Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990


2004

A >>fordulat<< éve után az újságok a magánzót besorolták a részvény szelvényeit tőzsdén érvényesítő, dologtalan élősdi, here és pióca egyének közé, fejéhez vágva az ítéletet: »aki nem dolgozik, ne is egyék«. Kicsit megrendült volna magánzói elhivatottságom, ha én akkor már nem alakítom ki a munkájáról szabadon döntő, de alkalomadtán kedvvel dolgozó állampolgár eszményképét. Amelyet mind a mai napig megőriztem. Ezt a maximális programot azonban az akkori körülmények között csak cinikus ugratásként említhettem, jópofasági célzattal.

Karátson Endre

"Számomra, ha nem improvizálhatok, akkor nincs értelme a zenének. Legizgalmasabb épp az, hogy a kezem alól bújnak elő a hangok. Ott, akkor és megismételhetetlenül."

Szabó Sándor

".. bármilyen meseszerűnek is tartottam az utolsó római katona történetét, mégis elképzeltem, ahogyan ott ül a vaspántos láda tetején a mélyben, és rettegve fényesíti a császár Konstantinápolyban vert aranyait, mert addig tart a birodalom dicsősége, amíg keze nyomán fényesednek, amíg az inge utolsó darabja szét nem foszlik..."

Kontra Ferenc

"Nem akarok büszkélkedni a paradoxonnal, csak tényként állapítom meg, hogy világ életemben akkor éreztem otthon magamat, amikor nem kellett egészen a környezetemhez tartoznom."

Karátson Endre

"Talán, ha valaki oly lefegyverző gondoskodással közeledik felém, mint a mama, aki tudja, mikor kell hosszabb pórázra ereszteni, s mikor szorosabbra fogni, hogy idejében megfékezze kitöréseimet, megszerezhette volna a szívemet."

Bálint Péter

"Minden faj a maga módján vesz búcsút partnerétől, az embertől, aki oly rossz szolgálatot tett neki."

Edward O. Wilson (Szlukovényi Katalin fordítása)

"A filozófusok mindig a lélek halhatatlanságáról beszélnek, a lelket állítják a (halandó, gyarló) testtel szemben. Miért nem a szellemet?"

Kibédi Varga Áron

"Nincs nyilvánvalóbb (sem meglepőbb) az embernek annál a képességénél, hogy rejtélyekkel körbevéve nyugodtan tud élni - tökéletes tudatlanságban - az őt legközelebbről vagy legkomolyabban érintő dolgokról."

Francis Ponge (Radvánszky Anikó fordítása)

"A műalkotás önálló és többértelmű: ez teszi lehetővé, hogy túlemelkedjék zárt rendszereken, zárt határokon, és kicsússzék a leszűkítő, csonkoló tulajdonba vételtől. Noha birtokláshoz, mintha minden alkalommal kedvet keltene kacér magakelletéssel."

Karátson Endre

"Igen, a zene volt az, amely annyira magába szippantotta, hogy gyakran maga is meglepetéssel vegyes ijedtséggel állt azelőtt, hogy a végeérhetetlen zongorázás közben elfelejtett étkezni, kinyitni az ajtót a dörömbölő barátoknak, és elfelejtette megcsodálni pontosan egy éve, legutóbbi virágzás óta, várva várt tulipánok nyílását."

Falvai Mátyás

"Órákat ültem a festmény előtt, beleszerettem. Egy kedves öreg teremőr hozott egy zsámolyt, és jóindulatú érdeklődéssel figyelte rajongásomat. Addig ültem ott, míg valósággal láttam, hogyan nőnek a virágok, táncolnak a mezítelen lábak, hajlonganak a testek, míg az öröm üzenete oda nem ért hozzám, és azt gondoltam: el fogom táncolni ezt a képet és átadom másoknak a szerelem, a tavasz örömét, az élet születését, amit úgy kaptam meg, hogy megszenvedtem érte. Átadom nekik a táncon keresztül ezt az extázist."

Isadora Duncan (Csanda Mária fordítása)

"Az antikvitásban, de még a középkorban is széltében gyakorolt varázslat volt találomra felnyitni egy a hagyományok által arra alkalmasnak ítélt könyvet, ujjunkkal véletlenszerűen a lapra bökni - esetleg végigsimítani a lapon -, és az ott talált szöveget jövőnk isteni megvilágításaként értelmezni.

Lábass Endre

"Annyira tűzbe hozott a zenéjük, hogy átformáltuk a Masinát. Az ének elmaradt, hangszeres improvizálásra épülő saját kompozíciókat írtunk. Ekkor már igazi jazzt játszottunk. Egyszer témákat adtunk el, amit mi vázlatnak neveztünk. Egy koncerten tíz vázlat hangzott el, persze ugyanúgy soha nem szólaltak meg. A kulcsszavunk a nyitottság lett."

Grencsó István

"Művészi szabadságról igazából akkor lehetne szó, ha a régit és az újat egyaránt lehetne művelni. Ez a szabadság azonban a modernizmusban soha nem adatott meg. A régi ismétlését epigonizmusnak, giccsnek vagy - mint újabban mondani szokás - áruházi művészetnek bélyegezték, s ezáltal ki is utasították a múzeumból."

Boris Groys (Sebők Zoltán fordítása)

"E kedvezőtlen események összjátéka csökkentette a különféle álatok populációit, és földrajzi elterjedésüket néhány szűk régióra korlátozta. Ez súlyos csapás volt bizonyos állatfélék, így a dinoszauruszok, az ammonoidák és a likacsoshéjúak számára. A rovarok és a növények többé-kevésbé érintetlenül fennmaradtak, talán azért, mert hónapokig vagy akár évekig is képesek a csökkentett életműködésre."

Edward O. Wilson (Borbás Eszter és Szlukovényi Katalin fordítása)

"Olyannyira betölt mindnyájunkat s minden mást a szó, hogy fogalmunk sincs, mit tegyünk, hogyan tartózkodjunk a képzelgéstől. Nincs menekvés... Gondolja meg: mítosz a holnap, amint a világmindenség is az; mítosz a szám, a szerelem, a valóság s a végtelen, az igazságosság, a nép, a költészet... és mítosz maga a Föld."

Paul Valéry (Mártonffy Marcell fordítása)

"Nehéz volt elszakadni a szellemek, kedélyt választékosan felkavaró helytől, az élvezettől, melyet a magyarázat keresése, s az örömtől, melyet az egymással való mélyebb ismerkedés szerzett. Ebben a meggypiros, selyem és bársony különteremben született köztünk az együtt nézés jelentősége, az a felmérhetetlen gazdagság, ami biztosítja, hogy két ember nem unhat egymásra, amíg a műalkotások serege, s ami csak látványosság a világból biztosítani képes kapcsolatuk meghittségét. Amíg a kívülre mutató mozdulat a »látod?« kérdése, a »nézd« felhívása egyúttal kettejük érzelmi életére is vonatkozik."

Karátson Endre

"Az ősz valósággal tort ült, minden aranyban és vörösben szikrázott, ahogy a leghosszabb úton végignéztem, tán még arra is gondoltam, oly igen megengedő módon, hogy hát igen, ezért a látványért mégis érdemes volt."

Méhes Károly

"Elegánsan támasztotta a csendet, dőlt a nyugalomnak. És hosszasan elnéztem az arcát, vastag szemöldökét, élveteg száját és azt a ravaszkás mosolyt is a szája szögletében. Majdnem fiatal volt."

Szathmári István

"A szülőházam a tizenkilencedik századok idézte, romantikus jegyek tekintetében a közvetlen és távolabbi környezet semmivel se maradt mögötte. Az Akóts-malmot mosó Lajtán kívül még három nagyobb és két kisebb halastó, valamint egy Kanálisnak hívott, fürdésre kiválóan alkalmas mesterséges Lajta-meder képviselte a szorosan vett szomszédságot, de néhány kilométer távolságban a Kálnoki révnél a Kis-Dunát, vagy a Gyártelepen található kristálytiszta vizű kotrott tavat, a Bágert is el lehetett érni."

Hárs Ernő

"Még a tudomány legfélelmetesebb nyugati alkalmazása, mint az atomfegyver is csak újabb példa arra, hogy az emberiség örökké, minden hozzáférhető fegyverrel igyekszik magát elpusztítani. Ha ezt tesszük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig a tudomány békés alkalmazását és az emberi lélek fölszabadításában játszott szerepét, akkor úgy gondolom, a Nyugat olyasmit adott a világnak a modern tudománnyal együtt, mint a demokráciával és az ellenpontozott zenével, amire különösen büszkék lehetünk."

Steven Weinberg (Szlukovényi Katalin fordítása

"A hagyományos-romantikus elképzelések szerint a műveikkel és szellemi alapállásukkal ható értelmiségieket a világgal szembeni meg nem alkuvás, az igazság iránti személyes elkötelezettség, a metafizikai érzékenység, az értékek védelme iránti fogékonyság, az erkölcsi tántoríthatatlanság és bölcs előrelátás jellemzi. Igényük, hogy autonóm módon létezhessenek, sajátos önkeresést és személyiségépítést tulajdonítsunk személyüknek."

Kalmár Zoltán

"Gondolják el, hogy a végtelenül szabad rejtelmes szigetben a világ teljes képzeletbeli élete benne rejlik. Minden fikció, minden kaland, minden történet, melyet öröktől fogva állandóan mesélnek. Megannyi történet, melyek gyakran keresztezik egymást és hatnak egymásra, elismételve az emberi lényből ugyanazt az elemi szorongást és vágyakozást."

Paul Emond (Károly Judit fordítása)

"A rendőrség rossz, mert a hatalom eszköze, s a hatalom nem jó. Gyakorlatilag minden hatalom az, még az is többé-kevésbé, amelyre a mindenkori tüntető voksolt. Hagyományos sajátossága ez a logikai ellentmondás a francia észjárásnak. Bármennyire demokratikus választás nevében rendelkezik egy kormány, eszközei, melyeket az adófizetők fizetnek, gyanúsak a törvényt töretlenül tisztelő polgárok szemében is."

Karátson Endre

"Holott az egész kvantummechanika lényege épp az, hogy másképp fogja föl a valóságot. E fölfogás szerint egy tárgyhoz nem csak egy történet tartozik, hanem az összes elképzelhető története."

Stephen Hawking (Borbás Eszter és Szlukovényi Katalin fordítása)

 "Az emberek küzdenek az összeszedettségért. Nincsenek birtokában. Hol elvesztik, hol meg elnyerik. Az összeszedettségnek ellenáll a tagokat oldó szenvedély és a kérlelhetetlen szenvedés."

Hannes Böhringer (Tillmann J. A. fordítása)

 "Csupán annyit éreztem, hogy vele valahogyan a jövő is olyan biztonságos, mint a jelen. Talán, mert kicsi volt és hiányzott belőle minden fenyegető. A női kiszámíthatatlanság. Szavai, mozdulatai jóhiszeműségről tanúskodtak. Teljes bizalomról. Fel lehetett tételezni, hogy tudja, mi az álnokság, azt viszont nem, hogy magától képes lenne ilyesmire. Kacérkodni persze kacérkodott, azt sugallva közben, hogy igazában ő már hozzám tartozik."

Karátson Endre

"Galilei leghíresebb metaforája - mely magában hordja az új filozófia magját - az, hogy a természet könyve a matematika nyelvén íródott."

Italo Calvino (Borbás Eszter és Szlukovényi Katalin fordítása)

"Nem értettem, ilyen súlyos és fűző nélküli bakancsban hogyan is lehet focizni. Igaz, buszsofőrt például már láttam ilyen, fűzetlen bakancsban vezetni észbontó szerpentineken. Szóval volt valami sejtésem, van egyfajta ember, amelyik sokkal jobban mozog fűzetlen bakancsban, mint gondolnánk, sőt olyan is van, aki egész életét így éli le, fűzetlen bakancsban."

Tolnai Ottó

"Amikor kapus voltam, akkor tanítottak meg arra, mindig húzzam meg a kapu előtt a középvonalat, segít a helyezkedésben, mondták. Mindig meghúztam, sarokkal - pótcselekvés, a feszültség levezetése, rutinmozdulat -, de soha nem figyeltem rá. A kaput érezni kellett..."

Füzi László

"És azonnal fut a közönség felé ez a Tomasson, balra ki a pályáról, két kézzel veri a mellét, mint ketrecben a pávián, lefelé fordított hüvelykujjakkal böködi a hátát, anyukámról is bepattant volna, magát ünnepli, ahelyett, hogy a Kakàt ünnepelné, akinek köszönheti a gólt."

Kukorelly Endre

"Pedig a nők jobban értenek a focihoz, jobban átadják magukat a játéknak, úgy értve, szebben és szenvedélyesebben szurkolnak."

Mészáros Sándor

"A franciák játszani akartak. Nem értették: másnak élet-halál kérdése lehet, hogy a labda ne jusson be a kapuba."

Ferdinandy György

"Pistának jó kedve van, tehát győzött a Fradi, ma még valami alkalmi bókoló verset vagy illatos emlékkönyvbe való zöngeményt is kiimádkozhatnak tőle, föltéve, ha jó lesz a kávé, és azt kecses mozgással éppen valamelyik térd avagy kebelkirálynő viszi szobájába."

Nagy Gáspár

"Miért mindig a gyermekkor jut eszébe legelébb a futballról az embernek? Talán, mert akkor még minden lehetett volna, akár a magyar válogatott centere is?"

Pátkai Tivadar

"Jobbról is, balról is szaladnak a hazaiak, védők, támadók és középpályások, rohan a kapus is a kesztyűit rángatva. Futnak egyenesen a bírónak, hogy felöklelik, hogy széttépik, hogy megeszik elevenen, hogy nem hagynak belőle egy dekányit, egy cseppnyit, feltörlik vele a pályát, a padlót, felhúzzák a jegenyefák tetejéig."

Fekete Vince

"Bükkfák, bükkfa-csoportok, füves, bokros terület közepén kopárkodott a lábak által keményre döngölt földjével a terület, amely azért volt alkalmas a focizásra, mert itt álltak legritkábban a fák. Igaz, itt is volt két fa és egy hat bükkből álló, majdnem szabályos kört formázó facsoport, de a két földbe gyökerezett lábú, elfásult védőt könnyen ki lehetett cselezni, a facsoport pedig majdnem a pálya szélére húzódott."

Bratka László

"a csapatban focizott a plébános, fedezetet játszott, nem egyszer túl szigorúan, idegenben harsogtak be neki a pályára, vannak szurkolók, akik folyton kiabálnak - hogy az Isten vegyen le a gyöpről! -, nem tudták, hogy pap..."

Tönköl József

"Álmunkban is rúgtuk a gólokat, csináltuk a szebbnél szebb biciklicseleket. Ment a triblizés. Néha hittanórán is fociztunk. A plébános úrnak volt egy igazi labdája, néha elővette, és ő is beállt közénk a labdát kergetni."

Fenyvesi Ottó

"De ki az a nő, kérdezte a feleség, mire a magánnyomozó nem tudott választ adni, mert mint állította, a férfi egy kapun belépett, és aztán a nagy tömegben tovább már nem tudta követni."

Nagy Gabriella

"Én meg focizni jártam a kertbe a haverokkal. Vasárnaponként kockás plédjeiken ültek vagy feküdtek az asszonyok, barátnők, és drukkoltak nekünk."

Szathmári István

"A buszokból hideg söröket, tökmagot, szotyolát és szurkolókat vettek elő és megtöltötték a lelátót."

Prágai Tamás

"Hol van Baba nénink, a mázsás szépség és tekintély, hol az a derék asszony? Végig sipítozta a meccset, még a szünetet is. Az ő fia volt mind a tizenegy. Megölik az ides gyerekemet, sikoltott fel, s nyomban felhördült a közönség. Ha lest rikkantott, már fújt is az a nyeszlett bíró."

Cukor György

"Na, nálunk a labda - tényleg, - mindig óriási, kerek becsben volt, akárcsak a (vesepucoló) görögdinnye; tiszteletnek örvendhetett a foci mindkét ágon, bár jóval inkább az apain. Tudniillik egy szép napon - óriási megrökönyödésemre - észrevettem, hogy szerencsétlen anyai nagyapám valójában nem is ismeri a labdarúgás szabályait."

Balázs Attila

"Azt jelentené ez, hogy a foci végső soron se nem oszt, se nem szoroz? Várjunk. Oszt, mert megoszt (szurkolást stb.), sráckorodban megosztja napjaidat (előtte a leckét, utána etc.), szoroz, mert (élményben pl.) megsokszoroz. S mégis így mondom: plusz egy világ, vagy akár nagybetűkkel, a foci, mert nélküle kevesebb lenne világod?!"

Tandori Dezső