi tökéletlen.”

Fernando Pessoa (Takács Zsuzsa fordítása)

“Miből is gondolhattam volna előre, hogy az emlékké balzsamozódó ország és az emigráció hétköznapi eleme érzelmileg összemosódik? Hiszen az emigráció kétszeresen is az életet jelentette: az eleven tiltakozást a honi hangtalanság ellen, és olyan másik partot, ahol a törvénytelennek tartott megszálló hatalomtól s ennek árnyékában ügyeskedő magyar hatóságoktól függetlenül lehetett sorsomat, sorsunkat alakítani.”

Karátson Endre

“Véget vetni mindenfélénknek, Hamlet. Ennek melléke – az, hogy mégis élünk. Hulladékosan. A lényeg a »tőr« lenne. Helyette tőrökbe (csapdákba) sétálunk.”

Tandori Dezső

“… az olvasó elbizonytalanításának (s ez Hamvas egyik legfőbb célja) egyik legfontosabb eszköze ez, hogy a bejáratott gondolkodói sémák és közhelyek mellett a hozzájuk vezető utakat is eltorlaszolja, hogy ezzel mintegy előhívja, sőt kikényszerítse az olvasó (és természetesen a szerző!) aktivitását, aktív részvételét a fogalmak és még inkább a fogalmak jelölte valóság(ok) újragondolásában. Ugyanakkor a Hamvas-szöveg egyáltalán nem próbálja elhitetni olvasójával, hogy a szerző olyan végleges igazságok birtokában van, amelyekhez az olvasó maga is eljuthat majd az olvasás folyamatában.”

Szántó F. István

“A Mediterráneum több, kisebb tengerből áll. Ezek, ahogyan már Sevillai Izidor észrevette, »vidékek szerint« vagy »népek szerint«, »szigetek szerint«, »emberi sorsok szerint«, »a királyokra való emlékezés szerint«, »a lakosok szokásai szerint«, sőt még »a marha útja szerint« is kaphatják nevüket. A Nagyban sok elnevezése van a kisebb tengereknek: mintha mindenki azt szeretné, hogy partjánál saját tengere legyen.”

Predrag Matvejević (Utasi Anikó fordítása)

“Az ember életmódja kétségtelenül tükröződik gondolkodásmódján, s hogy embereink már a középkorban sem úgy akartak gondolkodni, ahogyan körülöttük gondolkodtak, s nem akarták, hogy az életnek és a gondolkodásnak e külföldi módját rájuk erőltessék, világosan látszik mindenből, abból, ahogyan építkeztek, ahogyan beszéltek, ahogyan festettek, szőttek vagy követ faragtak.”

Miroslav Krleža (Utasi Csilla fordítása)

“Egy karcsú vitorlásárboc jól feszülő kötélzettel, a szélben dagadó nagy vitorlával és korrekt szabású toppal nekem ma is többet mond, mint sok olyan dolog, amire esztendőket áldoztam az életemből.”

Tarjányi Eszter

“Amikor sok sört iszom, az olyan, mintha lassú folyó sodorna magával a tenger felé. Távoli szigetek fel-felhabzó képe merül fel.”

Balázs Attila

“Ha a lakásunkban egy szekrényhez lépek, mindig megtorpanok: megérzem a (molyok elleni) levendulaillatot, és azt képzelem, ha kitárom az ajtót, a tengerparti sétányon találom majd magam.”

Boško Krstić (Rajsli Emese fordítása)

“Hvar a szanszkrit xvar – fény, napfényből ered, később a görögök Pharos-ként világítottak vele, a velenceiek pedig kőoroszlánokkal telepítették be. Egyébként itt féltve őrzik a nemtörténést.”

Ladik Katalin

“… aki egy töredékes mediterrán városból érkezik, nem lepődik meg a teljességen…”

Villányi László

“Trogir olyan, mint egy szarkofág, amit a tengeren túlról hoztak a mi tengerpartunkra, hogy éjszakánként nimfák és szatírok szökjenek ki belőle, és pánsípjukon muzsikáljanak.”

Miloš Crnjanski (Varga Piroska fordítása)

“Szinte minden kőzet a tengerből emelkedett ki, hullámok mosták és formálták, tengeri áramlatok, majd folyók alakították, és örökös vizek mosták…”

Professor Ansted (Szabó T. Anna fordítása)

“A hullámok életének több fázisa van. Enyhe fodrozódásként születnek, tarajos hullámmá, tajtékos hullámmá, átbukó hullámmá válnak, míg végül kialakul a viharos tengerre jellemző hatalmas hullámverés.”

Willard Bascom (Szabó T. Anna fordítása)

“Madaram jó ideje vállamon ül viszont, az írógépelésre csudálatos dalokkal válaszol. Teljesen bezsongott. Én magam, a tengerről írva, parányi rezdüléseket éreztem magamban, de valami nagyobbakat nem. »Ez már nem is tenger«, mondja feleségem a Totyi verebünk csárogására-dalolására, »ez már óceán!«”

Tandori Dezső

“Mert a tenger külön szól mindenkihez, aki feléje fordítja az arcát.”

Alexander Kielland (Sulyok Vince fordítása)

“A fjord azonban minden alakjában megmarad tengernek, dagálya is van, apálya is, és ennek megfelelően a tenger minden békessége, szeszélyessége és játékossága fellelhető benne.”

Isidora Sekulić (Pusztai Ilona fordítása)

“A Kelet és a Nyugat közt megoszló helyzeti előny viszonylagossága kitűnően szemléltethető Tranströmer talán legismertebb verse, a Baltikum fordítása kapcsán: a svéd Östersjöar – Keleti tenger – észt megfelelője a Läänemered – Nyugati tenger; a szóban forgó tenger így tükröt tart az egymással szemben fekvő partok elé…”

Ene-Reet Soovik (Horváth Györgyi és Vankó Annamária fordítása)

“A tenger mélyén, a tengeristen palotájában nincs hullámverés, áll az idő.”

Végh József

“Mennybolt és tenger, együtt és elválaszthatatlanul: ők nyújtják a legtágasabb pillantást; ameddig csak hatalmas egységük elér, semmi nem egyszerűbb, látszólag szabadabb, semmi nem változékonyabb; és mégis, semmi nem olyan állandóan, nem oly láthatóan kötődik a csend és a vihar, a derű és ború ritmikus állapotaihoz.”

Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

“A tengerben is megvan az a bűverő, amely mindazokban a dolgokban, melyek éjszaka sem csitulnak el, melyek aludni engedik nyugtalan életünket, azt ígérik, hogy nem fog minden megsemmisülni; olyan, mint az éjjeli lámpa kisgyermekek számára, akik kevésbé érzik magányosnak magukat, ha a lámpa világít.”

Marcel Proust (Jancsó Júlia fordítása)

“Szerintem a legtöbb, amit a Művészet tehet, nem az, hogy megnevettet vagy megríkat, hogy felajz vagy dühbe hoz, hanem hogy – a Természethez hasonlóan – álmodozásra késztet… Az ilyen művek derűt árasztanak és felfoghatatlanok. Mozdulatlanok, mint a sziklapart, s mégis nyugtalanok, hullámzók, mint az Óceán, zöld lombbal és halk morajjal vannak tele, akár az erdők, szomorúak, mint a sivatag, kékek, mint az ég…”

Gustave Flaubert (Kamocsay Ildikó fordítása)

“A tenger tesz azzá az emberré, aki lenni akarok.”

Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

“Mert időnként megesik, ha csak rövid pillanatokra is, hogy az ember megtalálja a szavakat, amelyek kinyitják a fejünkben rejtőző házak kapuit, és ki tud valamit fejezni velük – talán nem is sokat, csak épp valamit – abból az információözönből, amely ránk préselődik egy varjú röptében, egy ember járásában, egy utca képében, vagy abban, amit az ember valaha tett, évekkel ezelőtt.”

Ted Hughes (Szabó T. Anna fordítása)

“1956. október 23-án s a rákövetkező napokban sok minden történt velem is, mint mindazokkal, akik lementek az utcára, bementek munkahelyükre, részt vettek az eseményekben. Huszonhárom éves voltam, s osztoztam korosztályom repeső érzésében: valami hihetetlen történik velünk, mindannyiunkkal személyesen.”

Karátson Endre

“A New Yorkban kiállított mű ezért szándékos szerzői hamisítványa egy történelmi hamisítvány hamisítványának (amely festmény egy nem létező személy arcképét hazugul létezőként ábrázolja).”

Umberto Eco (Csokits János fordítása)

“A történetíráshoz a tekintet térbeli és időbeli kiterjesztésének képessége tartozik, a tanúságtételek rendjében kifejtett s a magyarázat és megértés szintjén gyakorolt kritikai erő, a szövegek retorikai kezelése és mindennél fontosabb, a sérült és egymással szemben néha vak emlékezetek vetélkedő igényeivel szembeni egyenlő elbírálás gyakorlata.”

Paul Ricoeur (Takács Ádám fordítása)

„Életünket tudjuk adni valakiért, akibe szerelmesek vagyunk, de csak azért, mert olybá tűnik, ő az egyedüli, aki képes bennünket úgy szeretni, ahogy mi azt szeretnénk.”

Julian Green (Radvánszky Anikó fordítása)

„És megint jó gyanús lett szememben a sírás. Az is maradt mindmáig, s ennek a tudatnak köszönhetem, hogy aránylag kevésbé fog rajtam a nők hírhedett fegyvere, mint sok más férfin. Ahogy az első könny megcsillan szemükben, rögtön azt elemzem, mit akarnak elérni, s elég türelmetlenül viselkedem, mihelyt látom, szerepről és nem valóságos megrendülésről van szó, ami általában a leggyakoribb eset. Ők így akarják az erőviszonyokat a maguk számára kedvezően alakítani.”

Karátson Endre

„Aratás után a földek arckifejezése olyan gyámoltalan, mint azé az emberé, aki mindent odaadott.”

Walter Benjamin (Molnár Mariann fordítása)

„Sztoikusok és epikureusok egyöntetűen elismerik minden egyes pillanat végtelen értékét: számukra éppoly teljes és tökéletes az egyetlen pillanatra megvalósított bölcsesség, mint egy egész, végtelen időtartam; főleg a sztoikus bölcs az, aki szerint minden pillanat tartalmazza a kozmosz teljességét.”

Pierre Hadot (Endreffy Zoltán fordítása)

„Noha az életművészet az újkor kezdetével agresszívebbé válik, velejében mégis az egyes ember önvédelmének művészete marad a szenvedés (szenvedélyek), az események, a véletlen és a sors túlhatalmával, vagyis mindazzal szemben, ami nincs az ember kezében.”

Hannes Böhringer (Tilmann J. A. fordítása)

„A hit által adatik a bizalom, a viszonzott bizalom. A hit és a bizalom, az intellektus és az érzelem ekként egyesül, illetve ekként közelít két idegent egymáshoz.”

Vásárhelyi Anzelm

„A gondolkodás és belátás képessége… csak a mi életünk kiváltsága.”

D. Tóth Judit

„Poppeia sosem mutatta magát teljesen mezítelenül, hanem mindig csak izgató részleteit láttatta. Így válik az önmagát ritkává-tevés, az utalás, a meglepetés, a mindig »új«-ként való megjelenés művészetének példaképévé.”

Gerhart Schröder (Tillmann J. A. fordítása)

„Erényeink egyik részét az Ég adja, másikat iparkodásunkra bízza; de sem egyik, sem másik rész nem elegendő a személyiség felemeléséhez. Amennyitől megfoszt az Ég a születéskor, annyit tehet hozzá később a szorgalom. Velünk született értékeink a kegyelem lányai, emezeket dicséretes iparkodásunk szüli, s mégsem maradnak alul nemességben.”

Baltasar Gracián (Csuday Csaba fordítása)

„Miképpen az orvosdoktorság tartja és neveli testi egészségünket, megtanítván, mint kell azt oltalmazni, úgy az okosság lelki egészségünket oltalmazza és vétkeinket orvosolja.”

Bitskey István

„Az egytagú csoport kialakíthat egy különleges csak általa képviselt kultúrát, amelynek belső szépségeit, harmóniáját, értelmezhető komponenseit kizárólag ő maga, a hagyományok korlátozó hatása nélkül alakíthatja ki.”

Csányi Vilmos

„Jóllehet a westernhős inkább kötődik a gentleman angolszász tradíciójához, semmint a spanyol hidalgójéhoz, mégis – bár különböző módokon – mindkét alakban az európai nemesember jelenik meg: a feddhetetlen ember, akinek az okosság, az ügyesség, az erkölcs és jóillem egymással nehezen megférő elemeit kell összhangba hoznia, aki a tisztesség, az erényesség, a derekasság és a rátermettség mintaképe kell hogy legyen.”

Hannes Böhringer (Kurucz Andrea fordítása)

„A rómaiak számára kívánatosnak tartott életvezetést és életrendet nem a test leigázása, az ez elleni küzdelem vezette, nem egy a testet magának alárendelő, alávető lélek kialakításának szándéka, sokkal inkább a test vezetése a test törvényeinek megfelelően, azzal összhangban. De erre a feladatra csak az képes, aki önmagát is irányítani tudja, aki egyáltalán birtokában van a vezetés, az uralkodás képességének és technikáinak. Innen az önismeret, az önmagunkkal való foglalkozás kitüntetett és elsődleges volta.”

Popovics Zoltán

„Két dokumentum szolgálhat felvilágosítással e tárgyban, két könyv, az emberi nem legszentebb örökségéhez tartozók: A változások könyve (a ji-king) és a tao te king. Tulajdonképpen furcsa is, hogy nem vettük észre már korábban: mindkettő a Krisztus-történetet adja elő, de olymód, hogy bennük ennek a történetnek a Földdel való összefüggése rajzolódik ki.”

Karátson Gábor

„A mélység kívánása: az éjszaka mélységéé, a szerelemé. A szerelem: belezuhanni az időbe.”

Marina Cvetajeva (Csanda Mária fordítása)

„Nagyon nagy szerencse, hogy olyan sötéten látó és bizalmatlan természet vagyok, hogy tudom, az élet nem forma, nincs benne kompozíció, minden dolog akkor következik be, amikor éppen nem aktuális és amiben életünk egyetlen célját és beteljesedését látjuk, attól távol maradunk – és ez az élet pedagógiája: így bizonyítja be, hogy minden vallható és akarható cél illuzórikus, az igazi cél valahol a sötétben van, a hajó fenekén, a nagy gépházban, ahol sorsunkat fűtik alánk.”

Szerb Antal

„Unom az emberi relációimat, mert előre és kívülről tudom, hogy hogyan fogok reagálni; reszketek lányokkal beszélni, mert minden elmondhatót már jubilárisan elmondtam. Kívülről tudom magamat. És mindig önmagam vagyok.”

Szerb Antal

„Anyám szerint nem voltam sírós kisgyerek. Két-három éves koromból fennmaradt egy fénykép: bilin trónolok bőgve. Anyám jól megcsípett a felvétel előtt, mert nem akart folyton mosolygósan fényképezni.”

Karátson Endre

„És akkor (ahogy hazafelé jöttem a Russel Square-en át tegnap este) meglátom a hegyeket az égen: a hatalmas felhőket; és a holdat, ami felkelt Perzsia felett; erősen és biztosan érzem azt a valamit, ami pontosan »az« – és most még nem is egészen a szépségre gondolok. Csak arra, hogy maga a dolog is elég: ott van, megvan. És érzem a saját idegenségemet is, a földön; az emberi helyzet végtelen furcsaságát; ahogy ballagok át a téren, a hold alatt, a felhő-hegyek alatt.”

Virginia Woolf (Szabó T. Anna fordítása)

„Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, a túlvilágon minden olyan lesz, mint e világon, mindenki folytatja a mesterségét, élvezi javait, megmarad a földi rangsorolás. Láttuk a kairói egyiptológiai múzeumban egy varga temetkezési szobrát. Ez a féllábú ember féllábúnak ábrázoltatta magát, azt hirdetve ezzel, elfogadja, hogy örökéletét is rokkantan élje. Meghatottan néztük, mennyire szerette az életet, eszébe sem jutott változtatni rajta, valamicskét javítani a minőségén.”

Karátson Endre

„Miközben felfelé haladtam a lépcsőn, a végtelen tengerre gondoltam, ami nem messze volt a háztól. Ahogy felértem, egy ablak előtt találtam magam. Lepillantottam. A szemem előtt az a meleg, faburkolatú, barátságos szoba terült el, amit épp az előbb hagytam el.”

Walter Benjamin (Molnár Mariann fordítása)

„A császárzsemle is tud valamit, naná, de a kifli éppenséggel – ha akarom – plebejus mivoltában képes nemes élvezetet okozni.”

Méhes Károly

„Az igazi csend derűs, a világ ünnepe.”

Varga Imre

„Épp most tisztítottam meg és láttam el a töltőtollamat. Ha ezután is folyik, nem úriember!”

Katherine Mansfield (Mesterházi Mónika fordítása)

„Claudel kisasszony továbbra is szenved üldözéses téveseszméjétől. Úgy gondolja, hogy a párizsi műkereskedők meg akarják kaparintani a szobrait és a vázlatait, ezért bírták rá a családját, hogy zárassák be.”

Kamocsay Ildikó

„A »középosztály« definíciói változóak, homályosak és bizonytalanok. A politikai ideológiával való gyors telítődés, a főleg a korai szocialistákat jellemző puritán moralizálás és szitkozódás csak még zavarosabbá tette a fogalmat.”

Pamela Pilbeam (Timár Lajos fordítása)

„Kamaszkorában az ember a Mindenséget egészében akarja átélni, lassanként az átmérő mind egyre szűkül, a bölcs ember lemond arról, ami a körön kívül fekszik, és ami belül van, annál gazdagabb és mélyebb lesz.”

Szerb Antal

„Az ember nemcsak meghatározott szükségletek fényében látja a dolgokat és alakítja ki viszonyát hozzájuk, hanem képes sokrétűen látni őket és kölcsönhatásba lépni velük. Az objektív megismerés korántsem a valóságtól való elkülönülés egyik formája, épp ellenkezőleg, joggal írható le a kötődés egyetemessé válásaként, mert az embernek azt a határtalan étvágyát fejezi ki a lét iránt, amely messze meghaladja az állati megismerésben adott érdeklődési köröket.”

Sebastian A. Samay (Kada Júlia fordítása)

„Nem hiszek egyetlen és minden elvárást, felmerülő kérdést kielégítő megoldásban; akár egy grafikusnak, nekem is látnom kell a különböző változatokat: szellemi- és lelki állapotom sajátos lenyomatait, hogy továbblépés reményében letehessem a voksomat valamelyik mellett, de a többit is igyekszem megőrizni eredeti formájában, mert a vázlatok együtt szemléltetik azt az utat, melyet a művé válás alatt megtettem.”

Bálint Péter

„Az ismétlés: egy pillanatra mintha visszafelé látszana menni. Tavaszi szél az őszben. A küszöbön még megáll az ember és még késlelteti az elkerülhetetlen elválást. Belekezd még egy kis beszélgetésbe, míg végül hagyja túlmenni a vendégeket a küszöbön.”

Hannes Böhringer (Tillmann J. A. fordítása)

„Szélsőségeimet – az életkor szélsőségeit nem is kell annyira figyelembe vennem, ez a megállapítás ennek automatikus magyarázata, miért –, a rendhagyóságokat, rendellenességeket stb. leszámítva szellemileg önállónak nevezhető koromtól fogva máig (s ma is) lehetőségeimnek, életemnek átlagát éltem (élem).

Tandori Dezső

„Érzem, hogy a lényem, a lelkem tágul, növekszik és büszke vagyok rá. Büszke, nem elbizakodott. Az egyetlen bűn ezen a világon, ha más embereket zsákmányolunk ki, illetve magunkat bolondítjuk vagy csapjuk be: élethosszig tart, mire kikovácsoljuk az életteli életet.

Sylvia Plath (Lázár Júlia fordítása)

„Más… az az erő, amelynek révén az ember lát, és megint más az, amelynek révén tudja és felismeri azt, hogy lát.”

Eckhart mester (Mándy Stefánia fordítása)

„Az emberi fejlődés legtökéletesebb formája és végső célja nem az, hogy ismeretelméletben jártas, tudós alattvalók legyünk, hanem hogy autonóm személyiséggé, önszabályozó cselekvő személlyé váljunk, aki nemcsak birtokolja az életét, hanem szabadon és határozottan irányítja is.

Sebastian A. Samay (Kada Júlia fordítása)

„De tudod, Virginia, én különösen az embereket szeretem figyelni. Kinevetsz? – belefacsarodik a szívem, ha elnézem, ahogy félénken kijönnek a szabadba, levegőznek, lustálkodnak, megváltozik a hangjuk, megváltoznak a mozdulataik.”

Katherine Mansfield (Mesterházi Mónika fordítása)

„… engem életemben és munkámban egyre inkább már csak az a szándék vezérel, hogy mindenütt helyesbítsem azokat az ősi elfojtási hajlamainkat, amelyek elvonták és lassanként elidegenítették tőlünk a titkokat, amelyeknek tudatában – végtelen Teljességből merítkezve – leélhetnénk életünket.”

Rainer Maria Rilke (Báthori Csaba fordítása)

„… minden űr, minden hiány, minden színleges elhagyatottság nem lehet más, nem lehet – a természetes, hamisítatlan Lét színe előtt – semmi más, mint befele történő elraktározása annak, amit elmúltnak vagy elveszettnek hittünk, – eszmélet és figyelem-összpontosítás, és néma, szívben gyökerező erőfeszítés, amely arra irányul, hogy a pillanatnyilag láthatatlan, szinte bizonyíthatatlan valóságot megújítsa, – hogy azt (az esztendő következő, emelkedő hullámával) mintegy újonnan, mintegy első ízben, kimeríthetetlen erővel megteremtse…”

Rainer Maria Rilke (Báthori Csaba fordítása)

„A hírnév villámgyors terjedést követel egy olyan világban, amelyben eredménye pillantok alatt elkopik; már a legifjabbak is ilyen (egy kiadó és egy maréknyi jóbarát intéseire járatott) hírnév-motorok zajában sürögnek –, s vajmi ritkán fordul elő, hogy az ember egy komoly igénnyel dolgozó szellemmel kerül szembe, aki saját csöndjének centrumában gyökerezik, vagy egyszerűen saját dallamának fókuszában él, szívének őszinte dobbanásai között.”

Rainer Maria Rilke (Báthori Csaba fordítása)

 „Amikor egy téli éjszaka mélyén a vad hóvihar lökései tombolnak a kunyhó körül, és mindent elfednek és beborítanak, akkor jön el a filozófia fő ideje. Kérdezésének ekkor egyszerűvé és lényegessé kell válnia. Mindennemű gondolat megmunkálása nem történhet másként, mint keményen és élesen. A nyelvi megformálás fáradsága olyan mint a magasba emelkedő fenyők ellenállása a viharral szemben.”

Martin Heidegger (Tillmann J. A. fordítása)

 

„Fiatalkorában sokat sportolt: remek tornász volt, főleg szereken, futballozott, kajakozott is, legfőképpen síelt. Szerette nézni a nemzeti futballválogatott mérkőzéseit, és fontos alkalmakkor átment egy szomszédhoz, hogy tévén láthassa. Nagy csodálója volt Beckenbauernek.”

Martin Heidegger (Bede Fazekas Enikő fordítása)

 

„Azt lehetne mondani: a művészet kísérlet arra, hogy a természetben rejlő emberit szellemileg elsajátítsuk, kibékítsük a természetet és az embert egymással.”

Peter Rosei (Györffy Miklós fordítása)

 

„Wagner maradt számára a legmélyebb zenei tapasztalat. Szerette Schubertet, Schumannt, de Wagner számított neki a legtöbbet haláláig… Általában, apámat csak a zene és az irodalom vonzotta.”

Golo Mann (Bede Fazekas Enikő fordítása)

 

„Ismét elzárkózunk, fennhéjázóak vagyunk, türelmetlenek, ismét megszédít a hatalom, ismét ítélkezünk.”

Erwin Ringel (Báthori Csaba fordítása)

 

„Mit érne a szerelem definíciója annak érzése nélkül?”

Miguel de Unamuno (Szilágyi István fordítása)

 

„Az európai kultúra örök alkotás. Nem állomás, hanem olyan út, ami örökös vándorlásra késztet.”

José Ortega y Gasset (Szilágyi István fordítása)

 

„Aziránt a legcsekélyebb kétsége sincs Ortegának, hogy egy modernizálódott, saját kultúrával, határozott mediterrán jellegzetességekkel rendelkező Spanyolország számára Európa, az európaizáció jelenti a történelmi értelemben vett megoldást.”

Szilágyi István

 

„Regényhőseim a megírás előtt évekig, néha évtizedekig együtt élnek velem. Aztán, mialatt írom őket, a lehető legszorosabb velük a kapcsolat, éjjel-nappal együtt vagyunk. Éjjel is, mert szoktam róluk álmodni, megesett, hogy álmomban árulták el, hogyan akarnak a következő fejezetben viselkedni.”

Galgóczi Erzsébet

 

„Ami mindennapjainkban kicsúszik kezünkből, azt az éjszaka ajándékképpen visszaadja.”

Varga Imre

 

„Az osztrák »hontalanság« fogalmi értelemben vett egyik oka bizonyára az is, hogy a háború után mindent újjáépítettek, amit a szövetségesek romboltak le és foglaltak el – de nem építették újjá azt ,amit a nácik foglaltak el és romboltak le.”

Robert Menasse (Györffy Miklós fordítása)

 

„Az antik filozófiában egyértelmű: ha az ember boldogtalannak érzi magát, akkor ez annak jele, hogy az a tudás, aminek birtokában van, még nem a valódi tudás.”

Hannes Böhringer (Tillmann J. A. fordítása)

 

„A testnek megvannak a maga órái, ám az idő egészen a léleké.”

Julien Green (Bede Fazekas Enikő fordítása)

 

„Igen, Európa gyarapszik ugyan, s mégis fogy, egyre több népet gyűjt egybe, de végül csak néhány marad meg közülük. A nagy kultúrnyelveket nemsokára minden elemi iskolában oktatni fogják – a kontinens sok más nyelve viharos gyorsasággal süllyed a regionális nyelvjárások szintjére. Európa egyre több népet foglal magában, ám e népek méltóságának elvesztésénél csak a köztük lévő különbségek megfogyatkozása drámaibb. Földrészünk megfeszített munkával építi fel belső piacát és építi ki elektronikus védfalát a világnyomor ostroma ellen, miközben egy valamit láthatóan lerombol: ábrándos elképzelését, hogy tudniillik a kontinentális méretű, a határok nélküli Európára áhítozó s az egyesült Európát létrehívó piaci igénytelenség éppenséggel nem zabálja fel mindazt, amit álszent módon mindmáig az európai kultúra gazdag sokféleségeként szokás emlegetni.”

Karl-Markus Gauss (Mártonffy Marcell fordítása)

„… belül vagyunk szabadok, és belül játszódik az egyetlen olyan dráma, amelyet nekünk kell megoldani. Ki hihette magát valaha is a mindenség urának? De még a leghitványabb ember is ura marad a lelkének haláláig.”

François Mauriac (Bede Fazekas Enikő)

„A szabadság! Hát nem attól beteg a világ? Nem az ő fantomja zavarta meg a szellemeket, amikor azt a kevés, persze ideiglenes, valóságot, amiből őseink éltek, helyettesítette üres formájával? Úgy tűnik, inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy néhány ilyen soha nem végleges valóságot, amire egy pillanat erejéig támaszkodhatunk, újra és újra fölfedezzünk, ahelyett, hogy föltépjük ezt a szakadékot, mely éppen azt az embert emészti el, aki a »valóságos«, soha el nem érhető igazságot kergeti.”

Rainer Maria Rilke (Báthori Csaba)

„Az egyéntől függ, hogy mit tételez fel magáról, s hogy akaratereje és intelligenciája miként boldogul korlátozott tehetségével és a sors egyéb tényeivel.”

Wolfgang Kraus (Mártonffy Marcell)

„… Lét és gondolkodás, művészet és annak figurája, aki a művészetet létrehozza, sőt a cselekedet és a magánélet teljesen különböző szubsztanciák – hogy összetartoznak-e egyáltalán, azt nem döntöm el.”

Gottfried Benn (Báthori Csaba fordítása)

„Az embernek szüksége van azokra a bonyolultságokra, amelyek bensejéből fakadnak, a kudarcokra is, át kell jutnia rajtuk.”

Gottfried Benn (Báthori Csaba fordítása)

„Ahol az elmélet eltompult, ott már csak a művészi kifejezésnek van éle.”

Rudolf Burger (Mártonffy Marcell fordítása)

„… azok a reklámok a legsikeresebbek, amelyek új szokásokat honosítanak meg, egyszóval új életmódot, vagy annak valamelyik elemét adják el. Egy-egy termékről ugyanis a megváltozott anyagi viszonyok mellett könnyen le tudnak mondani az emberek, a megrögzött szokásokról azonban már nem.”

Szakál Gyula

„A Természet minden téren megengedheti magának a pazarlást, a művésznek a végsőkig takarékosnak kell lennie.”

Paul Klee (Báthori Csaba fordítása)

„Az én nemzedékemnek még mindig fájnak Palach harmadfokú égési sebei.”

Boško Krstić (Varga Piroska fordítása)

„A szerelemben sohasem tudjuk és tudhatjuk: hol vagyunk; nincs fejlődésvonala, logikája, pszichológiája, nonszensz-mozaik az egész.”

Szentkuthy Miklós

„Egy kísérletező társadalomban nem lehet felnőni az örökségtől való megfosztás nélkül – és így a felnövekvés eszméje is elmosódottabbá válik. Már nincsenek »ősök« vagy elődök, akiknek az életrajza számunkra komplett világ- és életformát mutatna. Az előttünk álló emberek alakjai ködbe vesznek. Ők a neurózisukon és a bankszámlájukon kívül már semmit sem hagyhatnak ránk.”

Peter Sloterdijk (Weiss János fordítása)

„Az író életének minden pillanatára emlékezni tud, amikor meg nem, akkor úgy érzi, személyiségét vesztette.”

Heimito von Doderer (Schulcz Katalin fordítása)

„Biztatásul azt mondom magamnak: a vágyak jövőnk emlékei.”

Rainer Maria Rilke (Báthori Csaba fordítása)

„kibutulásunk a történelemből magától ment. Most azzal próbálkozunk, hogy útfélen felejtve – elhagyogassuk ami tegnap még megvolt: jobbik, józan eszünket.”

Határ Győző

„A polgárt alattvalóvá lehetett ugyan terrorizálni, de gondolkodása még ezen státusában sem volt maradéktalanul átprogramozható. Annál is kevésbé, mert ha nem mondhatták is, de tanulták, tudták, illetve saját bőrükön tapasztalták: a márciusi pontok szinte egytől egyig feleseltek a Rákosi nevéhez kötődő rendszerrel.”

Gyarmati György

„… meg vagyok győződve arról is, hogy életünk minden eseménye haszonnal jár…”

Marguerite Yourcenar (Lackfi János fordítása)

„Két aggály között vergődik minden szerelmem: az egyik a túlságosan pusztító eksztázistól, a másik a kerepelő rutintól való félelem.”

Szentkuthy Miklós

„… a nő a SAJÁT személyisége jogán aligha lehetett valaki, értékét csakis a férfin keresztül szerezhette meg, a státuszát az döntötte el, hogy kinek a felesége, kinek a szeretője, kinek az anyja vagy kinek a leánya.”

Mohás Lívia

„Amennyiben olyan társadalomban élünk, amelyben a férfiak saját előnyeik érdekében elnyomják a nőket, vajon hol vannak ezek az előnyök?”

William Oddie (Schmal Alexandra fordítása)

„Ne feledjék kérem, hogy a művészet csak út és nem cél.”

Rainer Maria Rilke (Weiss János fordítása)

„… a történelmi ábrázolásnak annyi »stílusa« létezett, ahány felismerhető irodalmi stílus volt a XIX. században.”

Hayden White (Javorniczky István fordítása)

„Szabadságon a szó eredeti értelmében a külső akadályok távollétét értjük”, míg „a jog azt a szabadságot jelenti, hogy megtehetünk-e valamit vagy sem”.

Michael Freeden (Kiss Csilla fordítása)

„Én magam úgy érzem, hogy annyi értéktelen, ezerszeresen piacosított költőieskedés láttán ugyanolyan jó, ha az embernek kétszáz, mintha kétezer olvasója van, és ez talán jobb befektetés is.”

T. S. Eliot (Báthori Csaba fordítása)

„… a művészet nem abból a világból indul ki, amelyet látunk, hanem abból, amit felépítünk magunkban.”

Northrop Frye (Weber Kata fordítása)

„Van egy egyetemes költészet, amely mindenben megcsillan.”

Wallace Stevens (Weber Kata fordítása)

„A filozófiának Nietzsche értelmezésében csupán egyetlen vonatkoztatási pontja van: a személy maga, és persze nem ő hever a világ lábainál, hanem a világ rezzen össze előtte.”

Kalmár Zoltán

„Szerzőnk »rejtelmes történetei« így elbeszélésükkel mint magának az elbeszélés művészetének a titkairól is feltűnő nyomatékkal vallanának.”

Eisemann György

„Könyveim közben szunnyadoznak, fabatkát sem érnek pillanatnyilag. És feledésbe merülök lassanként.”

Baudelaire (Báthori Csaba fordítása)

„A világmindenségben való utazásról álmodunk: de nem bennünk rejlik-e a világmindenség? Szellemünk mélységeit nem ismerjük. – A titokzatos út befelé vezet.”

Novalis (Weiss János fordítása)

„Talán azért kell olyan sok erő és erőfeszítés a megszokotthoz és a közönségeshez, mert a tulajdonképpeni ember számára semmi sem szokatlanabb és ritkább, mint a nyomorúságos megszokottság.”

Novalis (Weiss János fordítása)

„Novalis szemében minden mese valamiképp kozmogónia is: az egymást megtermékenyítő lélek és világ szülötte.”

Gaston Bachelard (Mártonffy Marcell)

„Nincs más, mint a Szépség: s csak egy tökéletes kifejezése létezik, a Költészet. Minden más ezen kívül merő hazugság – kivéve a szerelem, azoknak, akik testükkel élnek, no meg a barátság, ez a szellemi szerelem.”

Stéphane Mallarmé (Bárdos László fordítása)

„A pártatlanság elve egyúttal a felelősség elvéhez is elvezet; nemcsak az a kötelességünk, hogy meghallgassuk mások érveit, hanem az is kötelességünk, hogy válaszoljunk, reagáljunk, mihelyt cselekedeteinkkel befolyásoltunk másokat. Végül a racionalizmus ily módon azzal a belátással is összefügg, hogy szükségesek olyan intézmények, amelyek óvják a kritika szabadságát, a gondolat szabadságát s ezzel az ember szabadságát.”

Karl Raimund Popper (Báthori Csaba fordítása)

„Minden teremtmény a legnagyobb tökélyre törekszik.”

Eckhart mester (Mándy Stefánia fordítása)

„Amit kívülről kaptam vagy szereztem, azt elveszíthetem, ami bennem született azt nem…”

Eckhart mester (Mándy Stefánia fordítása)

„Október 25-én indult meg Győrben a tömeg. Nagy Imre titkára, Kéry József főügyész társaságában a vagongyáriakhoz mentem, hogy megtudjuk a szándékukat. Megmozdulásukra a fogház előtt a hatalom fegyverekkel, halálos lövésekkel válaszolt. Az áldozatok az aszfalton hevertek.”

Vörös Jenő

„Hiszen a szerelemben jut legközelebb az ember a teljesség megtapasztalásához, miközben senki nincs közelebb a halálhoz, mint aki szerelmes…”

Rochlitz Kyra

„A rendíthetetlenség a veszedelmek közepette (ha ugyan a rendíthetetlenség a jó szó erre), a halál megvetése, a balsorsban tanúsított türelem sokszor abból a hibánkból ered, hogy nem mérlegeljük kellőképpen a bajt, és nem olyannak látjuk, amilyen.”

Michael de Montaigne (Antal László fordítása)

„Martin du Gard életműve annak visszautasításából született, hogy eltűnünk a világból.”

Bálint Péter

„A humanisták nem tehetnek más, mint időnként makacs következetességgel megszólaltatják a lelkiismeret, az értelem, a szolidaritás szavát…”

Márai Sándor

„Válságos időszakaimból, mikor úgy éreztem, mélyponton vagyok, s tehetségtelennek, üresnek éreztem magam, mindig a versírás mentett ki végül.”

Kerék Imre

„A magyarság eddigi történelme során számos idegen etnikumot fogadott magához, olvasztott be vagy legalább integrált a maga társadalmába. E folyamatos során értelemszerűen konfrontálódott ezeknek az etnikumoknak az övétől eltérő munkakultúrájával, s amit abból alkalmazni tudott, azt felhasználta.”

Gunst Péter

„A társadalmi tapasztalatokat az emberek már a reneszánsz óta fogalmazásokban rögzítik. A protestáns országokban kár a XVIII. századtól megjelentek a sajtóban és a ponyvairodalomban a szerelmi és a háborús kalandokat felváltó témák. A társadalmi ügyesség és az üzleti siker válik igen figyelemreméltó témává. Sorra születnek világirodalmi színvonalú művek, amelyek a gazdaság működését mutatják be. Gondoljunk a már említett Balzacra, vagy Zolára, aki harminc évvel a marketing tudományának megszületése előtt egy szakmai kézikönyvet ír irodalmi igényességgel (A hölgyek öröme).”

Fábri Anna

„Ahol valójában hiányzik a forma, ott nincs többé tartalom. Az egyiket keresni azt jelenti, hogy keressük a másikat. A kettő annyira elválaszthatatlan, mint a szín és az anyag, és ezért van az, hogy a művészet maga az igazság.”

Gustave Flaubert (Báthori Csaba fordítása)

„Tehát a gondolkodó, tudattal megáldott-megvert ember (aki amúgy a természet szerves része volna) állandóság-igényéről árulkodó kultúrtermék a szobor, valami állandó az egyébként megállíthatatlanul változóban.”

Székely János Jenő

„Nézetem szerint a képzelet akkor látja el sajátos közvetítő feladatát, amikor a betű szerint értett kijelentés romjai felett új jelentés ad hírt magáról.”

Paul Ricoeur (Mártonffy Marcell fordítása)

„Semmi haszontalant nem kézbevenni, s a hasznosíthatót helyesen; kezdettől fogva gyűjteni magunkban a múlt és jelenlegi sikerekre vonatkozó, legkülönbözőbb és legellentétesebb emlékeket: hogy ne másként, csak ezer tapasztalat birtokában csöppenjünk abba a végtelen aszályba, amivel bármelyik pillanatban meglephetnek az istenek.”

Rainer Maria Rilke (Báthori Csaba fordítása)

„Az emberiség álmainak él, és éppen ezért – álmaiban él.”

Határ Győző

„Mert popból vagy és poppá leszel.”

Tandori Dezső

„Csak a Szépség nyitja fel a vaspántos kapukat, csak a lélek, aki találkozik Szerelmesével, sejt valamit az örök dolgokról.”

Szerb Antal

 

„A morális ökológia és a természeti ökológia analógiájának bázisán ezt az eredményt a következőképpen is megfogalmazhatjuk: a polgári társadalom meghatározó talajadottságai következtében az agresszív és terjeszkedő növények úgy elszaporodtak a haszonnövényekkel szemben, hogy az egész öko-szisztémát veszély fenyegeti.”

Helmut Dubiel (Weiss János fordítása)

 

„Liberális vagyok, de tapasztalatból, elmélkedésből és tagadásból gyúrt liberális, aki mindenekelőtt a kultúrában hisz.”

Anthony Arblaster (Kiss Csilla fordítása)

 

„Isten őrizzen attól, hogy általános tételként kimondjuk, hogy minden rombolás teremtés.”

Géher István

 

„Igen, a tudomány szigete jelzi a kikötőt, de tele van sziklákkal, ami hajótöréssel fenyeget embert és rakományt.”

Michael Serres (Chazár Keresztély fordítása)

 

„Fel kell ismernünk, hogy bizonyos értelemben maga a tudomány, maga az emberi gondolkodás is egyfajta játék.”

Jacob Bronowski (Kismezei György fordítása)

 

„Igazán csak akkor etikus az ember, ha enged ama késztetésének, hogy segítsen minden életet, amelyet segítenie adatott, és óvakodjék attól, hogy kárt tegyen bármiben, ami él.”

Albert Schweitzer (Mártonffy Marcell fordítása)

 

„Az embert valahol belül egy hároméves tökmag dirigálja. Érzelmek kormányozta lény, és távolról sem olyan racionális, mint gondoljuk.”

Friedrich Dürrenmatt (Király Edit fordítása)

 

„Győr ősidőktől fogva minden ízében kalmárváros volt; okos, számító takarékos és praktikus – s ezt Győrnek nem kell szégyellnie, sőt büszke lehet rá.”

Szakál Gyula

 

„Bámulatra méltó sokoldalúság jellemzi Barsi Ernőt, de sokoldalúsága mindig zenei központú.”

Ács Anna

 

„Bejött Fülöp Viktor, és ott tényleg térdre kellett borulni.”

Kiss János

„Csak azokban a korokban voltunk boldogok, amikor, mohón az eltűnésre, lelkesen elfogadtuk semmiségünket.”
E. M. Cioran (Fázsy Anikó fordítása)

„Az európai ember immár több, mint két évezrede emlékezik; eközben pedig észrevétlenül a valódi boldogság záloga a jelen megtagadása lett.”
Földényi F. László

„A teremtmény nem láthatja át az egészet, következésképpen nem is ítélheti meg. De éppen ezért örülhet a teremtésnek.”
Sulyok Elemér

„Íme a groteszk, egyrészt mint egy kozmikus intellektuális borzongás forrása, másrészt mint egy kozmikus testi komikum forrása.”
Karátson Endre

„Esetenként imponáló lehet a hűtlenség avagy az önmagunkkal való összeütközés diadala, amely utat nyithat felettes énünk ismeretlen távlatai felé.”
Cziráki Lajos

„A legfontosabb, amit az ember tehet, és ami igazán reá tartozik, az az, hogy alkot.”
Kelemen Zoltán

„Vallom, hogy a zenei gondolat végsősoron nem az ember »kútfejéből« jön, tehát azt hiszem, ha az alkotó elég alázatos, kell, hogy érezze: ő csak egy eszköz, bizonyos formában, valamilyen gondolatok, magasrendű összefüggések továbbítására.”
Reményi Attila

„A komédia mégis kétségbeesett szerelmet jelez: kétségbeesve szeretem a történelem tornyosuló bolondságait, aminthogy mindig csak kétségbeesve tudtam szeretni, legyen az akármi.”
Szentkuthy Miklós

„A szürrealizmus ösvényt vágott, hogy hozzáférkőzzék a dolgok titkához.”
Antonin Artaud (Fázsy Anikó fordítása)

„Egy verebet két fingért eladnak, de Isten az örökkévalóságig figyel a verébre (kb.).”
Tandori Dezső

„Számomra a költő történelmi jelenség, még akkor is, ha egy szóval sem beszél a történelemről, vagy ha úgy dönt, hogy nem enged semmilyen divathullámnak.”
Reinhold Schneider (Király Edit fordítása)

„A művész hideg, hidegen kell tartania anyagát, az érzéseket és mámorokat, amelyeknek más átadja magát, neki meg kell formálnia, vagyis edzenie, hűtenie kell, s a lágyságnak szilárdságot kell kölcsönöznie.”
Gottfried Benn (Király Edit fordítása)

„Az ütősök legfőbb feladata: mindig meghallgatni a hangot, amit készítenek. Tehát: kihallani a hangforrás belsejét abból, ami készül. A hangnak nemcsak indítása van – nem elég, ha a megfelelő időben »koppantok« –, a hangnak terjedése is van, s hagyni kell időt ahhoz, hogy terjedjen a hang, hogy fel tudja fogni a közönség.”
Váray László

„Tiszta költészet helyett talán szabatosabb volna abszolút költészetet mondani; s akkor olyan hatásmechanizmust kellene értenünk rajta, amely a szavak közötti kapcsolatokból vagy méginkább a szavak rezonanciáinak kölcsönös kapcsolatából ered. Végső soron az érzékenység olyan felségterületének kutatását jelenti, amelyet a nyelv tart uralma alatt.”
Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

„Írni tudni, tudja isten, nem kevésbé »nehéz foglalkozás«, annál is inkább, mert míg a többi művészeti ág anyaga eleve a hétköznapi használat keretein kívül esik, addig a költő feladatát megnehezíti az a különös kötelezettség, hogy saját szavait a puszta társalgás és érintkezés szavaitól lényeg szerint, alapjaiban el kell különítenie.”
Rainer Raria Rilke (Báthori Csaba fordítása)

„Lehet, hogy meddő és gyermetegnek tűnő vállalkozás éppen azért az emberi jogért síkra szállni, amit maga az ember sért meg szüntelenül.”
Fábri Zoltán

„Ha az írás változik, változik a lelkület is. Az egyén és a kifejezés stílusa azonos. Ha elfogadja tőlem, hogy az egyéniség jele, jelzésrendszere maga az ember, akkor azt is el tudja fogadni, hogy a tipográfiai jel, a nyomtatott jel-együttes a társadalom lenyomata.”
Mandel László

„Úgy gondolom, hogy a primitív népek világnézetében olyan bölcsesség rejlik, amelyre figyelni kell, s tanulni belőle. Ha a poszt-civilizáció határaihoz értünk, következő lépésünk előtt számolni kell azzal a primitív világképpel, amelyik hagyományosan és bölcsen azon munkálkodott, hogy kapukat nyisson és tartson kinyitva a természet erőivel való érintkezés számára. A természet erőivel nem lehet laboratóriumban beszélgetni.”
Gary Snyder (Villányi G. András fordítása)

„A filmet én nem csupán a fotografált színpad reprodukáló eszközének tartottam, hanem önálló művészetnek. Ahol a színpad három festett falú díszlete az egész világra kitárul. Az egész természet mint egy hatalmas orshester együtt játszik az emberrel (vagy sokszor ember nélkül is!), ezért tartottam a filmet az ég és a föld világszínpadán játszódó »kozmikus« művészetnek.”
Szőts István

„A magyarázat sosem helyettesíti a zenehallgatást. A mű értelme ugyanis nem a mű fölött vagy alatt keresendő, nem is mellette, hanem csakis benne magában.”
Pierre Bouretz (Mártonffy Marcell fordítása)

„A legtöbb férfiban meglévő kósza és körvonalazatlan szorongás a Nőre és nem csupán az okos nőkre vonatkozik; ennek az érzésnek a lélektani gyökerei igen mélyen vannak és messze nyúlnak.”
Mohás Lívia –Tompa Mária

„… az ambícióm az, hogy a köveim, amiken dolgozom, életre keljenek. Amint életre kelnek, én abbahagyom a szobron a munkát. Nem akarok tovább dolgozni rajta, mert vagy megsebesíteném, vagy megölném.”
Pierre Székely

„Azt gondolom inkább, hogy az arc megközelítése eredendően etikai természetű. Ha egy orrot lát, egy homlokot, ha valakinek az állát látja vagy a szemeit, s ha mindezeket le is tudja írni, akkor úgy fordul a másik ember felé, mintha egy tárgy felé fordulna. A másik emberrel való találkozás legbiztosabb jele, ha meg sem jegyzem a szeme színét.”
Emmanuel Lévinasz (Mártonffy Marcell fordítása)

„Sajnos a köznapi nyelvhasználat a »mítosz«-t bizonyos értelemben mint »nem-igazságot tartalmazó« dolgot lejáratta. A teológusok közül is többen abban az értelemben használják a kifejezést, mint »felvilágosulatlan«, »értelmetlen«, »racionálisan elfogadhatatlan«. Ezzel mintegy erősítik azt a nyugati nézetet, mely szerint a valóság megismerésének legfőbb instanciája a természettudományos megismerés. Minden esetre sok természettudós ma már nem képviseli ezt a nézetet.”
Balogh Vilmos Szilárd

„Ami miatt korunkban az életet még érdemes élni, az az, ami az egykori melegségből, örömből és szeretetből még érezhető: a boldogságnak vannak archaikus jegyei, melyek kiiktatása boldogtalansághoz és a lélek kiüresedéséhez vezet.”
Max Horkheimer (Weiss János fordítása)

„A nyelv mint játék és a nyelv mint betegség a vágyteljesítő gondolkodás két különböző oldala, és a vágyteljesítő gondolkodás a gyermekkor öröksége, mely belőlünk kitörölhetetlen és a tiszta öröm-én titkos tervét, a valóság erotikus értelmének keresését folytatja tovább.”
Norman O. Brown (Csiszár Zsolt fordítása)

„Az emberi nyelv egésze, a vágyódó ember mondanivalója felé való nyitás, a vágy szemantikájának megalkotása jogosítja fel a pszichoanalízist, hogy a nyelvről szóló nagy vitáknak részese legyen.”
Paul Ricoeur (Martonyi Éva fordítása)

„A szavak legendát szőnek, mitopoetikusak. A történetek látszatosak és illékonyak, a környezet vetületében élnek, de van valóság-magjuk. A képek perspektívát mutatnak a személynek, kijelölik a létező helyét és megmutatják mennyire jelenlevő a személy. Végül is ez a célja minden pszichoanalitikus kezelésnek.”
Jádi Ferenc

„A pszichoanalízis a vágy nyelvészete. Megmutatta, hogy lelkünk mélyén Történetek, Rendek születnek, melyekből boldogsággal és kínnal teli Utak nyílnak, olyan beszédet alkotott, mellyel valóvá (szavakká) válnak a lélek Dolgai és megteremtődhet egy kizárólag személyes értelemben vett Igaz.”
Bókay Antal

„Sokszor éreztem azt, hogy szárnyalok a szöveggel, már nem figyelek a tartalomra, csak a szöveg szavaira lélegzem, a testemen érzem a szavakat, amelyek jelentésükön túl, mindig a születésről, a szerelemről és a halálról beszélnek. Ez a metafizikus megértés.”
Tényi Tamás

„A tudattalan az érzékelő tudatrendszer közvetítésével érzékelőket nyújt ki a külvilág felé, melyek hirtelen visszahúzódnak, miután megízlelték annak ingereit.”
Sigmund Freud (V. Horváth Károly fordítása)

„Apátiával telten újra véghez kell vinni a még túlságosan bátortalan freudi merényletet az elméleti terror ellen, mindazok ellen a világon, akik megfélemlítenek és agyongyötörnek a nagy matémák nevében.”
Jean-François Lyotard (Simon Vanda fordítása)

„Az alapanyag és a végcél nem lehet más, mint a bűnbeesett, mert anyaghoz kötötté vált, megváltott, mert kötelékeitől eloldott nyelv.”
Hárs György Péter

„A szinkronicitás a pszichés és a pszichofizikai események közötti idő- és jelentés-párhuzamokra utal, jelentéssel teli egybeesések előfordulását jelöli, amelyek önmagukban véletlenszerű történések, ám annyira valószínűtlenek, hogy föl kell tételeznünk: valamiféle elven alapulnak.”
Carl Gustav Jung (Pándy Gabriella fordítása)

„A magasságba (is) éppúgy bele lehet zuhanni, mint a mélységbe.”
Friedrich Hölderlin (Weiss János fordítása)

„Az eredetiség számomra bensőségességet jelent, a szív és a szellem mélységét.”
Friedrich Hölderlin (Weiss János fordítása)

„Jog úgy keletkezik, hogy valaki mással szemben saját nevében valóságos hatalmas gyakorol, s a másik ehhez a hatalomigényhez igazodik.”
Báthori Csaba

„A megértést nem az ember produkálja, ellenkezőleg: a megértés hívja elő az emberben azt, ami lényege.”
Eisemann György

„Kazinczy, aki mindig is átérezte az egyetemes és nemzeti kultúra konfliktusait és egész munkásságával föloldásokra törekedett, aki elevenen megőrizte ifjúkora jozefinista indíttatásának emlékét, aki visszariadt a párducos-kacagányos historizálástól és a kulturális egyszólamúságtól – a minőségelvűek, az építkezni és korrigálni akarók szemében évtizedek múltán is követendő példaként tűnhetett föl.”
Fábri Anna

„Minden pillanatban vonakodunk meghallgatni az ártatlant, akit magunkban hordozunk. Megakadályozzuk a gyermeket, aki bennünk lakozik, és szakadatlanul első ízben akar ránézni a világra. Ha kérdez, visszautasítjuk kíváncsiságát: minthogy határtalan, gyermetegnek bélyegezzük azzal az ürüggyel, hogy iskolába jártunk, ahol megtanultuk, hogy minden dolognak létezik tudománya, csak böngésznünk kell benne.”
Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

„Aki csupán azt az egyszerű síremléket ismeri a Kerepesi temetőben, amelyen megindítóan régies írásmóddal áll a felirat: Vörösmarty Mihál, aligha képzeli, milyen hatalmas tömeg, milyen meghatott ünnepélyesség kísérte ide az elhunytat végig a városon.”
Fábri Anna

„Még a legutolsó sámánnal is hitközösséget vállaltam volna, csak ne kelljen lemondanom titkos meggyőződésemről, hogy azért nem látom magam az örökkévalóságban, mert nem tudok kitekinteni az életet süket falként övező földi idő mögül.”
Vladimir Nabokov (Bratka László fordítása)

„Az igazság keresése még csak az első állomást az igazság megtalálásának művében. A keresés után jön a felismerés, hogy az Igazság szintúgy keresi a keresőt…”
Bakos József

„Aki azt merészeli mondani, hogy Platón kevesebbet tudott, mint Hegel, fel se fogta: miről beszél.”
Juhász-Nagy Pál

„Egy térség gazdasági, társadalmi elemzéséhez elengedhetetlenül szükséges a térségen belülre és a térségen kívülre mutató kapcsolatok feltárása. Különösen fontos ez a vizsgálat egy olyan esetben, ahol az utóbbi évek, évtized folyamata ellentétes a korábban lejátszódókkal, ahol a földrajzi helyzet az utóbbi években felértékelődött, ezért a regionális kapcsolatrendszer napjainkban formálódik újjá.”
Szörényiné dr. Kukorelli Irén

„Az élet minden fontosabb ügyében ugyanolyan türelemre van szükségünk, mint a vajúdó anyának. Mindennek, ami él és vajúdik bennünk, megvan a maga ideje, amit akaratunk nem befolyásolhat. A lélek és az emberi kapcsolatok koraszülései cseppet sem veszélytelenebbek, mint a testi koraszülés.”
Ferdinand Ebner (Mártonffy Marcell fordítása)

„A metafora áthatja mindennapi életünket; nemcsak a nyelvet, hanem gondolkodásunkat és cselekvéseinket is. Mindennapi fogalmi rendszerünk, melynek segítségével gondolkodunk és cselekszünk, alapvetően metaforikus természetű.”
Mark Johnson–George Lakoff (Kövecses Zoltán fordítása)

„Szinte nem is lehet kétszer azonos módon visszaemlékezni ugyanarra a dologra. Emlékeink és velük együtt énképünk is állandóan módosulnak, újraértelmeződnek.”
Magyari Nándor László

„Nagyon hamar jutottunk arra a kérdésre, vajon nem kellene-e a világ fizikusaival olyan megegyezésre jutni, hogy nem hajlandók bombát építeni, vagy legalábbis vonakodnak annak megvalósításával… Soha nem állítottam, hogy mi valaha is elhatároztuk volna, hogy a bomba építését megakadályozzuk. Nem így volt. Mindig is azt mondtam, hogy boldogok voltunk, amikor láttuk, hogy mi nem vagyunk képesek megcsinálni.”
Carl Friedrich von Weizsäcker (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

„Halász Gábor: irtózatos hatás! Elnyom! Hülye vagyok mellette. Neki köszönöm gesztusaimat, gondolataimat, világnézetemet: de ellentétben vagyunk, mert csak egy-egy megjegyzését rágom-túlzom magamban naggyá: mikor azt hiszem, hogy őt utánozom, felháborodik (diszkrét irónia-cinizmus), hogy ez nem ő-i gondolat…”
Szentkuthy Miklós

„A szimbólumot és a jelentést tartsd emlékezetben, és a nagy boldogsággal azonossá vált lelkedet az üresség közepén helyezd egyhelyűségbe! Ha abból felserkensz, mindent, mi megjelent, szemléld úgy, mint isteni testet, sőt méginkább, mint saját lelkedet, mely a boldog-üresség bölcsességének isten-testében jelent meg.”
Je-Sesz-Rgjal-Mchan (Kovács Lajos fordítása)

„Teliholdkor megjelentek az istenségek. Éppen a szokásos hálaadó szertartást végeztem. Arcuk örült. Ebből tudtam, hogy az általuk végrehajtott rontás az ellenség megsemmisítésére sikerrel járt.”
Milarépa (Somlai György fordítása)

„A Tíz Erő birtoklásának fénye szerfelett ragyog és tündöklik, a napf énye elhomályosul és a nappalok és éjszakák különbsége elmosódik. Akkor a világbeliek a napszakokat a reggeli és esti madarak és a virágok nyílása révén ismerik fel.”
Maitréja (Kelényi Béla fordítása)

„Mikor a Dalami Láma meghal, kutatás indul a gyermek után, akinek teste befogadta a szellemét. Jelek, próféciák segítenek a megtalálásában. S ha rálelnek, nem vakhit bizonyítja azonosságát. Nehéz próbákon kell átesnie, amelyek minden kétség nélkül bizonyítják identitását, léte folyamatosságát.”
Szepes Mária

„A poéták meglátják a méltánytalanságot – sohasem ott, ahol az nem létezik – hanem igen gyakran ott, ahol a nem poétikus számára semmiféle méltánytalanság se látható.”
Edgar Allan Poe (Molnár Zoltán fordítása)

„Adorno szerint Bartókl a radikális korszakban is jelenlevő népzenei mozzanatok áttörésének áldozatává vált. Bartók kísérlete Adorno számára kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a népzenét alapanyagként nem lehet tartósan kezelni.”
Weiss János

„Ó, világ Kedves Dolgai, jöjjetek: at home. Meg vagytok híva egytől egyig. Jól megleszünk, de esküszöm, kicsit passzívak vagytok még, viszont szörnyen kedvesek, és örömmel ragadok meg minden alkalmat, hogy beszéljek veletek. Légy üdvöz, drága vendégseregem!”
Szentkuthy Miklós

„A vers kísérlet arra, hogy visszatalálj önmagadhoz, felismerd önmagad, emlékezz önmagadra; az újraszületés öröme.”
Charles Simic (Lengyel Gyula fordítása)

„Az elbeszélés felületén megcsillan egy titokzatos fényfolt, amelynek eredetét a gazdag jelképrendszer szabad szemmel alig kivehető fókuszában kell keresnünk. Ott, ahol áttetszővé válik a jelentések sűrű szövete s ahol az írói munkálkodás csöndes háttérsugárzásaként az élő Ige ad hírt magáról.”
Mártonffy Marcell

„Mindehhez még hozzátehető, hogy közönséges állapotában maga az ember sem rendelkezik szellemével, de mivel pszichéjével, és azon belül is önazonosító képességével (ön-tudat!) több-kevesebb mértékben rendelkezik, lehetősége van arra, hogy rendelkezzen szellemével is, hogy birtokába kerítse szellemét oly módon, hogy hagyja magát a szellem által birtokba venni.”
Buji Ferenc

„A modern tudomány beleszövődik a társadalomba, a nyilvánosság jóakaratára és anyagi támogatására kell szorítkoznia. Ezen a helyen azonban nem szabad becsapni magunkat: a társadalomnak a tudomány iránti szimpátiája egyáltalán nem magától értetődő.”
Hans Mohr (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

„A világ » elsötétülésének« tapasztalata az eldologiasodás-elmélet elmélyítését követelte. Adorno és Horkheimer így Lukács koncepcióját végül egy civilizációtörténeti hanyatlástendenciává radikalizálták. A civilizációtörténeti hanyatlás legmélyebb gyökerei Adornonál és Horkheimernél az árutermelés kategóriarendszere mögött meghúzódó azonosító gondolkodásba nyúlnak le. „A felvilágosodás dialektikája” így – Habermas szerint – a lukácsi társadalomelméleti orientációval szemben újra a tudatfilozófiai beállítottságot eleveníti fel… a kritika bázisának meghatározása helyett azt sugallja, hogy a megbékülés állapotát az ember és a természet harmóniája alkotná; s ezt az állapotot a szerzők a mimézis kategóriájával ragadják meg.”
Weiss János

„Ám a máig tartó pár ezer év alatt nem jött rá senki, hát még az akkori idők népe, hogy a szertartások és a zene értelme azzal világosodott meg, az emberi kötelékek az által keletkeztek, hogy minden család maga harcolt, mindenki maga volt katona! A szent emberek mindent elkövettek a népsokaság jóra buzdításában. Ám amire rá lehetett venni a népet, hogy kövesse, az a kútföldek voltak, amire azonban nem lehetett megtanítani, az a hat művészet lényege volt, a gyermeki szeretet, az idősebbek tisztelete, a hűség, a megbízhatóság.”
Li Cse (Csongor Barnabás fordítása)

„Hiszen miközben ennyire panaszkodnak a sorsukra, csak növelik boldogtalanságukat, eleve megfosztják magukat a mosolygás reményétől, s még gyomorfájásuk is fokozódik. Ha volna egy barátjuk s az keserűen panaszkodnék minden dologra, semmi kétség, iparkodnának megnyugtatni őt s más színben ecsetelni neki a világot. Miért ne lehetnének egyszer saját maguk számára ilyen becses barátok? Igenis, komolyan mondom: szeretnünk kell egy kicsit saját magunkat, jónak kell lennünk saját magunkhoz.”
Alain (Báthori Csaba fordítása)

„Amikor 1853-ban az ifjú Ferenc József Pestre érkezett, a szomorú város képét elhomályosította az ünneplés, a fényes kivilágítás, a pompás díszelőadás, a virágeső. De azért nem tüntette el. A korabeli élet – mint ahogy az irodalom is megörökítette – álcás, kosztümös élet volt.”
Fábri Anna

„Megjelent az a veszély, hogy az individuum szenvedése és halála a maga meztelen értelmetlenségében váljék láthatóvá – végső tényként egy tényhitre beállított korban. Az individuális életformák elvei közötti ellentmondás (a társadalmi keretek között töretlenül gyarapodó individuális boldogság és az individuumok valóságos helyzetének kilátásai között húzódó ellentmondás) elmélyülésével a filozófia, és különösen a társadalomfilozófia számára egyre sürgetőbbé vált, hogy felelevenítse a Hegel által meghatározott magasztos funkcióját…”
Max Horkheimer (Weiss János fordítása)

„Ilyen módon az evolúciós ismeretelmélet nem a filozófiai ismeretelmélet »konkurens vállalkozása«-ként értendő. Mint már említettük, az evolúciós ismeretelmélet az emberi megismerésnek, illetve megismerő képességnek a származástörténeti előfeltételeivel foglalkozik. Magától értetődően jut el ezáltal az evolúciós ismeretelmélet a megismerés fogalmának a relativizálódásához; ugyanis tartalma szerint ez a fogalom az ember biológiai és szociokulturális evolúciójával hozható kapcsolatba. Ilyen módon teremthet az evolúciós ismeretelmélet szélesebb alapot a »tiszta«, filozófiai ismeretelmélet számára.”
Franz M. Wuketits (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

  „Mármost betegség bennünk, emberekben kétféle létezik: az első fajta az ember önnön spiritusában támad, az ilyen betegségeket hívják szellemi betegségeknek, keletkeznek pedig ezek haragból, képzelgésből, bűnbánásból, stúdiumokból, avagy más értelmes kalandokból…”

Paracelsus (Adamik Lajos fordítása)


„Ha egy humanista valamelyik művében rábukkanunk egy érdekes véleményre, fel kell készülnünk arra, hogy egy másik humanistának, sőt esetleg már ugyanannak a humanistának egy másik szövegrészletében az ezzel pontosan ellentétes tézis védelmezésével találkozunk.”

Paul Oskar Kristeller (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)


„Ha az Isten szeme szóródás nélkül minden irányba lát, akkor fordítva a mi szemünknek is alkalmazkodnia kell a tárgyakhoz, »hiszen pillantási képességünk csak korlátozott nagyságú szögben lát«. Ebből adódik az »álláspontból-nézés«: a végtelenben való részesedés individuális kifejtődése. A mens perspektivikusan, részletszerűen gondolkodik. Ily’ módon számára azonban bizonyos részletekben az egész vagy végtelen jelenvaló marad.”

Hanna-Barbara Gerl (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)


„Firenze város tanácsa elsősorban a művészek tehetségéről, szakmai fölkészültségéről kívánt meggyőződni. A témában rejlő etikai, vallási, filozófiai motívumok kevésbé foglalkoztatták a reneszánsz ember életérzését, melyben az esztétikai evidencia vitte a vezérszólamot.”

Cziráki Lajos


„… bár az ellenségek párbeszéde elsődleges, mégis mindig az ember saját magában nyílik meg. A válaszvonalak saját magunkon belül húzódnak. Az embernek a »saját bensejében kell először a párbeszédet megtartani. Ebben a saját szívünkben lévő ellenség«-gel folytatott belső párbeszédben, amennyiben azt teljességgel lefolytatjuk és nem szakítjuk félbe, megtapasztalunk egyfajta megvilágosodást és megtisztulást, amely elfogulatlanságra és józanságra tanít.”

Boros László


„… más országokban szellemi forradalmat kavarnak a filozófusok, nálunk észre sem veszik őket, vagy ha egykoron mégis vihar dúlt egyes filozófusok körül, ebből nem tudunk tőkét kovácsolni, elkótyavetyéljük a filozófiai izgalmak emlékeit, kilúgozzuk irodalom- és kultúrtörténelmünkből, mint valamit, ami nem illik a magyarság gondolkodásához.”

Hanák Tibor


„Hiszen ugyanaz formálódik »kívül« is, mint »belül«, így az ember akként van a világban, ahogy a világ az emberben – egymásba áradva eredendően közük van egymáshoz.”

Eisemann György


„Azáltal, hogy a tudattalannak egyre több aspektusát tudatosítjuk, a páciens értékítélete megváltozik, s egészen más, oldottabb viszonylatba kerül olyan dolgokkal, amelyeket azelőtt csak félig sejtett, vagy mint zavaró ösztönzéseket vett tudomásul. Az individualizáció Jung szerint annyi, mint önmagunkban megtalálni Istent.”

Szepes Mária


„De addig meg kell elégednünk az emberi aggal, amit a fejlődő természetnek 3 milliárd év alatt sikerült – sok zsákutca, félresikerült próbálkozás, változó, gyakran veszélyes környezeti viszonyok között – kialakítania. Ennek a sokak szerint csak kis mértékben kihasznált, jóval nagyobb produkcióra is képes biológiai (pszichológiai) szuperkomputernek talán legnagyobb feladata: önmaga megismerése és megértése.”

Hámori József


„Az ember zenéje végül is mindig két kútforrásból merített: a külvilágból és önmagából. S csupán érzékeny fölfogása szabta meg, hogy melyik volt számára tisztább és bővebb vízű forrás.”

Szabados György


„Mi hát a kötetlen lélek? A kötetlen lelket semmi nem zavarja, semmihez nem kötődik, annak legjavát semmilyen mód nem béklyózza, semmiben nem nézi a magáét, inkább elmerül Isten legkedvesebb akaratába és a magáéról az Ő részére lemond. Az ember soha, egy mégoly csekély tettet sem tud véghezvinni, ami ily módon ne kapná meg az Ő képességét és tehetségét.”

Eckhart mester (Bányai Ferenc fordítása)


„Akárhogy is van a statisztikai tükrözéssel, az a tény mindenképpen orientáló lehet mindenki számára, hogy a 80-as évek átlagát figyelembe véve nálunk, Magyarországon, évente közel 5000 ember vetett önkezűleg véget életének, s ez a szám mindenféle összehasonlítástól függetlenül jelzi a nemzeti öndestrukció tényét. Hiszen például ez a szám azt is jelzi, hogy nincs magyar család, ahol az öngyilkosság tragédiájának előfordulása statisztikailag véletlen lett volna, illetve csupán véletlen lenne a jövőben.”

Kézdi Balázs


„Népünk hite szerint a halál »megjelenteti magát«. Legáltalánosabban ismert halálhírnök a kuvik vagy a »bagó«, Cikolaszigeten »halálmadárnak« tartják. Mecséren, Rábapatonán »tudós madár«-nak. »Ha a bagó a pajtára száll oszt ordít, ott nemsokára meghal valaki. Mer a bagó tudós madár, meglátja a szellemeket, akik a betegér gyünnek. Ezért tudja megjelenteni a halált.«”

Timaffy László


„Mivel lényünk egy részével halandók, más részeiben halhatatlanok vagyunk, át kell jutnunk e látszólag ködből, képzeletből szőtt álomhídon, számtalan félelemküszöbön, talajt vesztett átmenetiségünkből abba a védett állandóságba, ahol élet és halál nem egyéb, mint öröklétünk váltakozó megnyilvánulása.”

Szepes Mária


„Az Ember, jámboran ácsorogva minden megpillantott dolog előtt, a földön s az égen, a csillagok, állatok, évszakok, szabályosnak mutatkozó jelenségek, a boldog gondviselés vagy harmónia látványa előtt, azt kérdezi: Ki csinálta ezt? Ki akarta ezt?”

Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)


„… így hát a nyelv nemcsak az embert és világát tartalmazza, hanem magát az életet: az önészlelő életet, amely – míg a létből és a szóból futja, oly meggondolatlanul bízza rá minden bajból a kibontakozást a jószerencsére, mert csillagában még sohasem csalatkozott s hogy az övé is lehullott volna – olyan csillaghullást még nem látott…”

Határ Győző


„A folyamatosság és állandó változás jellemzi a jelenségeket, az ember gyúrható lény, és könnyen el lehet képzelni egy olyan napot, amikor a magára sokat adó polgár négykézláb jár majd élénk színű farktolldísszel a fenekén.”

Czesław Miłosz (Gimes Romána fordítása)


„Az ember az a lény, aki az örökkévalóra szomjazik. S e szomjúság a felszabadulás, a megváltás vágyaként jelentkezik benne. A megváltás az örökkévalóval való egyesülés, a mulandóságból való kiszabadulás. Ez a lét betetőzése, és minden emberi kultúra a feléje való vágyódásból ered.”

Halasy-Nagy József


„Az elmebajok óriási skálájában a konstalálható fizikai elváltozások, kórfolyamatok, sérülések száma elenyészően csekély az immár láthatatlan a szervezetben egyáltalában nem kimutatható súlyos elme- és idegzavarokhoz képest. Az emberiségnek sokkal nagyobb hányada szenved ilyenfajta bántalmakban, mint amennyi a zárt intézetekben sínylődik.”

Szepes Mária – W. Charon


„Az identitástudat a 19. századi történelemben a »nemzetté kovácsolódott« emberi közösségek anyagi és szellemi hagyományaiban jelent meg. Az identitás keresésre mindaddig nem volt szükség, amíg a gazdálkodásban természetes volt az együtt élő közösségek egymáshoz tartozása.”

A. Gergely András


„Egy nemzetiség úgy is felmorzsolódhat, ha tagjai nem versenyképesek a modern szakmákban és iparágakban. A nyelv, a kultúra és a hagyományok őrzése már nem elegendő. A nemzetiségi lét csak társadalmi versenyképességgel őrizhető meg.”

Szakál Gyula


„Ismerősünk arcát ezernyi, sőt akár milliónyi arc közül is ki tudjuk választani. Mégsem tudjuk általánosságban megfogalmazni, miként azonosítottuk. E tudás legnagyobb részét tehát nem tudjuk szavakba foglalni.”

Polányi Mihály


„Mert ha úgy látom, hogy korunk európai kultúrája fenyegetettségben él, s legféltettebb kincsére, az egyén tiszteletére, az eredeti gondolat méltánylására s a sérthetetlen magánélet jogára kívülről is, belülről is veszély leselkedik, akkor arra gondolok, hogy az európai szellem e becses lényegét ezüstszelenceként őrzi a regény története, a regény bölcsessége.”

Milan Kundera (Mártonffy Marcell fordítása)


„Előbb-utóbb mindenki ráébred, hogy tökéletes boldogság nincs, de kevesen gondolkodnak el az ellenkezőjén: hogy tökéletes boldogtalanság se létezik.”

Primo Levi (Magyarósi Gizella fordítása)


„Sohasem tagadtam meg egy angol, egy amerikai vagy egy zsidó barátságát, miért tagadjam meg egy németét? Mindig vissza fogom utasítani az ilyen aljasságot. Az emberek szememre hányják, Istennek tetszeni fog.”

Jean Cocteau (Hárs Ernő fordítása)


„Midőn erkölcsileg tökéletesedtünk, az életnek oly magasabb rendű alakja felé törekszünk, mely mind jobban kiemel a végesség és a mulandóság korlátai közül, mert felszabadít attól, hogy egészen elmerüljünk a valóság sodrában, s felemel, mert soha el nem múló eszmények szolgálatába állítja életünket.”

Pauler Ákos


„A külső tárgyak létezésének állítása az értelem első számú igazsága; ezen igazság megkérdőjelezése azon az alapon történik, hogy általában tagadom az értelem képességét abszolút igazságok kimondására.”

Sztankó Nándor


„A magasabb érettség azzal kezdődik, hogy magunkat cselekvéseink nem szándékolt következményeiért is felelősnek tudjuk. Semmi sem javítható ki a világban, amíg ez a lelkiismeret fel nem ébred.”

Carl Friedrich von Weizsäcker (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)


„Valójában nem tudjuk megmondani, hogy Isten miért munkálkodik, vagy hogy milyen szabály szerint választ; az ő útjairól gondolkodva mindig józanoknak és alázatosaknak kell maradnunk, hiszen azok határtalanul fölötte állnak a mi útjainknak.”

John Henry Newman (Bartók Ferenc fordítása)


„Az aszkézisnek nem kell feltétlenül önmagába visszahajlónak lenni, olyannak, mely csak önmagát építi, az ösztönök megfegyelmezésével, hanem tekintettel lehet – kell lennie – a környezetre, a más emberekre is, tehát szociális vonatkozása is van.”

Söveges Dávid


„Az eltávolodás és visszatérés mozdulatai között rá kell találnunk arra a távolságra (a távolság azon pontjára), melyből nézve a dolgok a legigazabb, a legfájdalmasabb s így talán a legszebb lényegüket tárják fel előttünk.”

Cziráki Lajos


„Az a banálisnak látszó igazság, melyet feszegetünk, tehát éppenséggel nem kicsinylendő, mert hiszen arról van szó, hogy egységes-e a mindenség rendje vagy nem. Sőt meg fogunk róla győződni, hogy a természettudomány minden titka végül abba az egy titokba foly össze, hogy tér és idő miként függnek össze egymással.”

Palágyi Menyhért
 „Amennyiben bármely felelős politikai hatalom népességét békeidőben egy atomerőmű baleset súlyos kockázatának teszi ki, ördögi körbe kerül, nem is csak az állandóan fenyegető gazdasági és politikai csőd miatt, hanem olyan ellenségekkel szemben is, akik nukleáris zsarolásra szánták el magukat.”

Paul Virilio (Tillmann J. A. fordítása)


„Csillagfényes, havas téli éjszakán nézni az égboltot. A végtelen kicsiséget lehetett is megtanulni, a magunk végtelen kicsinységét. Soha-soha nem oly szép az éjszaka, mint csillagfényes havas, téli éjjel, mikor teljes csönd van, s ezt még egy-két kutya távoli szóváltása vagy a gyöngybagoly érces köszörülése sem zavarja. Évtizedek óta hajszolom a csöndet. Tényleg tudja az emberiség, hogy mi mindent veszített?”

Gánti Tibor


„Ha abból az alaphelyzetből indulunk ki, hogy a lét megismételhetetlen valóság, akkor különösképpen fontos szerepet kell tulajdonítanunk az alkotás mozzanatok kezdeti változatának, amit egyszerűen vázlatnak szokás nevezni. A valóság megközelítésének egyfajta megjelenítési formája, a megismerő vágy kapcsolatteremtő mozdulatainak egyike; bensőséges aktus. Értékei: a közvetlenség, a hitelességre való törekvés, a megismételhetetlenből fakadó kényszer elfogadása. Tökéletlensége a valósághoz képest nyilvánvaló szegénysége. Ez a teljességnélküliség sajátos hiányérzetet szül, amely aktivitásra serkent, továbbfejlesztésre ösztönöz.”

Cziráki Lajos


„Mentem a fák közt, egy utolsó alkonyaton, emberekkel elegyedtem szóba, ahogy kacsák vagy vadludak egymás után húzogatták a nadrágunk szárát, mert előtte pár falat kenyeret ejtettünk nekik, s elnéztem a tó hídján azt a valakit, aki napra nap egy nagy papírzsákkal megjelenik, aztán ennivalót szór. A Jakab-kert kolosszális zajai hallatszottak: mintha ismeretlen célú gépek szólnának. Pedig csak seregélyek s valamiféle rigók voltak azok, két fán. Ezer és ezer ilyen madár. És a számlálatlan bokor és fa. Ott és egyebütt. A gyerekkorom fáj, itt, ahol ötvenegyedik éve élek – hol én is éltem és nem élek, jól idézem, akit idézek?, nem, nem, de hát így válik természetté a költészet is…”

Tandori Dezső


„Talán kissé meglepőnek tűnhet, de nemcsak látni kell »megtanulni«, hanem ugyanilyen kritikus periódusokat találhatunk a  többi érzékelés idegi központjának érésénél is. A fájdalmat is »megtanuljuk«, mint ahogy a differenciált hallás sem automatikus tulajdonsága a hallórendszer kéreg alatti állomásainak és a hallókéregnek. Utóbbinak embernél sajátos vonatkozása is van, hiszen a hallás, illetve hangingerek, beszédhangok mint specifikus ingerek, nemcsak a hallás érzékelésének megfelelő kifejlődéséhez nélkülözhetetlenek, hanem, mint a klinikai megfigyelésekből tudjuk, a beszéd kialakulásához is szükségesek.”

Hámori József


„Az igazság titok, mindig is titok. Nyilvánvaló igazságok nincsenek. Szabadság csak ott létezik, ahol az ember nem rabja önmagának, ahol nincsen szégyen és önsajnálat; ezért minden egyenes ember szabad lehet, és senki sem foszthatja meg szabadságától, ha azt saját maga nem akarja. Az erőszak, melyet mintegy saját szabadsága kifejezéseként akar alkalmazni, valójában megsemmisíti ezt a szabadságot, hiszen ahol erő van, ott szabadság nincs; szabadság ott van, ahol lelkiismeret, és ahol dolgainkért nem kell szégyenkezni önmagunk előtt.”

Andrej Platonov (Pétercsák Maxim fordítása)


„Az orosz szellemi gondolkodás a 19. és 20. század elején folytatott vizsgálódásai az orosz eszme létezéséről tanúskodnak, és megfelelnek az orosz nép karakterének, küldetéstudatának. Az orosz nép alapvető jellemvonásai, valamint lelki alkata szerint vallásos nép. Vallásos nyugtalanság jellemzi a nem hívőket is. Az orosz ateizmus, nihilizmus, materializmus vallásos színezetet öltöttek. Egyszerű, népi származású emberek, midőn elfordultak a pravoszláviától, tovább keresték Istent, az Isteni Igazságot, az élet értelmét. Az oroszoktól idegen a franciák kifinomult szkepticizmusa. Az oroszok hívők maradnak akkor is, amikor a kommunizmus materializmusát hirdetik. Sőt, még azok az oroszok is, akik nem pravoszláv vallásúak és az egyház ellen hajszát folytatnak, még azok lelke mélyén is megmarad egy, a pravoszláv egyház által formált vallásos réteg.”

Bergyajev (Sey István fordítása)


„A »szabadság« szó »pozitív« értelme az egyénnek abból a vágyából fakad, hogy saját magának az ura legyen. Azt szeretném, ha életem és döntéseim rajtam múlnának, nem pedig holmi külső erők határoznának rólam. Saját akarati aktusomnak kívánok eszköze lenni, nem pedig másokénak. Szubjektum, nem pedig objektum óhajtok lenni, szubjektum, amelyet saját gondolatai, saját tudatos céljai irányítanak, s nem külső okok mozgatnak. Valaki akarok lenni, nem pedig senki: cselekvő, aki maga dönt, nem pedig róla döntenek; azt akarom, hogy önmagamat én irányítsam, nem pedig a külső természet vagy más emberek, mintha csak dolog volnék, állat vagy rabszolga, aki nem tudja eljátszani az ember szerepét, vagyis aki nem tud önálló terveket és célkitűzéseket kialakítani illetve megvalósítani. Legalábbis részben erre gondolok, amikor azt mondom, hogy racionális lény vagyok, és éppen értelmem az, ami engem, mint embert, a világ többi részétől megkülönböztet. Mindenekelőtt pedig tudatában akarok lenni önmagamnak, mint gondolkodó, akarattal rendelkező, cselekvő lénynek, aki felelősséget vállal döntéseiért, és aki meg is tudja indokolni őket, eszményeire és céljaira való hivatkozással. Annyiban érzem szabadnak magamat, amennyiben úgy vélem, hogy ez rám nézve igaz, és annyiban érzem magamat rabnak, amennyiben úgy vélem, hogy ez nem vonatkozik rám.”

Isaiah Berlin (Erős Ferenc fordítása)


„Jól emlékszem Oroszország síri csöndjének éveire, a kilencvenes évekre, lassú araszolásukra, beteges nyugalmukra, mélységes provincializmusukra, a lassú örvénylésre, a halódó század végső menedékére. Emlékszem a reggeli teázás közben Dreyfusról folytatott beszélgetésekre, Esterházy és Picard ezredes nevére, az egy bizonyos Kreutzer szonátáról való titokzatos vitákról, és arra, hogy bennem a dinasztiaváltás érzetét keltve, hogyan váltották egymást a karmesterek a csupa üveg pavlovszki pályaudvar magas pulpitusán. Emlékszem a mozdulatlan rikkancsokra, akik nem kiáltoztak, nem moccantak, hanem olyan esetlenül álltak a sarkon, mintha a járdához nőttek volna, emlékszem a szűk konflisokra, a harmadik utasnak való pótülésükkel; és a kilencvenes évek, egyik a másikhoz, szétszakított, ám lemondó semmiségük, beteges, veszendő provincializmusuk miatt mégis egymáshoz tartozó képekként állnak össze a képzeletemben.”

Oszip Mandelstam (Bratka László fordítása)


„Nem is olyan régen a szellem vagy lélek »létezését« szenvedélyesen tagadta volna a legtöbb fizikus. A mechanisztikus, vagy általánosabban, a makroszkopikus fizika és kémia ragyogó sikerei beárnyékolták azt a nyilvánvaló tényt, hogy a gondolatok, vágyak és érzelmek nem anyagból vannak, s majdnem általánosan elfogadott volt a fizikusok között, hogy semmi sincs az anyagon kívül. Ezen hit rövid foglalata volt az a meggyőződés, hogy ha ismernénk egy adott időpontban minden egyes atom helyzetét és sebességét, kiszámíthatnánk a világegyetem jövőbeni alakulását. Még ma is vannak ennek a nézetnek képviselői, bár kevesebben a fizikusok, mint – elég ironikus módon – a biokémikusok között.”

Wigner Jenő (Tóth Konstantin fordítása)


„Egymással élünk; egymáshoz igazodva, egymásra reagálva cselekszünk; de mindig és minden körülmények között egyedül vagyunk. A mártírok egymás kezét fogva mennek be az arénába, de egyedül feszítik őket keresztre. Az ölelkező szerelmesek elkeseredetten próbálják elszigetelt eksztázisukat egyetlen, önmaguk fölötti átlényegülésbe olvasztani: mindhiába. Lényegéből fakadóan minden megtestesült lélek arra van ítélve, hogy magányosan szenvedjen és örüljön.”

Aldous Huxley (Molnár Miklós fordítása)


„Újrateremteni a megélt életet: megújított élet. Az esemény összeáll, porszem isten szemében, amit mostantól fogva száz évig és még egy napig próbál majd kísérni, gömb alakú, szivárvány színű gyöngyházvilág. Fordítsd meg az üveggömböt és a hó lassan visszahullik a kvarclevegőben. Metaforák gyűlnek. Ténygolyócskák pottyannak az elme tiszta poharába, kibomlanak, szirom után szirom, piros, kék, zöld, rózsaszín és fehér – papírvirágok, egy világ illúzióját keltik. Minden világ megkoronázza a maga királyait, megkoszorúzza a maga isteneit.”

Sylvia Plath (Lázár Júlia fordítása)


„A napjainkban űzött sportok közül majdnem mindegyik versenysport. Nyerésre játszol, és a játéknak nem sok értelme van, ha nem teszel meg minden tőled telhetőt e nyerés érdekében. Amíg a falu gyepén bíztatod csapatodat, és nincs szó lokálpatriotizmusról, lehetséges csupán a szórakozás és mozgás kedvéért játszani; ám amint a presztízskérdés kerül előtérbe, amint úgy érzed, hogy magadra vagy csapatodra nézve szégyen a vereség, a legvadabb harci ösztönök szabadulnak el. Bárki tudja ezt, aki akár csak egy iskolai futballmérkőzésen is játszott valaha. Nemzetközi szinten a sport igazi háborús vetélkedés. De nem is annyira a játékosok viselkedése érdekes itt, mint inkább a nézőké; és túl a nézőkön, a nemzeteké, melyek őrjöngésig gerjesztik magukat eme abszurd versenyeken, és komolyan el is hiszik – legalábbis rövid időszakokra –, hogy a futás, az ugrás és egy labda rugdosása valóban a nemzeti kiválóság értékmérői.”

George Orwell (Molnár Zoltán fordítása)


„Hogy az ember csak az embertársával együtt ember, az nem csak az emberrel megtörténő véletlen, nem csak velejáró tény, nem csupán adottság, amellyel az ember vitázhat, így vagy úgy megegyezhet. Az ember már »hazulról«, eredetileg, embervoltából következően csak embertársával együtt képezi az embert, nélküle nem az. Embertársával nem egy, nem azonos lény, hanem vele együtt-való, ő az egyik fél, embertársa a másik.”

Karl Barth (Szathmáry Lajos fordítása)


„A fizika kétségtelen sikerétől indultunk és rákérdeztünk arra, hogy mi lehet a fizikán túl. Most egy átfogó szellemi valóság gondolatából indulunk ki és meg kell magunktól kérdezni, miért olyan sikeres a fizika. Ezzel voltaképpen csak egy, az előbbitől különböző helyen szállunk be a körjáratba. Empirikusan véges tudással rendelkező létezőknek ismerjük magunkat. Szeretnénk tudni vagy hinni, hogy az csak a felszíne egy mélyebb, »végtelen« valóságnak. De jelenségeinkkel mint véges létezőkkel olyan szabályok adódnak számunkra, melyek szerint a valóságot véges tudásban, véges alternatívákkal tudjuk tükröztetni. Eddig úgy tűnik, hogy ezek a kvantumelmélet törvényei. A felvilágosodás semmilyen igazi vívmányát sem áldozta fel az az út, mely bennünket a fizikán túlra vezet. Csak egy racionális érv valódiságának a kritériumát kell óvatosan kezelni.”

Carl Friedrich von Weizsäcker (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)


„Ez a művészet örök eredete, hogy az ember szemben találja magát egy formával, és az őáltala művé akar lenni. Nem lelkének szüleménye, hanem jelenés, amely lelkével találkozik, és szólítja annak hatóerejét. Az embernek egész lényével kell megtennie a tettet: ha megteszi, ha egész lényével mondja ki az alapszót a megjelenő alaknak, akkor a hatóerő az útjára indul, létrejön a mű.”

Martin Buber (Bíró Dániel fordítása)


„Az ablakok a ház szemei. Ki- és bebámulnak tested börtönéből. Sosem egyirányú folyamat. A látás pedig feltételezi a lerombolt egyedüllét lehetőségét, mert ahogyan a szemek fölnyitják a hatalmas külső világot, úgy tárul föl önnön végtelen benső terünk mások számára.”

James D. Morrison (Hárs György Péter fordítása)


„Az öreg házsongárdi temető csodálatosan szép volt terebélyes, sárga-vörös lombjaival, vadregényes, zegzugos, rendületlenül szép sírjaival és a sugárzó ezer és ezer gyertyával… Délután négytől este nyolcig csavarogtam a temetőben minden cél nélkül, teljesen egyedül. Sokat gondolkoztam és az a nagy-nagy melengető sárga fény a sírok között mérhetetlen csöndes jóleséssel simogatott: olyan kellemes, csöndes, megbékélt szomorúság fogott el, amilyen még ritkán. Templomba akartam menni, de elmulasztottam; aki három óra hosszat sétált már mindszentek ünnepén a házsongárdi temetőben, annak nemigen van szüksége arra, hogy emberi beszédet hallgasson a halálról és a földöntúli dolgokról… Csodaszép idő volt. Rád is gondoltam közben: vajon mikor láttál utoljára kolozsvári temetői világítást, édes kicsi Barátom?…”

Dsida Jenő


„Hippokratész és a többi »öreg bölcs ember« a történelem előtti ősöktől az antik, középkori és modern tudósokig ezért minden esetben a különféle mitikus vagy sziderikus típusok és karakterek szerint ismerték fel »előre« az ember hajlamosságát a betegségre, s e betegség egyéni, természetes, lélekre és szellemre is kiható gyógymódját. Azért, mert nemcsak tüneteiben értékelték a betegségeket, hanem genézisben és teljes morfológiában is. Hippokratész arra oktatta a tanítványait, hogy tanulmányozzák a betegségek jelenét, múltját és jövőjét is.”

Szepes Mária


„Abból, hogy a »kincseket« az emberek »véletlenül« találják, sehogy sem következik az, hogy kincsek nincsenek. Ebből csak azt lehet kihozni, hogy annak, akinek megadatik, hogy a kincset megtalálja, le kell mondania a módszeres keresésről és a véletlenre kell bíznia magát. Az emberek néha ilyenre el is szánták magukat. Sőt, azt gondolom, hogy minden ember életében legalább egyszer előfordult, hogy a véletlennek inkább kezdett hinni, mint az ésszerű szükségszerűnek. Erről azonban nem beszélnek. A »véletlenből« az ember nem csinál elméletet, azaz olyat, ami mindenki számára mindig érvényes. Úgyhogy, ha beszélnek róla, ha nem, az emberek, épp úgy, mint régen, csak azt fogják keresni és megtalálni, ami szükségszerűen vagy legalábbis gyakran fordul elő, és azt fogják állítani, hogy nemcsak a kinyilatkoztatások, hanem a kincsek is csupán a képzeletben léteznek.”

Lev Sesztov (Kalmár Zoltán fordítása)


„Nincs ember, aki ne tűnődött volna el időbeliségén, időben való létezésén. Erről árulkodnak a leghétköznapibb kifejezéseink, szólásaink, elszólásaink, de ezt tanúsítják költők, filozófusok, természettudósok. »Mi hát az idő?« – tehetjük fel a kérdést Szent Ágostonnal. S talán a legbölcsebb, ha rögtön idézzük válaszát is: »Ha senki nem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom…«”

Balogh Vilmos Szilárd


„Szpéró meghalt, egy éjszaka, váratlan időpont – kezemben, lefogtam őt, vergődött, ha elengedtem, róni kezdte iszonyú, csapkodó köreit a kalitkában – valaminek vége volt, megtörtént az elhagyás, az elpártolás… ő annyira nem is tehetett róla, veréb kis madár, egy szempár megmerevült, nem nézett engem többé, elvesztettem életem barátját, félhettem, henyébben megy tovább minden.”

Tandori Dezső


„Azonban az utca emberének normalitását, gyakorlati természetű cselekedeteikkel együtt, fájdalmasan becsapja az automatizmus. Mindenki normálisnak és logikusnak tűnő rendszerekben töri és hajszolja magát; ámde mindezek a cselekedetek, mindezek a mozdulatok tudat alatt az irracionalitás és a konvenciók világának, az álmok során látott és elvesztett képeknek válaszolnak. Ezért van az, hogy amikor olyan képeket találunk, amelyek hasonlítanak rájuk, azt hisszük, hogy ez a szerelem, és azt mondjuk, hogy a nézésük álmodozásra késztet.”

Salvador Dalí (Hárs Ernő fordítása)


„Így tehát, midőn a szürrealistákról azt állítjuk, hogy ők egy szüntelenül mozgásban lévő látomásos valóságnak a festői, akkor ezalatt nem azt kell érteni, hogy a művészek az álmaikat másolják a vászonra, vagy netán álmaikból építik fel saját külön világukat, hogy így éljék ki szorongásaikat vagy gonosz hajlamaikat. Éppen ellenkezőleg, e művelet azt jelenti, hogy szabadon, bátran és elengedetten mozognak a külső és belső világ határán.”

Max Ernst (Román József fordítása)


„Aki Testet mond, az szerintem mindenekelőtt megértést mond, libabőrös, csupasz testet, a puszta hús látványának intellektuális elmélyítésével és valamennyi következményével az érzékekben, vagyis az érzésben.
S aki érzést mond, megérzést mond, azaz közvetlen ismeretet, meg-megforgatott közlést, mely belülről világosodik meg. A testben is van szellem, de gyors, mint a villám. S a test megrendülése mégis a szellem legmagasabb rendű szubsztanciájából részesedik.
S mégis, aki testet mond, érzékenységet is mond. Érzékenységet, azaz birtokbavételt, belsőséges, titkos, mély, teljes birtokbavételét önnön fájdalmának, következésképp e fájdalom magányos és páratlan ismeretét.”

Antonin Artaud (Fázsy Anikó fordítása)