Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990


2005

"A dagály fokozatosan megtölti a folyó medrét. A víz olyan áttetsző, mintha nem is volna. Még a mélyben is világosabb, mint medrében a talaj színe. Kis angolnák siklanak elő a hínárból, aztán visszabújnak. Csapatba verődve úsznak a vízen a fiatal kárászok, még csak az idén születtek, s színük olyan, mint a világoskék drágaköveké, árnyékuk meg-megcsillan a folyófenéken."

Tokutomi Roka (Vihar Judit fordítása)

"Pocelujev felhúzta a gramofont, és felhangzott a csodálatos, egyre erősödő, a mélységből fenyegetően feltörő hang, szárnyat bontott, felszállt a fellegekbe, s már ott honolt mind Verocska kiizzadt teste felett, aki a csészealjból itta a teáját, mind az életfogytiglan tartó engedelmességbe belegörnyedt Szimeonov felett, mind a melegséget hozó konyhatündér, Tamara felett, mindenki felett, akin nem lehet segíteni, a beköszöntő alkonyat felett, az eleredő eső felett, a szél felett, a névtelen folyók felett, melyek visszafelé folytak és kilépve medrükből tombolva árasztották el a várost, ahogy ezt csak a folyók tudják csinálni."

Tatyjana Tolsztaja (Szőke Katalin fordítása)

"A tájat néger vadság jellemzi: végig sziklák az itt már szűk medrű Nílus mentén, legalább ötven láb magas pálmák, és homokhegyek, amelyek úgy tűnnek a napfényben, mintha aranyporból lennének."

Gustave Flaubert (Nagy Judit fordítása)

"A csónakázó lányok elidőztek a színben, egyikük hívogatta is Ceresát, evezzen föl vele a Pón. Ceresa mindig azt felelte, hogy nem hagyhatja ott a csónakházat és a kantint, jöjjön el egyszer hajnalban, még napkelte előtt."

Cesare Pavese (Szénási Ferenc fordítása)

"A forrás gyermeki hangja, a kislányos patak hahotázása, a rohanó fiatalasszony nevetése, az anya szívélyes hangja, a nagymama némán folyó évei, ezek mind-mind a folyó hangjai az ő útja során, a forrástól a torkolatig."

Iztok Geister (Lukács Zsolt fordítása)

"Azután, végtelen örömömre, megbombázták a folyónkat. Zuhatagok üvöltöttek a láp fölött."

Virginia Woolf (Szlukovényi Katalin fordítása)

"A folyón született meg benne a magányos ábrándozás szenvedélye, társaság és tanúk nélküli őrködésbe merülve ott bogozta ki a fényesség fonalát."

Álvaro Mutis (Takács Zsuzsa fordítása)

"... nem hallotta, hogy milyen élvezetes zajjal csobbannak a kosarak a hullámzó folyó felszínén és ott micsoda tajtékot vetnek"

Clemente Palma (Sholtz László fordítása)

"Végül, a lankásabb dombokhoz érve, vörösfenyőn és cukorfenyőn, hóvirágfán és ezüstfenyőn, majd a duglászfenyő zöld és kék foltjain át, a felduzzadt folyó ötszáz lábnyit zuhan... és nézz csak: kitárul a réteken."

Ken Kesey (Bajnóczy Zoltán fordítása)

"A múlt a felsőfolyás, a jövő az alsó és a mi célunk a most; kevéssé érdekel minket, mi van »ott hátul«, inkább arra kell figyelnünk, amerre tartunk."

T. S. McMillin (Tóta Péter Benedek fordítása)

"A folyó, a patak, a csatorna egy fekete torokból csordogál, és eltűnik egy fekete lyukban. Innen kapta a nevét Belfast."

Ciaran Carson (Mesterházi Mónika fordítása)

"A kínaiak kezdetektől erős érzelmi szálakkal kötődtek a Sárga Folyóhoz, szinte vallásos áhítattal viseltettek iránta. A Huangho, régi hiedelmek szerint az Égi Folyó, más néven Ezüst Folyó, azaz a Tejút földi folytatása. Ezt egy hajós »bizonyította«, aki egyre följebb hatolva a Sárga Folyón, egyszer csak az Égi Folyóban találta magát."

Juhász Ottó

"Úgy tartják, a Gangesz nem földi folyam csupán, hanem a mennyekből érkezik, az univerzum különböző régióit bejárva jut végül a földre."

Rácz Géza

"És háromnapi utazásra ettől a tengertől nagy hegyek vannak, melyekről nagy folyó folyik, mely a paradicsomból ered. Ez drágakővel van tele, egy csepp víz sincs benne. Nagy hullámokkal rohan keresztül a vadonon, a Homoktenger felé, és eltűnik ott."

Lábass Endre

"Földrajz és történelem egyesül, és felveti a két mű központi kérdését: az identitásét; az egyéni identitás kérdését, amely főképpen az elbeszélőé, de alacsonyabb szinten egyben beszélgetőpartnereié is, és a kollektív identitásét, hiszen a Duna követése előtérbe helyezi a határokra és azok mozgására, a háborúk és békék által ide-oda taszigált népekre, a nyelv és nemzet kapcsolatára vonatkozó reflexiót."

Anne-Rachel Hermetet (Bokody Péter fordítása)

"Hallottam legendákat emberekről, akik napokig barangoltak a Rába-parton, mire emberek lakta településekig elvergődtek - napokig köröztek ugyanazon a pár kilométeres sugarú körön belül..."

Zalán Tibor

"A többiek már rég elköltötték az ebédet, az uzsonnát is, amikorra sikerült megközelítenem a hajó farát három-négy méterre. Bevontak, létrát engedtek le, remegő testtel léptek a ferdekre. Soha életemben nem esett még jól úgy ebéd, mint akkor. Azóta pedig egyenesen büszke vagyok védliző tudományomra."

Pátkai Tivadar

"Az apja melletti némaságot bőven kárpótolta a lebegés, és az, hogy egyszerre látta a part menti fákat, a kék eget, és hallotta a kövek, kavicsok surrogását a meder alján."

Czifrik Balázs

"A Dunán nem volt helye kényeskedő tapicskolásnak, a medencés strandokon divatos mű sikongatásoknak, itt titkos és halálosan komoly beavatás folyt, beavatás a víz, a nap, a felhők, a szelek, a kavicsok, iszapok, finom sóderek és szívós gaznövények világába, a szájperemig érő víz sodrásának a törvényébe, amikor a lábujjhegy alól kezd kiázni az iszap, vagy a talp alatti sóderbucka lavinásan peregni kezd."

Dalos Margit

"Fekete, halálos folyam volt aznap este a Duna. Hamar odábbsodort, olyan gyorsan, hogy igazán meg sem ijedtem, csak jéggé dermedtem, és csodálkoztam..."

Lábass Endre

"Nem csak a folyó tudja hát a kacsát, a kacsa is tudja, mit várhat a folyótól. A felszínen biztonságot, a mélyben - ha már végképp nincs ott semmi felhoznivaló világ az emberiség számára - táplálékot. S ha fölrepül: viszi magával a folyót is: látni."

Kemsei István

"A Folyó, a Folyam, Dunánk itt húz el, mint egy kísérőszöveg, ablakunkból látjuk napra-nap, meghatározza e napok folyását..."

Tandori Dezső

"Élő vízen bármi megeshet, kiskapásból is lehet nagy hal."

Podmaniczky Szilárd

"Mert ha jól figyelünk, egy esti folyót egyszeriben hallani kezdünk. Meghalljuk, hogy ennek a vonulásnak, ennek a folyamatos és megállíthatatlan mozgásnak, ennek a könyörtelen múlásnak sűrű és mély hangja van, hogy voltaképpen zene ez is, hasonlatos a fűmuzsikus zenéjéhez, csak összetettebb és erősebb, mert ez nem emberi zene."

Darvasi László

"A széles hátú, lomhán heverésző Tisza magába roskadt, s elcsendesedve napozik. Nyomában napfürdőt vesz az egész tájék, puha, sárga és zöldes, a tápláló emlőtől nedvesen maszatos, tehát jóllakott fénypászmákat öltve, amelyek a felszínről visszaverődve záporoznak a fűzfalevelek erdején, s ezek aztán - mivel rezegnek - fényesedő pikkelyeidet hányják vízen és égen."

Boško Ivkov (Borbély János fordítása)

"És ahogyan órák hosszat ültem így, szemben a Duna sima, csillogó, holdfényes, de mélységes nyugalmú tükrével, a víznek azzal a sűrű kötésű, a maga legtitkosabb mélységeiben saját magára támaszkodó, önmagában gyökerező, nyugalmas lelkével szemben egyszersmind, - akkor én is összeszedtem és megtaláltam magam, megcsillapodtam és sűrűbbre köttettem."

Boško Ivkov (Borbély János fordítása)

"A fiú hátára akarta venni az apját, hogy átússza vele a folyót, de az öreg nem volt hajlandó elhagyni a földet, melyhez élete minden emléke kötötte, inkább tűrte volna, hogy a vad seregek eltapossák."

Hans Christian Andersen (Kertész Judit fordítása)

"Nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan kort vizsgálunk most, ahol az apák státusmérőnek használták asszonyaik és lányaik kényelmes, sokszor dologtalan életvitelét és szégyenkezniük kellett volna, ha a külvilág azt látja, hogy a család nőtagjai dolgozni kényszerülnek."

Csinády Judit

"Az esztétikai elvek, programok a századforduló után egyre fontosabbá váltak a képzőművészetben; ezek a szellemi választóvonalak lényeges szerepet játszottak a különféle művészcsoportok, társulások kialakulásában. Míg korábban a művésztársadalmon belüli klikkek, táborok inkább egzisztenciális érdekek alapján szerveződtek, a 20. század első évtizedében formálódó csoportokat már elvi összetartozás, közös esztétikai-filozófiai hitvallás fűzte össze, és állította szembe más csoportosulásokkal."

Szívós Erika

"A csaknem öt évig tartó közjátékot, fogságom idejét is beszámítva, harminchárom éves koromig a határ közelében éltem. A fogság és határközelség, ennek a legközvetlenebb formája. Nincs benne félelem vagy öntetszelgés, az ember mindig készen áll, háza hordozható, mindig hazájában él, állandó szökésben. A megközelíthetetlen és átjárhatatlan országhatár közelsége, nos az egészen más. A láthatóhoz és bejárhatóhoz párosul az éppen csak derengő láthatatlan és bejárhatatlan."

Visky András

"Jeges éjszakára emlékszem, hosszú, néma menetelésre kőkeményre fagyott szántókon, azoknak is inkább a szélén, erdők mentén, nehogy csoportunk mozgó foltja feltűnjék a behavazott barázdákon. A fák között időnként megzördült valami, ilyenkor lélegzetünket visszafojtva megálltunk, mert hátha nem valami, hanem valakik... H. L.-lel figyeltük egymást, nehogy a szapora tempóban valamelyikünk lemaradjon. Közel egy óra múltán a vidrasapkás azt mutatta, csak át kell vágni egy fehér mezőn, a mögötte sejlő homály már a senki földje, arról fogjuk megismerni, hogy szögesdrót határolja, de nem őrzi azt most senki sem: a magyar határőrség felbomlott, a ruszkik meg csak táboroznak, fütyülnek arra, ki jön-megy."

Karátson Endre

"Ami e mértékben érzékelésed tökéletesedik, ahogy türelmesebbé és készségesebbé válik, úgy feszíti szét önmagát és születik meg újra a fa, mint ezerféle zöld, mint ezer azonos, mégis különböző levél."

Georges Perec (Varga Mátyás fordítása)

"A flaszterdobások valósággal transzba hoztak. Persze, éreztem, hogy az életünkkel játszunk, és ahányszor megcsikordult valamelyik hernyótalp, hátráltunk fel a lépcsőhöz, bizony begyulladtam. De nem a veszély észlelése számított, hanem a lázadás lendülete, jogossága: a visszatalálás az igazi országhoz, amelytől ez az idegen hatalom a maga politikai, társadalmi, gazdasági erőszakszervezetével kamaszkorunk óta elzárt. Hiába voltam akkor már nagykorú, két éve állami tisztviselő, hiába kényszerültem szavazni (nem fülkében, hanem a bizottság előtt hajtva össze az egyetlen listát tartalmazó szavazócédulát), hiába voltam a Néphadsereg tartalékos tizedese, hiába bírtam személyazonossági igazolvánnyal, hiába adtam be már kétszer is a hatóságoknak az ideiglenesen használatba hozott útlevelemet, teljes jogú magyar állampolgárrá a magam szemében azzal a flaszterdobálással lettem."

Karátson Endre

"Mert szembehelyezkedni egy közgondolkodással, az általánosan elterjedt véleménnyel (értsd: közvéleménnyel), a dolgok megszokott állásával - erre csak egy született idióta képes. Mi tehát, akiknek magánvéleményünk van és fényévnyi távolságot tartunk környezetünk bevett szabályaitól, valamint közügyeitől, idióták vagyunk."

Bora Ćosić (Borbély János István fordítása)

"Lehetett az irodalmat úgy érteni, ahogyan az egyik Sir tette, aki szerint az "öreg" személyes ismerőseiként beszélt Gulliverről, David Copperfieldről, vagy Fabrice del Dongoról, vagy ahogyan egy hajdani Eötvös kollégista barátom emlékezett rá, hogy amikor Racine-t tanította, akkor Gyergyai valósággal eltáncolta és elénekelte Andromachét, Phaedrát és Berenikét a francia tragédiával ösztönzés nélkül alig-alig rokonszenvező hallgatóságnak. De lehetett az irodalmat úgyis érteni, hogy az egy a mindenkit beskatulyázó, lehangoló, lehatároló valóság mellett elhelyezkedő, sőt az alól felmentő világ, amelyet a nagy művek nyelrsanyagából minden beleélésre képes olvasó a maga kedve és képessége szerint képzel el, s amelyben nem csupán a mások, hanem a maga életét is a nehézkedéstől szabadulva is a nyelvi tökéletességtől mámorosan, szabadon és átszellemülve éli meg."

Karátson Endre

"Nekem is van egy négydimenziós ablakom. Van, aki kitekint, van, aki betekint rajta. A beavatott arról ismerhető fel, hogy a rejtélyeket nem próbálja értelmezni."

Ladik Katalin