Keresés:
Műhely

Aktuális szám


Alex Ross: Faust mint dalszínházi atomtudós (Szilágyi Mihály fordítása)
    „Oppenheimer új emberré vált a robbantás után, de legalábbis nem maradt ugyanaz. A bomba alatti – Nulladik szintnek nevezett – talajrész szintén megváltozott, és ennek természetét máig nem értik a tudósok. Amikor a Trinity-beliek visszamentek terepszemlére, üvegszerű zöld anyag borította a felszínt. A legújabb feltételezések szerint e mesterséges ásvány, mely a trinitit nevet kapta, a robbanás által felkapott és egybeforrasztott talajból, vízből és szerves anyagból keletkezett. Az évek során a turisták zsebben elhordták a trinitit nagy részét – a helyszín évente kétszer szabadon látogatható –, és a maradékot többnyire talaj borítja. Abból, ami most a felszínen látható, soha senki nem gondolná, hogy itt valami rendkívüli történt.”

*
Győri László: A nagy magány
A hegyi ház
Meliorisz Béla: Három kockadobás
    Milyen
    Lehet hogy
Juhász Attila: Szoba
    egy
    emelkedés
Uri Asaf: téli halál
    száraz szél hajtott
Kakuk Tamás: Levéltelen vadon/Tarkovszkij
    A pont a pín/Tandori
    Idegen virradat/Dickinson
    Menekülés mind/Stevens
Németh Gábor Dávid: Hullám
    Feltételes reflex
Madár János: Megmaradsz immár
Lauer Gábor: megreped
    elenged
Boda Magdolna: úgy szerették
    apám utolsó útja
Villányi G. András: Oidipusz és Antigoné
    Pillanatsírok
    Túlcsordulás
Sajó László: Versek a proszektúráról
Jász Attila: Fák üvegből

*
Dobai Lili: Egypár
„Visszavonódni. Miközben az életről nem lemondani, hanem egyre intenzívebbé tenni. Szenvedélyessé. Parázs alatt izzó tűzzé.”

*
Schreiner Dénes: Öröknaptár
Fodor Miklós: Gyermek
Csuday Csaba: A kegyelem arca (regényrészlet)

*
Szalagyi Csilla: „Bizony, nem múzeum...” – A közhelytől a közös helyig: az idegenség fordulatai
„Pilinszky ugyanazzal az érdeklődő figyelemmel veszi szemügyre Babitsot, mint Babits például Vörösmartyt, amennyiben a költői alkat felderítése, költészet és élet együttes elemzése a vizsgálódás tárgya, kiegészítve a saját élet, az önmagára vonatkoztatott elméleti belátások tisztázásának késztetésével...”

*
Füleki Gábor: Levélerdő
„Rilke érett, veretes, acélkeménységű verseihez képest a levelek stílusa oldottabb, élőbeszédszerűbb; s míg a költemények hibátlanná csiszolt gyémántkristályokként állnak az életmű verstér-világában, egymással csúcsaikkal, összekötő szálakkal kapcsolódva, addig a levelek egy sűrűbb, rétegzettebb, de lazábban megformált, egymással zegzugosan kapcsolódó, egymást át is fedő és többnyire első olvasásra is könnyen érthető levél-réteget alkotnak.”

*
Pintér Viktória: A versek kritikája (Gergely Ágnes: Viharkabát. Válogatott és új versek)
Juhász Attila: Innen és túl a mítoszon – avagy: nem be s nem is vissza (Jász Attila: el)
Tokos Bianka: A szó meglátásai (Juhász Attila: futópillantás)
Szénási Zoltán: Testbe zárt szavak (Egressy Zoltán: Szarvas a ködben)
Baán Tibor: Túl és innen (Deák László: Repkény)

*
Képek: Lábass Endre fotói