Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990


2006

"A város régi metaforája az, hogy egy emberi testhez hasonlítják, a városnak is van feje, van gyomra, vannak végtagjai. A posztmodern város azonban intenzív és kölcsönös kapcsolatba kerül a testtel, a (saját) test végül is az az első tér, amelybe születésünk után önmagunkat megtaláljuk, első identitásunkat kiépítjük. Ezt a primér nárcisztikus identitást minden egyes ember projektálja a terekre, amelyek fontosak neki, a város tiszta és tisztátalan, átölelő, vagy éppen mélységes szorongást keltő, erotikus, máskor meg lehetetlenné tesz, elfojt vágyakat."

Bókay Antal

"Az, hogy vajon vonzó-e a város, vagy sem, rendszerint megosztja a mindenkori közvéleményt. Közismert, hogy milyen nagy volt a városellenesség és az sem ismeretlen, hogy a városlakók maguk is mennyire ambivalensek szoktak lenni a városhoz való viszonyukban."

Gyáni Gábor

"Szóval a város, mármint a nagy, tartalmazza a földkerekséget mogyoróhéjban. Teljesebb, mint a természet, mert a természet puszta biosz, a város pedig, a benne megtalálható biosz nyomokon túl a teljes emberiség. Akárhogyan is nézem, minden városban van rózsás labirint, a rózsás labirintban viszont nincsen város."

Karátson Endre

"Pizan - ahogy Ágostonnál is láttuk - újrafogalmazza a történelmet, városa egy eszmei város, kulturális konstrukció: alapkérdése: hogy mire épült a férfiak világa, a férfiak városai, és megmutatja, hogyan és miből, pontosabban kikből épült föl a női város, vizsgálja, hogy melyiknek milyen volt a múltbéli meghatározottsága és milyen jövő várja."

Zsák Judit

"A város a térszempontú olvasási tapasztalatban a sajátként megélt lakhelyhez, a házhoz viszonyítva a Másik tere. A ház az elkülönülés, az elvonulás formája, a városi terek a Másikhoz való viszony, a Másokkal való sajátos térközösség, a találkozás jelentéseit érvényesítik."

Faragó Kornélia

"Ahogy Eliot a város utcáit rótta, úgy rótta a verssorokat is. Az egykori emigráns költő utolsó versében a költői vándoralkat zarándokként (peregrine) jelenik meg. Zarándok az, akinek nincs maradandó városa a földön, hanem mindig az eljövendő felé igyekszik, illetve a mindig eljövendő felé igyekszik, ezért ahová tartozik, ott úgy él, mintha sehová sem tartozna. Így képes a városát mindig új városként felfogni."

Tóta Péter Benedek

"A 60-as évek generációja a modern hagyományához is kritikával viszonyult, amikor elutasította a háború utáni újjáépítés tömeges, mechanikus jellegét, monoton, személytelen környezetet eredményező gyakorlatát. A humanizálás jegyében előbb újfajta struktúrákra, majd mindinkább a kreatív-önmegvalósító cselekvésekre, akciókra került a hangsúly. Az egyes épületekből való kiindulás helyett a struktúrák, a város vagy település helyett egy univerzális környezet alakítása jelent meg feladatként."

Kerékgyártó Béla

"Az istenek földi városának, Lhászának a lakói arról voltak híresek, hogy úgy éltek, mintha minden nap ünnepelnének valamit. - Lehet, hogy ünnepelnek is - vélte az istenkirály, s irigykedve, de jókedvűen nézte a város éjszakai életét."

Sári László

"Akkoriban a jelentéktelen apróságok gyönyörűsége ragadott magával. A város szélén közelebb állt hozzám egy eldugott sikátor, mint egy rideg főútvonal: szerettem a kiteregetett száradó piszkos ruhát, az ócska kacatokat, a nyomorúságos szobák rám szegeződő pillantását."

Kadzsi Notodzsiró (Vihar Judit fordítása)

"A tetőről látszik a Tokio-öböl, derűs napokon pedig néha még a Tanzava-környéki hegyek is, úgyhogy itt Tokio kellős közepén megízlelhető az a luxus, hogy az ember egyszerre lát tengert és hegyeket."

Siina Makoto (Nagy Anita fordítása)

"Mintha nem is utca, hanem valami élőlény volna, teremtmény, melynek minden pólusából báj árad; ő a mi kedvenc utcánk, csak neki van ebben a városban lelke, egyedül ez az utca vonzó, bájosan vonzó, akár egy közönséges nő, és emiatt még gyönyörűbb."

Roberto Arlt (Scholz László fordítása)

"A kápolna oltárán faragás látható, mely megtévesztően hasonlít arra, ami a földszinti templom oltárán látható. Itt is Jézus jelenik meg, de az előtte elterülő város már nem Jeruzsálem, hanem Chicago, melyet felhőkarcolóiról ismerhetünk fel. Jézus a várost nézi, s a magnóról hallható értelmezés szerint Chicago felett is sír."

Munteán László

"Korábban, a 18. század folyamán, az úgynevezett Pinkster ünnep évente egy hétvégére felfüggesztette az uralkodó társadalmi viszonyokat, és átengedte a város fontosabb köztereit a rabszolgák zenéjének és táncának. A 19. század elejétől pedig az Alsó-Manhattant, így a Catharine piac környékét is ellepő zsúfolt bérházak pincéjében afro-amerikai táncrendezvények sora kölcsönzött sajátos hangulatot a New York-i éjszakának."

Baics Gergely

"Egy várost sokszor újraalapítanak, s nemcsak az újabb és újabb, vadabb és még vadabb hódítók, de szerencsére az újabb korok kisebb és érzékenyebb emberei is, akik szelíd isteneknek versekkel, zenékkel áldoznak a régi, véres helyeken."

Lábass Endre

"A tikkadt tinédzser-epekedés távoli tájak, városok iránt is felgyújthat szinte szerelmi vágyakat."

Hubay Miklós

"Ljubljana számunkra az öntelt órák keresztanyjává vált; voltak ugyan szebb és gazdagabb városok is a világon - ezt elismertük, ellenben Ljubljanához nem volt hasonló a nap alatt. Maga isten adta ajándékul - a szenvedő nemzetnek - vigaszára és megelégedésére."

Marjan Rozanc (Lukács Zsolt fordítása)

"Mindegyik évszak változást hozott nekem. Ha az ősz félelmet jelentett és később a várostól való félelmem elvesztését, a tél az otthonosságot jelentette, a tavasz azzal, hogy amikor a nyári ihlet visszatért, szemlélhettem a vizet, melynek testét a fény alkotta, a szerelmet jelentette."

Uroš Zupan (Lukács Zsolt fordítása)

"A városban nincs nehézkedés, minden lépés aranyport ver fel, mely halálosan lassan hullik vissza."

Uri Asaf

"Ilyen önhasonlott önazonosítások e városról itt nem lesznek."

Tandori Dezső

"Mint akit belső tatár hajszol és nem engedi, hogy átadja magát a kényelemnek, megelégedettségnek; aki mindig mást akar, mindig többet, mint ami van és elérhető, és az engedményt az ördög művének tekinti; és a maga képére alakítja a világ otthonosságát."

Prágai Tamás

"Mégis, megértik az itt lakó embereket, hiszen ők is mindig visszatérnek ide, legalább megpihenni, éjszakázni, áttelelni, vagy csak erőt gyűjteni a további, folytonos vonuláshoz. Együttérzésük jeléül repülésük geometrikus alakzatának egy-egy szeletével ajándékozzák meg a városlakókat, hálából, hogy itt lehetnek."

Jász Attila

"Sarló-köz. Emlékszem, hogy örültem, mikor rájöttek, hogy tényleg sarló alakú. Hogy a név és a forma egy."

Czifrik Balázs

"A modern polgári karakter erőteljes megfogalmazása tehát összekapcsolódott a város mentális megkomponálásával is. A polgári értékrendszerhez ugyanis mindig hozzátartozott egy olyan reflexió, amely nemcsak gyárakat, vasutak, utakat, épületeket jelentett, hanem mentálisan is állandóan építi, ujjá építi a városát. A bensőséges kapcsolathoz, az otthonos városhoz nem elég a szép - lehet az bármilyen gyönyörű is - épített környezet, hanem szükséges a város szimbolikus felépítése, az ott élő emberek karakterének tudatos formálásával."

Szakál Gyula

"Gyárvárosinak lenni kiváltság..."

Tóth Vilmos

"Győr újra meg újra levedli magáról a szimbólumokat, pontosabban mindig újakat hoz létre."

Winkler Gábor

"A nyolcadik napon megmásztam Gasszan hegyét. Nyakamban fehér papírkötéttel, fejemen hószín gyapjúcsuklyával léptem rá a ködfelhőkön át vezető nyolc mérföldes emelkedőre. Lélegzetem elakadt a ritkuló levegőben, ahogy csúszkáltam a jég- és hófoltokon, és amikor végre átjutottam a felhőkön, úgy tűnt, mintha csak néhány lépésnyire volna az ég. Ott álltam a csúcson, kifulladva és félholtra fagyva. Tekintetem egybefogta a lemenő lap vörös korongját és az ezüstösen feltündöklő teliholdat."

Macuo Basó (Greguss Sándor fordítása)

"Basó megtalálta a dolgok részleteiben és az emberi létezés természetében az egyetemességre irányuló elhivatottságot. A növényekről, rovarokról és madarakról szóló leírásaiban mindig érezhető egyfajta megfoghatatlan végtelenség és időtlenség, ami által ezek a »tárgyak« szimbolikussá emelkednek."

Greguss Sándor

"Hogy mi volt ez? Látomás a szabadítóról, csábítás a tilalmak megszegésére, a »korláttalan természet« hívása, költészet, ritmus, vágy, talán halálvágy, talán újjászületés végett, talán menekülés a józan élettől, talán valami lényeg felismerése, bepillantás önmagam titkaiba, legbelsőbb erőforrásomba? Nem tudtam volna világosan megmondani, pontosan meghatározni, hogy mi ebben a faunban a megrázó, csupán később jöttem rá, hogy mámorosan akkor önmagammal szembesültem."

Karátson Endre

"A legfőbb feladatunk az, hogy magától az élettől legyünk boldogok, és ne várjunk folyton ínyenc falatokra a sorstól, ünnepnapokra a vak szerencsétől, vagy pompás estélyekre a végzettől. Mindössze annyi a dolgunk, hogy a legmélyebb hitvallásunkká, a legszigorúbb erkölcsiségünkké tegyük a boldogság megszerzésére és megtartására irányuló folyamatos törekvést."

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

"A látás, az érzékelés megújulását kerestük, mint az impresszionisták, a szemlélődés költészetét, mint a romantikusok, a felfogások és szokások viszonylagosságát, mint a felvilágosodás hívei."

Karátson Endre

"Adott egy vázlatos program, s az a nézők reagálása és a mi kedvünk alapján módosulhat. A zenekar közösen improvizál. Gyakran nem beszéljük meg előre, honnan hova vigyük a zenét."

Burány Béla

"... megtörtént, hogy álmodtam egy tájról, amely olyan volt, mintha az én verseimből elevenedett volna meg."

Dane Zajc (Lukács Zsolt fordítása)

"A rózsa a zsidó szöveg alapján riadalmat és félelmet keltő hőség növényének is tűnhet - s így asszociálható a mediterráneum fényisteneinek tulajdonságaival. A gyümölcsérlelés és a gabona beérése az ember táplálkozását tette lehetővé, az életben maradás esélyét növelte, a mikrokozmoszi horizont azonban a rügyek kibomlása és a virulás jelzése által a makrokozmosz felé is nyitottá vált."

Géczi János

"Olyan természeti jelenségeket is felfedezhetünk, amelyek révén a jól ismert egyszer csak ismeretlenként tűnik fel előttünk - márpedig éppen ez a boldogító érzés a legfőbb mozgatója azoknak a váratlanul ránk törő, megmagyarázhatatlan hullámoknak, amelyek a vágyak országának felsejlő partjai felé visznek bennünket."

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

"Nem sejthettem, hogy az ebédnek folytatása is lesz. Nem ismertem még a francia családok vasárnap délutáni együtt lötyögéseit, amelynek aznap moziba menés adott keretet. Kamaszkorom végén, Budapesten, mihelyt lehetett, leléptem a családi asztaltól, és mentem lógni a srácokkal, a haverokkal. Franciáknál rituálisan szülők és gyermekek, tetejébe gyakran a nagyszülők is latin, törzsi életet élnek ünnepnapokon, s ezek a kis falanxok belső egységüket biztonságosan őrizve, előszeretettel vegyülnek el a környező sokaság makrokozmoszában."

Karátson Endre

"Aki képes a világ ízeinek kiélésére és ezeket másokkal is megosztja, a legjobb úton van a boldogság felé."

Detlef B. Linke (Tillmann J. A. fordítása)

"El kell tanulnunk tőlük az »egy helyben topogás« művészetét, és úgy kell alkalmaznunk a kényszeres nyugati fejlődéseszme helyett, ahogy ők tették: több évezredes »fejlődésképtelenségük«, »stagnálásuk« idején is biztonsággal tartották kézben gazdaságukat, lelkesen ápolták, gazdagították kultúrájukat. »Egy helyben topogtak«, mégsem maradtak le semmiről, mert nem siettek sehová. Kár is lett volna."

Sári László

"A kulturális antropológia sokféleképpen művelhető, egyik vagy egyetlen irányzat sem lehet uralkodó (vagy nem lenne jó, ha az lenne!), ezért a kultúrakutatás komplexitását a korábbi, »folklorista« látásmóddal szembehelyező antropológusi attitűd éppoly üdvös lehet, mint a szisztematikusan mütyürkéző, aprólékos adatgyűjtögetésben örömét lelő magatartás."

A. Gergely András

"A szemek keresik a szemeket, és még amikor megkapják a várt választ, akkor is hiányzik valami. Újra kell nézni, vissza kell térni ehhez a csalóka táplálékhoz, üldözni kell a boldogságot, amelyet soha nem lehet meghódítani. A szerelmeseknek szüntelenül látniuk és viszontlátniuk kell egymást. Így az ismétlés azaz a végtelen újrakezdés és fenyegetett remények foglyaivá válnak."

Jean Starobinski (Schneller Dóra fordítása)

"Köztünk van, aki hősiesen viselkedett, van, aki nem, de a forradalom túlszárnyalta ezt a különbséget egyszerűen azzal, hogy megteremtette az egységes akarat képzetét, amelynek roppant kiterjedésében mindazok, akik változásra vágytak, ösztönösen egyazon cél érdekében kezdeményeztek, akár többet akartak elérni, akár kevesebbet, sőt azt is lehet mondani, hogy ide tartoztak még azok is, akik nem tettek gyakorlatilag semmit, csak hallgatták a rádiót azt remélve, mond valami jobbat, bejelent valami örvendetest. A hősiesség addig volt jelen, amíg a közös remény dolgozott benne és éltette minden nappal és minden éjszaka."

Karátson Endre

"Ebbe a reménytelenségbe, a léleknek ebbe a sivatagába lép be a Piroscsizmás Hölgy. Az élet utolsó, éppen ezért talán a legfényesebb káprázata. Odaérkezik, ahol valójában nincs semmi keresnivalója, ahol már nem találhat maga számára különösebben hasznosíthatót. És arról a tájról toppan elő, ahonnan nem lehet megtiltani a váratlan érkezést: belülről. A férfilélek olyan tartományai hívják őt elő a legváratlanabb pillanatban, amelyeket lehetetlen ellenőrzés alatt tartani, hiába a felgyülemlett rengeteg tapasztalás, a minden támadás ellen kitűnően felépített védelmi vonalak rendszere."

Kemsei István

"A muzsikálás hitemhez kapcsolódó kiváltság és adottság. A színpad nem pusztán egy emelvény! Szakrális hely, mely tartást igényel. Veszélyt és felelősséget hordoz egyszerre. Ott nyitottnak kell lennem, hogy közvetíthessek, médiummá kell válnom, de ezt igazán nem lehet szavakkal elmondani. Ezért zenélünk. Szerintem a dolgok okosabbak az egyéni embernél. Erejük van."

Szelevényi Ákos