Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990



2013


„Egy nyugat-európai értelmiségi egzisztenciájának egész kombinatorikája felettébb szegényesnek tűnik azzal a számtalan konstellációval szemben, amelyeknek az egyén itt egyetlen hónap leforgása alatt közelébe kerül.”
Walter Benjamin (Zsellér Anna fordítása)

„Derrida de-konstruáló olvasva-írásában megmutatkozik, hogy minden szöveg magában hordja saját lerombolásának magjait. Tudnunk kell azonban: »A dekonstrukció az igen oldalán áll, az élet igenlésének oldalán.«”
Molnár Miklós

„Önáltatás, hogy problémáim vannak: az énem maga a probléma. Az elvárás, a célok kitűzése elválaszt attól, ami valóságosan jelen van. A spirituális munka tehát nem szerzés, nem is tanulás a szó hagyományos értelmében, hanem inkább a lényegtelen és haszontalan dolgok feladása, elhagyása, elengedése; átjutás rajtuk.”
Varga Imre

„Krúdynál a Kelet nem pusztán a hagyományosnak tartott magyar értékek hordozója. A Napraforgó bizonyos szöveghelyzeteibe beemeli a távol-keleti kultúrát, elsősorban a buddhizmust…”
Kelemen Zoltán

„A szofisták városállamról városállamra járva toborozták tanítványaikat és munkájuk legfontosabb célja tehetséges poliszpolgárok nevelése volt. Az új mesterséget a demokrácia szülte, a nevelő filozófusok, a szofisták legfőbb célja pedig a megrendelő igénye szerint kiváló szónokok, ügyes-bajos hivatali, bírósági ügyeiket remekül intéző polgárok nevelése volt. A szofisták ilyen értelemben az első professzorok, akik társadalmi igényből fakadón előre megszerkesztett tanmenet szerint oktatták az ifjakat.”
Szoboszlai-Kiss Katalin

„… orgonaművek stílusos interpretációjához nem elegendő, ha valaki egyszerűen csak tehetséges muzsikus, hanem megfelelő tudással kell rendelkeznie a zenei stílusok, a hangszertörténet változásaiban, és alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie a különféle egyházi liturgiákban is.”
Ruppert István

„A zenét is állandó mozgásként érzékeljük, melynek lendülete, változó sebessége, ereje, karaktere van. Amíg azonban még nem a zenét tárgyaljuk, hanem csak annak alapelemét, a hangot, nem beszélhetünk gesztusokról, mozdulatokról. Viszont a mozgáshoz szükséges anyagot a zenész a hangban találja meg. Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy rendszerint úgy beszélünk a zenei hangról, mint aminek anyagi tulajdonságai vannak: hőmérséklete, mérete, színe, tapintása, halmazállapota, tömege vagy akár íze. Egy mozdulatlan hang önmagában is lehet meleg, nagy, bársonyos, folyékony, sötét, súlyos és édes is, és amint megmozdul, a játékos pillanatról pillanatra finoman vagy radikálisan változtathatja ezeket a tulajdonságokat.”
Ittzés Gergely

Winkler Gábor

„Számomra a hiteles művész megítélésében talán a legfontosabb szempont az, hogy az önismeret, és a belső inspiráló erők vállalása milyen mértékben fejeződik ki a művészeti tevékenységében.”
Radosza Attila

„Talán a művészetpszichológia sem foglalkozott „eleget” annak kiderítésével, hogy mennyit változott a képzőművészek ábrázolási döntéseiben a különféle elvárások szerepe az idők során. Továbbá érdekes volna összevetni a különféle alkotói tevékenységi területeket, melyeknél mekkora szerepet kap a tanult információ, a környezet, a tudatosság és az aktuális emóciók a gyerekkori emléknyomokkal szemben.”
Tolnay Imre

„Győr fejlesztésének célja, hogy a Bécs–Pozsony–Budapest kelet-közép-európai fejlődési övezet alközpontjaként olyan regionális centrummá váljon, amelyben a tudást szolgáló intézményrendszer egyre teljesebb kiépítésével folyamatos megújításra kerülnek a meglévő ipari, technikai adottságai. Cél, hogy a város intézményrendszere képes legyen segíteni az Észak-Dunántúl térségének integrációját az új európai fejlődési övezetbe, s ezt az integrációt egy, a városi környezetet fenntartó, egyben adottságait növelő fejlesztés teremtse meg, aminek révén vonzó életkörülmények biztosíthatók a városban és a térségében élőknek.”
Rechnitzer János

„A barátságban nem maga a barátság izgatja a képzeletet, mint a szerelemben, ahol a szerelmen kívül érdektelenné és zavaróvá válik az egész világ. A barátok képzeletét a világ tölti be, mint a tettek mezeje vagy az ítélet tárgya; a barát személyének felismerése és kiválasztása kivételesen szimpatikus cselekvésének, gondolkodásának, más dolgokkal és személyekkel szembeni érzelmeinek köszönhető. Így, a barátság, két szabad lélek összekapcsolódása, akik szerencse folytán találkoztak, elismerik és nagyra értékelik egymást, de szabadak maradnak.”
George Santayana (Horváth Nóra fordítása)

„Két pont között olykor a legrövidebb tévút az egyenes, és ha a geometria absztrakt közegében nem is érvényes, mindenesetre érvényes a filozófiában, amelynek – minden látszat ellenére – csupa konkrétum a közege.”
Tábor Béla

„Igazán csodálatos nap volt a mai, egyike azon keveseknek, amikor a börtön szinte miszlikre foszlik a levegőben, és az ember végre ismét szívbéli bajtársiasságot érez az övéivel, és a börtön egy pillanatra megint az élet természetes részévé válik, nem nyomaszt, nincs jelentősége, kesernyés utóíz nélkül keveredik össze a többi emlékemmel, amelyek evilági történelmemet alkotják. És mindez egy csoport barát csodájának köszönhető.”
Álvaro Mutis (Pál Ágnes fordítása)

„Vékony jéghártya feszül bűn és erény között. Ha akarjuk, ha nem, ott korcsolyázunk rajta, s lábaink alatt, amelyek fölül tartanak, miközben őket az erény súlya nyomja is lefelé, ha megroppan és beszakad, máris nyakig merültünk alá.”
Hárs György Péter

„Így hát a művészi alkotás, lévén a természet interpretációja, minél inkább magában foglal szellemi elemeket, és minél nemesebb érzülettel és formában reprodukálja azokat, annál inkább eltávolodik a közönséges érzékeléstől. A műalkotást csakis azok képesek értékelni, akik hosszú és türelmes szeretettel képesek voltak felemelni szellemüket mindezen elemek érzékeléséhez és befogadásához.”
Giovanni Segantini (Lukácsi Margit fordítása)

„A Természet egyfajta hangszer lett számomra, amelynek zenéje elkísérte szívem énekét. És a szívem az alkonyati nyugodt harmóniát énekelte, a dolgok belső intimitását, így hatalmas melankóliával táplálta szellememet, amely a lelkemben végtelen gyengédséget ébresztett.”
Giovanni Segantini (Lukácsi Margit fordítása)

„Sosem kerestem Istent önmagamon kívül, mert meggyőződésem, hogy Isten bennünk lakozik, és Isten mindannyiunké, ha szép, jó vagy nagyszerű műveket alkotunk; mindannyian Isten részei vagyunk, miképpen minden atom a Világegyetem része. Sosem kerestem más boldogságot az egyetlen, igaz boldogságon, a megismerés boldogságán kívül. Mindig szerettem és tiszteltem a nőt, lett légyen bármilyen helyzetű is, hiszen természetének lényege az anyaság.”
Giovanni Segantini (Lukácsi Margit fordítása)

„Annak ellenére, hogy viszonylag fiatalon szakadt meg élete folyása, Segantini rendkívül gazdag hagyatékot örökített az utókorra. Zsenge korban, szinte gyermekfejjel kezdte pályafutását, és egész életét a nap nap utáni kitartó munkának szentelte. Keze alól rendre-másra kerültek ki az új és újabb alkotások, amelyek ma a világ nagy múzeumainak féltve őrzött kincsei.”
Almási Tibor

„Segantininek a posztnaturalizmusból (verizmusból) induló, az igazi francia impresszionizmus mély benyomásával megtermékenyülő, olykor szinte a szecessziós érzékenységből, az intimizmusból is táplálkozó, sőt, kései, már-már »vad«, azaz a fauve-izmust megelőlegező képein olyan sajátos, radikális olasz (svájci) képzőművészeti pályát nyit, amelyre a lusta itáliai kulturális élet legfeljebb bávatagon tekint.”
Szkárosi Endre

„Segantininél azzal a szokatlan jelenséggel szembesülünk, hogy szerelmi élete mindenestül egy korán kötött házasság keretei között zajlott. Nyilvánvaló azonban, hogy a művész hallatlan erejű ösztönei ilyen korlátozást aligha tűrtek volna, ha szublimált formában nem irányulhatnak korlátlan számú teremtményre. A szerelmi életében szigorúan monogám Segantini törvényszerűen szentelte átszellemített szerelmét az emberiség, a természet egészének.”
Karl Abraham (N. Kiss Zsuzsa fordítása)