Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990


2003

"Fitogtatott egyetemességük közepette a franciák megmaradtak francia embernek. Hallgatólagos felfogásuk szerint az egyetemes embert francia mintára szabták. Aki mégis másmilyennek mutatkozott, az bizony, ha egymás közt beszéltek, idegen embernek számított. Egyszóval: idegennek. Az idegenre pedig, ahogy minden más országban is, nagyjából háromféle fogadtatás várt. Enyhe ellenszenvvel keveredő bizalmatlanság; közöny; hülye gyerekkel való törődés."

Karátson Endre

"A legnagyobb ajándék számunkra minden bizonnyal az, hogy noha nekünk magunknak, szeretett könyveinkkel együtt, feledésbe kell merülnünk, az olvasmányainknak köszönhetően mégis megsejthetünk valamit a létezés azon szféráiról, dimenzióiról és tájairól, melyekről a jóság és a könyörületesség megmagyarázhatatlan imperatívusza árad a világra; arra a világra, amely sajnos egészen másféle elvek alapján működik."

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

"... úgy gondolom ugyanis, hogy nekünk, férfi íróknak (a tudományos alkatúaknak kevésbé, de a misztikus beállítottságúaknak mindenképpen) szükségünk van egy nagyon hathatós segítségre ahhoz, hogy a dolgokat női szemmel is látni tudjuk; és csakis azután (előbb nem) engedhetjük teljesen szabadjára maszkulin elképzeléseinket!"

John Cowper Powys (Danyi Zoltán fordítása)

"De a Név kimondhatóvá válása azt jelenti, hogy a nyelv egyetlen olyan szóban összpontosul, amely csak az egyetlen valóságot, csak az egyetlen igazat, csak az egyetlen jót fejezi ki. Tehát olyan nyelvet jelent, amely visszaviszi a szellemet a Paradicsomba, feloldja a hasadást, a kettősséget, a bűnt."

Tábor Béla

"Ha Győrre gondolok, szétárad bennem a hála érzése."

Görömbei András

"Az utolsó nagy akadály a vízbe robbantott Rábca-híd volt. Máig is csodának tekintem, hogy rokkant bokámmal és mankóimmal át tudtam vergődni rajta."

Hárs Ernő

"Igen - Győr! Csak négy betű - mondom. Mintha lánynevet suttognék a hetvenes évek derekáról..."

Nagy Gáspár

"Azt gondoltam, a kép, amit ismerek, Győrben változik meg, Győrtől megváltozik."

Deák László

"Győr az ötvenes évek mélyén. Délutáni, hétvégi korzók a Baross utcán fel s alá. A lepusztult barokk és a fölé telepedett jelszavak korabeli mixtúrája; drukkolás az ETO-ért, hogy bennmaradjon a bajnokság első osztályában; az élelmiszerboltok ablakában hal- és lecsókonzerv hegyek magasai..."

Fogarassy Miklós

"A társaság fénye, glóriája maga Kormos István volt, az ide, a nekünk való, akit csak szeretni lehet, mert nem a cenzúra, a politika, hanem a mi oldalunkon áll, annyian köszönhetjük neki, hogy költővé ütöttek bennünket..."

Győri László

"A jezsuiták győri megtelepedése után egyértelműen a barokk jelleg vált dominánssá. 1627 őszén megnyitották iskolájukat, templomukat pedig 1635-ben kezdték építeni. Az ellenreformáció mozgalmában a jezsuiták, a képzőművészet szerepét előtérbe tolva, azt kihasználva próbálták segíteni a katolikus egyház megújítását, hatalmának újbóli megerősítését. Győr - Pozsony és Nagyszombat mellett - a katolikus szellemi élet jelentős hazai központjává vált."

Horváth Nóra

"Péczeli József a Mindenes Gyűjtemény 1789. október 28-i számában Győrt példaképül állította a többi város elé: >>Bár tsak Hazánknak minden nagyobb Városaiban valamely tehetős és érdemes Hazafi, Kalmár vagy Könyv-kötő, illyen Olvasó Kabinétet állítana fel.<<"

Federmayer István

"Szerencsés az a költő, aki a város egyik szélső házában láthatja meg a napvilágot. Így nemcsak a kültelkek sivár látványa tárul szeme elé, a girbe-görbe utcák, horpadt kerítések, hulló vakolatú házak proletár paradicsoma; ajkáról nemcsak hervadt sóhajok szállhatnak föl, elegyítve a rideg valóságot az emlékezés megszépítő mélabújával, hanem kiállva a kiskapuba tüdejére szívhatja a rétek illatát és az erdők leheletét is. Az meg egyenesen az egykori városi tanács kifinomodott költői ízléséről tanúskodik, hogy még az utcát is Rét utcának hívják."

Jakab Gábor

"A győri időszaki sajtó első kiemelkedő alkotása a reformkori »Hazánk« volt: vidéki elsősége, kiváló szerkesztője, Petőfi és körének itteni megjelenése országos hírűvé és irodalomtörténeti értékűvé emelte. A későbbi lapok ezt a »magasságot« már nem nagyon érték el; de mindegyik korban volt néhány olyan alkotás, amely ki tudott emelkedni; volt olyan újságíró, szerkesztő, aki jelentőset tudott alkotni."

Horváth József

"A filozófia tágassá teszi a világot"

Rüdiger Safranski (Tillmann J. A. fordítása)

"Természettudományos beállítottságú fogalmaink szerint azonban a történészek a válaszaikat olyan retorikával fogalmazzák meg, amely nem megfelelő a tudás, a megértés és az igazság megszerzéséhez. Így válaszúthoz érkeztünk. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a történelem ámítás; én azonban valóban azt gondolom, hogy ezt nem lehet bemesélni. Vagy azt mondjuk, hogy természettudományos beállítottságú fogalmaink a jelentéstartalommal, tudással, megértéssel és az igazsággal kapcsolatban, különösen pedig az ezekhez történő hozzáféréssel kapcsolatban alapos újragondolást kívánnak. Ez valóban forradalom lenne, mégpedig olyan, amelyikben - azt hiszem - örömmel mennék ki a barikádokra."

J. H. Hexter (Tóta Péter Benedek fordítása)

"A Hayden White munkáit érintő leggyakoribb kritika arra irányul, hogy megvonja a történelemtől annak a tudásformának a státusát, amelynek természete különbözik a széppróza által nyújtott tudásétól. Az olyan különböző történészek, mint Arnaldo Momigliano és Carlo Ginzburg vagy mint Gabrielle Spiegel és Russel Jacoby szintén ezt az ellenvetést fogalmazták meg: a történelmet »a fikció előállításának módjaként« szemlélve..."

Roger Chartier (Tóta Péter Benedek fordítása)

"De nemcsak a nő testét tartották sérülékenynek. A férfi számára a szellem és a test közötti kapcsolat tartalmazott egy pozitív mozzanatot, amennyiben a szellem, illetve az értelem képessé tette őt arra, hogy testén, illetve ösztönén úrrá legyen; a nő számára testének sérülékenysége a szexuális erőszakkal szemben lelkének és személyiségének fenyegetettségét is jelentette. A veszélyeztetettség a »nemi becsület« megsértésében vagy feldúlásában rejlett."

Tanja Hommen (Ujlaki Ildikó fordítása)

"Érdemes kis hajtásokat ledugni a jövőből, már akkor is, ha csak egy megfogan a tízből."

Katherine Mansfield (Mesterházi Mónika fordítása)

"Úgy voltunk egymáshoz teremtve, hogy amelyikünk éppen több testi vagy lelki erővel bírt, magától értetődően enyhítette, gyógyította azt, ami a másiknak fájt. Sosem betegedtünk meg egyszerre: ha romlott ételt ettünk, a rosszullét legalább egy-két nap eltolódással jelentkezett, ugyanennyit várt az influenza, az erre-arra előtörő allergia, és bár volt közös háziorvosunk, és többször együtt mentünk hozzá, sosem ugyanazzal a betegséggel kezeltük magunkat."

Karátson Endre

"Azt mondta, írjam azt, hogy jól vagyok, úgyis ez felel meg az alkatomnak. A derű. Az a különbség köztünk, a sokféle azonosság mellett, hogy ő mindig a szomorúság felől írt a szerelemről, én pedig nem. Ez azért lényeges különbség, nem? Nem, mondtam neki, ez nem ennyire egyszerű, de nem akartam ebbe belebonyolódni, az azonosságok és a lehetséges különbségek megbeszélésébe, mert tudtam, hogy nagyjából életünk végéig sem végzünk vele."

Mészáros Sándor

"Az ember pillanatnyi kitisztulásaikor bírja önmagát, és még ha bírja is, teljesen nem ér el magáig. Nem valósítja meg erőinek ezt az állandó összetartó erejét, ami nélkül minden valóságos alkotás lehetetlen. Mégis, ez az ember létezik. Úgy értem, tisztán kivehető valósággal bír, amely minősíti őt. Némaságra akarjuk ítélni, azzal az ürüggyel, hogy csak önmaga töredékeit képes adni?"

Antonin Artaud (Juhász Katalin fordítása)

"Tandori egyik értelmezői szemfényvesztése az a látszat, hogy elmeséli a vizsgált verset. Csakhogy ez téves benyomásunk, nem azt meséli el, hanem a saját élményét."

Doboss Gyula

"Elkerülhetetlen, hogy Orpheusz áthágja a törvényt, amely tiltja a "megfordulást", hiszen már akkor vétett ellene, amikor elindult az árnyékvilág felé. Ebből az is sejthető, hogy Orpheusz valójában sohasem szűnt meg odafordulni Eurüdiké felé: láthatatlanságában látta, érinthetetlenségében megérintette árnyék-hiányát, elfátyolozott jelenlétét, mely nem szüntette meg a hiányt, végtelen távollétének jelenvalóságát."

Maurice Blanchot (Mártonffy Marcell fordítása)

"... a barátság biztosítja legtökéletesebben a lelki egyensúlyhoz segítő emberi kapcsolatokat. Vagyis szükséget elégít ki. Melynek számomra az általános ragaszkodáson túl mindenkori tartozéka az időszakosság. Hogy nem ülünk egymás nyakán, nem akarjuk egymást mindenbe bevonni. A lényeg az elmondás, a baráti meghallgatás öröme, amihez nem kell folyamatos együttlét, megvalósulhat levelezés, telefonálás formájában, és szabadon áradhat a személyes találkozások során, melyek ünnepi jellegüket éppen viszonylagos ritkaságukból merítik."

Karátson Endre

"Nagyon vágyom a tiszta jelenlétre. De a vágy méreg, bemocskolja azt, ami van, kimar az örök pillanatból. Az idő nélküli a valóságos, ebben ébernek maradni. Minden itt van, én miért nem?"

Varga Imre

"Meglehet, sokak számára provokációnak hat, de ki kell mondani: József Attila az Ady-vízió révén a maga kora magyar »nagykritikusa"«. Teljesítménye olyan színvonalú és olyan jelentős, mint a 19. század második felében Arany Jánosé volt; a versértés és az elméleti tudás egyesült benne."

Lengyel András

"Én Itáliában szeretnék újra megtanulni hinni egy Európában, ami él, ami komplexuma néhány, egészen pozitív, ideálnak, talán egy vallásnak, amiben a hívő is szóhoz jut végre, valaminek, ami élő, ami baráti közösség egy nagy munka céljai miatt."

Márai Sándor

"Kijelentése, miszerint polgár volt, nem elsősorban ön-igazolás vagy ön-meghatározás, hanem egy általa megformált és képviselt jelenségnek a Történetbe iktatása. Ezért nevezi azt polgárnak, aki várost épített (a Várost építette), műveltséget alkotott (megalkotta a Műveltséget), Európát gondolt el, hivatásául pedig azt jelölte meg, hogy fölemelje az alaktalan tömegeket »a polgári életforma térfogatába«..."

Fried István

"Ahogy közeledtem Christine-hez, vissza kellett fognom magam, hogy fel ne kiáltsak a csodálattól. A szépség abban a korban, amelyben akkor voltam, a leghevesebb és a legkülönfélébb érzelmeket váltotta ki belőlem. Olyan belső harcot teremtett, amely ugyanabban a pillanatban az örömtől a vágyig és a vágytól a reménytelenségig sodort. Egyszerre kívántam és rettegtem feltárni ezt a szépséget, amely kínzó volt és ugyanakkor elragadó."

Julien Green (Palásti Gábor fordítása)

"Bizonyos szempontból úgy is nézhetem az életemet, mint valami hosszú menekülést nem annyira magától a haláltól, mint inkább a halállal kapcsolatos fájdalom megnyilvánulásoktól, amelyekre felfokozott érzékenységgel reagálok, s amelyekhez a kitörő viharzásukban akadályozott érzések váltig közel sodornak."

Karátson Endre

"Az igazság arcát fürkésztem lankadatlanul, és rettegésem, kínzó és rejtőző kétkedésem, lemondásom és reménykedésem kikiabáltam, mást mit tehetnék."

Parancs János

"Ha a történelem olyan tudást eredményez, amely megegyezik a szépprózáéval - annál se több, se kevesebb -, akkor minek tekintsük (és miért tartsuk fenn) a dokumentumgyűjtemények és az igazoló információk összeállításának, valamint a hipotézisek tesztelésének, továbbá az értelmezés kialakításának súlyos és magas követelményű műveleteit? Ha igaz az, hogy »a történelmi diskurzus hasonlít és közelít a fiktív elbeszéléshez, mind az általa használt stratégiák révén, amelyek segítségével jelentést tulajdonít az eseményeknek, mind pedig annak az igazságnak a révén, amellyel foglalkozik,« ha a történetesített események valósága nem fontos az előállt tudás természete szempontjából, akkor »a történetírás működése« nem időpocsékolás-e és az erőfeszítés pazarlása?"

Roger Chartier (Tóta Péter Benedek fordítása)