Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990


1991

  „Mármost betegség bennünk, emberekben kétféle létezik: az első fajta az ember önnön spiritusában támad, az ilyen betegségeket hívják szellemi betegségeknek, keletkeznek pedig ezek haragból, képzelgésből, bűnbánásból, stúdiumokból, avagy más értelmes kalandokból…”
Paracelsus (Adamik Lajos fordítása)

„Ha egy humanista valamelyik művében rábukkanunk egy érdekes véleményre, fel kell készülnünk arra, hogy egy másik humanistának, sőt esetleg már ugyanannak a humanistának egy másik szövegrészletében az ezzel pontosan ellentétes tézis védelmezésével találkozunk.”
Paul Oskar Kristeller (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

„Ha az Isten szeme szóródás nélkül minden irányba lát, akkor fordítva a mi szemünknek is alkalmazkodnia kell a tárgyakhoz, »hiszen pillantási képességünk csak korlátozott nagyságú szögben lát«. Ebből adódik az »álláspontból-nézés«: a végtelenben való részesedés individuális kifejtődése. A mens perspektivikusan, részletszerűen gondolkodik. Ily’ módon számára azonban bizonyos részletekben az egész vagy végtelen jelenvaló marad.”
Hanna-Barbara Gerl (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

„Firenze város tanácsa elsősorban a művészek tehetségéről, szakmai fölkészültségéről kívánt meggyőződni. A témában rejlő etikai, vallási, filozófiai motívumok kevésbé foglalkoztatták a reneszánsz ember életérzését, melyben az esztétikai evidencia vitte a vezérszólamot.”
Cziráki Lajos

„… bár az ellenségek párbeszéde elsődleges, mégis mindig az ember saját magában nyílik meg. A válaszvonalak saját magunkon belül húzódnak. Az embernek a »saját bensejében kell először a párbeszédet megtartani. Ebben a saját szívünkben lévő ellenség«-gel folytatott belső párbeszédben, amennyiben azt teljességgel lefolytatjuk és nem szakítjuk félbe, megtapasztalunk egyfajta megvilágosodást és megtisztulást, amely elfogulatlanságra és józanságra tanít.”
Boros László

„… más országokban szellemi forradalmat kavarnak a filozófusok, nálunk észre sem veszik őket, vagy ha egykoron mégis vihar dúlt egyes filozófusok körül, ebből nem tudunk tőkét kovácsolni, elkótyavetyéljük a filozófiai izgalmak emlékeit, kilúgozzuk irodalom- és kultúrtörténelmünkből, mint valamit, ami nem illik a magyarság gondolkodásához.”
Hanák Tibor

„Hiszen ugyanaz formálódik »kívül« is, mint »belül«, így az ember akként van a világban, ahogy a világ az emberben – egymásba áradva eredendően közük van egymáshoz.”
Eisemann György

„Azáltal, hogy a tudattalannak egyre több aspektusát tudatosítjuk, a páciens értékítélete megváltozik, s egészen más, oldottabb viszonylatba kerül olyan dolgokkal, amelyeket azelőtt csak félig sejtett, vagy mint zavaró ösztönzéseket vett tudomásul. Az individualizáció Jung szerint annyi, mint önmagunkban megtalálni Istent.”
Szepes Mária

„De addig meg kell elégednünk az emberi aggal, amit a fejlődő természetnek 3 milliárd év alatt sikerült – sok zsákutca, félresikerült próbálkozás, változó, gyakran veszélyes környezeti viszonyok között – kialakítania. Ennek a sokak szerint csak kis mértékben kihasznált, jóval nagyobb produkcióra is képes biológiai (pszichológiai) szuperkomputernek talán legnagyobb feladata: önmaga megismerése és megértése.”
Hámori József

„Az ember zenéje végül is mindig két kútforrásból merített: a külvilágból és önmagából. S csupán érzékeny fölfogása szabta meg, hogy melyik volt számára tisztább és bővebb vízű forrás.”
Szabados György

„Mi hát a kötetlen lélek? A kötetlen lelket semmi nem zavarja, semmihez nem kötődik, annak legjavát semmilyen mód nem béklyózza, semmiben nem nézi a magáét, inkább elmerül Isten legkedvesebb akaratába és a magáéról az Ő részére lemond. Az ember soha, egy mégoly csekély tettet sem tud véghezvinni, ami ily módon ne kapná meg az Ő képességét és tehetségét.”
Eckhart mester (Bányai Ferenc fordítása)

„Akárhogy is van a statisztikai tükrözéssel, az a tény mindenképpen orientáló lehet mindenki számára, hogy a 80-as évek átlagát figyelembe véve nálunk, Magyarországon, évente közel 5000 ember vetett önkezűleg véget életének, s ez a szám mindenféle összehasonlítástól függetlenül jelzi a nemzeti öndestrukció tényét. Hiszen például ez a szám azt is jelzi, hogy nincs magyar család, ahol az öngyilkosság tragédiájának előfordulása statisztikailag véletlen lett volna, illetve csupán véletlen lenne a jövőben.”
Kézdi Balázs

„Népünk hite szerint a halál »megjelenteti magát«. Legáltalánosabban ismert halálhírnök a kuvik vagy a »bagó«, Cikolaszigeten »halálmadárnak« tartják. Mecséren, Rábapatonán »tudós madár«-nak. »Ha a bagó a pajtára száll oszt ordít, ott nemsokára meghal valaki. Mer a bagó tudós madár, meglátja a szellemeket, akik a betegér gyünnek. Ezért tudja megjelenteni a halált.«”
Timaffy László

„Mivel lényünk egy részével halandók, más részeiben halhatatlanok vagyunk, át kell jutnunk e látszólag ködből, képzeletből szőtt álomhídon, számtalan félelemküszöbön, talajt vesztett átmenetiségünkből abba a védett állandóságba, ahol élet és halál nem egyéb, mint öröklétünk váltakozó megnyilvánulása.”
Szepes Mária

„Az Ember, jámboran ácsorogva minden megpillantott dolog előtt, a földön s az égen, a csillagok, állatok, évszakok, szabályosnak mutatkozó jelenségek, a boldog gondviselés vagy harmónia látványa előtt, azt kérdezi: Ki csinálta ezt? Ki akarta ezt?”
Paul Valéry (Báthori Csaba fordítása)

„… így hát a nyelv nemcsak az embert és világát tartalmazza, hanem magát az életet: az önészlelő életet, amely – míg a létből és a szóból futja, oly meggondolatlanul bízza rá minden bajból a kibontakozást a jószerencsére, mert csillagában még sohasem csalatkozott s hogy az övé is lehullott volna – olyan csillaghullást még nem látott…”
Határ Győző

„A folyamatosság és állandó változás jellemzi a jelenségeket, az ember gyúrható lény, és könnyen el lehet képzelni egy olyan napot, amikor a magára sokat adó polgár négykézláb jár majd élénk színű farktolldísszel a fenekén.”
Czesław Miłosz (Gimes Romána fordítása)

„Az ember az a lény, aki az örökkévalóra szomjazik. S e szomjúság a felszabadulás, a megváltás vágyaként jelentkezik benne. A megváltás az örökkévalóval való egyesülés, a mulandóságból való kiszabadulás. Ez a lét betetőzése, és minden emberi kultúra a feléje való vágyódásból ered.”
Halasy-Nagy József

„Az elmebajok óriási skálájában a konstalálható fizikai elváltozások, kórfolyamatok, sérülések száma elenyészően csekély az immár láthatatlan a szervezetben egyáltalában nem kimutatható súlyos elme- és idegzavarokhoz képest. Az emberiségnek sokkal nagyobb hányada szenved ilyenfajta bántalmakban, mint amennyi a zárt intézetekben sínylődik.”
Szepes Mária – W. Charon

„Az identitástudat a 19. századi történelemben a »nemzetté kovácsolódott« emberi közösségek anyagi és szellemi hagyományaiban jelent meg. Az identitás keresésre mindaddig nem volt szükség, amíg a gazdálkodásban természetes volt az együtt élő közösségek egymáshoz tartozása.”
A. Gergely András

„Egy nemzetiség úgy is felmorzsolódhat, ha tagjai nem versenyképesek a modern szakmákban és iparágakban. A nyelv, a kultúra és a hagyományok őrzése már nem elegendő. A nemzetiségi lét csak társadalmi versenyképességgel őrizhető meg.”
Szakál Gyula

„Ismerősünk arcát ezernyi, sőt akár milliónyi arc közül is ki tudjuk választani. Mégsem tudjuk általánosságban megfogalmazni, miként azonosítottuk. E tudás legnagyobb részét tehát nem tudjuk szavakba foglalni.”
Polányi Mihály

„Mert ha úgy látom, hogy korunk európai kultúrája fenyegetettségben él, s legféltettebb kincsére, az egyén tiszteletére, az eredeti gondolat méltánylására s a sérthetetlen magánélet jogára kívülről is, belülről is veszély leselkedik, akkor arra gondolok, hogy az európai szellem e becses lényegét ezüstszelenceként őrzi a regény története, a regény bölcsessége.”
Milan Kundera (Mártonffy Marcell fordítása)

„Előbb-utóbb mindenki ráébred, hogy tökéletes boldogság nincs, de kevesen gondolkodnak el az ellenkezőjén: hogy tökéletes boldogtalanság se létezik.”
Primo Levi (Magyarósi Gizella fordítása)

„Sohasem tagadtam meg egy angol, egy amerikai vagy egy zsidó barátságát, miért tagadjam meg egy németét? Mindig vissza fogom utasítani az ilyen aljasságot. Az emberek szememre hányják, Istennek tetszeni fog.”
Jean Cocteau (Hárs Ernő fordítása)

„Midőn erkölcsileg tökéletesedtünk, az életnek oly magasabb rendű alakja felé törekszünk, mely mind jobban kiemel a végesség és a mulandóság korlátai közül, mert felszabadít attól, hogy egészen elmerüljünk a valóság sodrában, s felemel, mert soha el nem múló eszmények szolgálatába állítja életünket.”
Pauler Ákos

„A külső tárgyak létezésének állítása az értelem első számú igazsága; ezen igazság megkérdőjelezése azon az alapon történik, hogy általában tagadom az értelem képességét abszolút igazságok kimondására.”
Sztankó Nándor

„A magasabb érettség azzal kezdődik, hogy magunkat cselekvéseink nem szándékolt következményeiért is felelősnek tudjuk. Semmi sem javítható ki a világban, amíg ez a lelkiismeret fel nem ébred.”
Carl Friedrich von Weizsäcker (Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

„Valójában nem tudjuk megmondani, hogy Isten miért munkálkodik, vagy hogy milyen szabály szerint választ; az ő útjairól gondolkodva mindig józanoknak és alázatosaknak kell maradnunk, hiszen azok határtalanul fölötte állnak a mi útjainknak.”
John Henry Newman (Bartók Ferenc fordítása)

„Az aszkézisnek nem kell feltétlenül önmagába visszahajlónak lenni, olyannak, mely csak önmagát építi, az ösztönök megfegyelmezésével, hanem tekintettel lehet – kell lennie – a környezetre, a más emberekre is, tehát szociális vonatkozása is van.”
Söveges Dávid

„Az eltávolodás és visszatérés mozdulatai között rá kell találnunk arra a távolságra (a távolság azon pontjára), melyből nézve a dolgok a legigazabb, a legfájdalmasabb s így talán a legszebb lényegüket tárják fel előttünk.”
Cziráki Lajos

„Az a banálisnak látszó igazság, melyet feszegetünk, tehát éppenséggel nem kicsinylendő, mert hiszen arról van szó, hogy egységes-e a mindenség rendje vagy nem. Sőt meg fogunk róla győződni, hogy a természettudomány minden titka végül abba az egy titokba foly össze, hogy tér és idő miként függnek össze egymással.”
Palágyi Menyhért