Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990



2012


„Napjaink paradoxona: a rossz ízlés parttalanul tombol, hisz az írott és a vizuális média igénytelenségét látva mentesnek érzi magát minden felelősség alól, ebben a miliőben pedig a klasszikus szerzők meglepőnek, forradalminak, őrültnek, szürrealistának hatnak. Valóban paradoxon ez? Vagy az ész jele?”
Philippe Sollers (Horváth Eszter fordítása)


„Valójában a nyelv belső tapasztalata az, ami a felszínen tart, ami magával ragad, ami elmélyít. Az ember nem választja ezt a szenvedélyt, ez adódik, és Sartre téved: az irodalom nem idegbaj, hanem a megismerés egyszerre mágikus és precíz módja, egyre inkább az.”
Philippe Sollers (Horváth Eszter fordítása)

 „Már semmiben sem hiszek,
Ami nem mélyült bele a keblembe,
Sem nem bizonyos és tartós,
Amit Isten maga nem nyilvánított ki nekem.”
Friedrich Wilhelm Joseph Schellingt (Weiss János fordítása)

„… a költészet meglátás, a költészet feltárja az ént az én számára, visszaadja a kultúrát önmagának; a versek a folytonosság elemei, és megvan bennük a régészeti leletek kisugárzása és érvényessége, de az eltemetett cserépdarab önálló jelentőségét nem csökkenti az eltemetett város jelentősége, a költészet: ásás, méghozzá olyan leletek után, amelyek végül növénynek bizonyulnak.”
Seamus Heaney (Mesterházi Mónika fordítása)

„Úgy tűnt, mintha a nő nem is érzékelné a körülötte zajló eseményeket, azt lehetett gondolni, hogy itt fog ülni moccanatlanul egészen az utolsó metróig. Profilból nézve neki is éppen olyan különleges, enyhén pisze orra volt, mint anyámnak. Ugyanaz a világos szem. Ugyanaz a magas homlok. Az ő haja rövidebb, mint az anyámé. Nem, nem változott sokat. Nem is volt már olyan szőke, de végül is, azt sem tudom, hogy az anyám született vagy festett szőke volt-e. Keserűen legörbedő szájszél. Biztosra vettem, hogy ez a nő az anyám.”
Patrick Modiano (Rőhrig Eszter fordítása)

„Rousseau a kezdet, a természet és az igazság embere, pusztán írásban képes érvényesülni e relációkban, írás közben, csakhogy ez mindig kiforgatása az egyszer már elért bizonyosságnak; az eltévelyedést megszenvedi, hévvel és reménytelenül támadja, a régi konvencióktól megszabadítva az irodalom öntudatra ébredését mozdítja elő, a perlekedésben és az ellentmondásokban egy újszerű, őszinte beszédet dolgoz ki.”
Maurice Blanchot: Rousseau (Marsó Paula fordítása)

„Rousseau gondolatrendszerében az írás kitüntetett jelentőségű. Az írás változó fogalma mindig egy filozófiai szándék függvénye. Az értekező, a törvényíró, a nevelő, vallomástevő beszédhelyzete minden esetben a megszólalási kritériumok érvényességéhez kötött. A beszédhelyzetek fordulópontjai nagyon jellegzetesek, s különös módon, éppen ez az a tényező, amely az értelmezők körében Rousseau kapcsán a legtöbb ellenállást idézi elő.”
Marsó Paula

„Fontos megjegyezni, hogy mind a tánc, mind az ének, mind pedig az építmények, csakúgy, mint a madarak nászruhája, nem csupán szexuális célzatú, de ki is váltja a szexuális viselkedést, szexuális izgalomba hozza a partnert éppúgy, mint az »előadót«. Mindez annak a régi meggyőződésemnek a hangoztatásához vezet, hogy az esztétikum alapja igenis erotikus, mi több szexuális (ld. pl. Platón, Freud), s hogy a szexualitás esztétikummá szelídítése az emberré válással kölcsönhatásban lezajló folyamat.”
Hárs György Péter

„Az est folyamán már megpróbált mesélni nekünk arról a homályos és érthetetlenül kusza érzésről, mely abban az időben a szívét nyomta, de különösebben egyikünk érdeklődését sem keltette föl vele. Felállt tehát és a fülemüle énekét kezdte el utánozni. Mindezt olyan brilliánsan tette, hogy a döbbenettől és az elragadtatástól mindannyian elhallgattunk.”
Denis Grozdanovitch (Désfalvi-Tóth András fordítása)


„A sztoikus etika szerint a legfőbb jó, a boldogság, ami a végső cél: a természettel összhangban élni. Poszeidóniosz szerint ennek elérése az igazságról, a megmutatkozó kozmikus rendről való szemlélődő élettel valósítható meg, vagyis a világmindenség tiszta megismerésével, aminek elsődleges feltétele a tiszta gondolkodás, a helyes képzetalkotás.”
Szoboszlai-Kiss Katalin

„… a mesében a sírás (miként valami siralmas dolog/állapot) sohasem elszigetelten, elénk tárulkozó esetlegességében nyilvánul meg, hanem mindig egy társas viszonyban, melyet egy lehangoló, nyugtalanító, fölháborító vagy éppenséggel csodálatos történet viszonyrendszerében interpretálhatunk.”
Bálint Péter