Keresés:
Műhely

Gondolatok


2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990



2014


„Nem azok vagyunk, akiknek látszunk. Mindenki eltorzítja magát a többiek kedvéért. Ő is olyan szeretne lenni, mint a többiek. A szél a házakon belül csendes, a házakon kívül hangos. A hideg a meleget rejtő falakba ütközik. Úgy beszélünk, mintha minden nagyon egyszerű lenne. Inkább álmodjuk a dolgokat, mint kimondjuk őket.”
Martin Walser (Weiss János fordítása)

„Klasszikusnak egy olyan szerzőt nevezünk, aki nem törődik az előre- és a visszanyúlásokkal, aki szuverén módon túlteszi magát az irányzatokon, a divatokon, a függőségeken és az irodalomtudomány tankönyvszerű meghatározásain. A klasszikus a legnagyobb magától-értetődöttséggel birtokolja a tradíciót, és rögtön félresöpri azt, amikor nincs rá szüksége. Ebben áll a vitalitása. És ezzel nemcsak a saját kortársait ingerli, hanem a jövőbeli olvasóit is megmenti az unalomtól.”
Hans Magnus Enzensberger (Weiss János fordítása)

„Az erkölcs elmélyült tanulmányozása szükségeltetik ahhoz, hogy el tudjuk különíteni a büszkeség és a hiúság jellemző vonásait. A büszkeség magasröptű, nyugodt, higgadt, rettenthetetlen és rendíthetetlen. A hiúság alantas, bizonytalan, állhatatlan, nyugtalan és ingatag. Előbbi nagyra növeszti az embert, utóbbi fölfújja. Előbbi ezernyi erény forrása, utóbbiból fakad majd’ minden bűn és ferdeség. Van egyfajta büszkeség, amely magába foglalja mind a tíz parancsolatot, és van egyfajta hiúság, amelybe beletartozik a hét főbűn.”
Chamfort (Imreh András fordítása)

„Azt mondják, ha egy szerencsétlen ember hanyatt esik, betöri az orrát.”
Chamfort (Imreh András fordítása)

„Chamfort jellemének összetettsége a szerelemgyerekek alkati sajátosságából adódhatott: anyja iránti szenvedélyes szeretete általános szeretetéhséggé alakult, és ezt végül is az anyjához sok tekintetben hasonló feleségétől kívánta megkapni.”
Cyril Connolly (Imreh András fordítása)

„Chamfort részben e mindig beismert tökéletlensége miatt vonzó, emberi és modern.”
Julian Barnes (Szilágyi Mihály fordítása)

„Vannak pillanatok, amikor a költészet bátor tetté válik.”
Yves Bonnefoy (Schneller Dóra fordítása)

„Akkoriban a szürrealisták megjelenése feltűnő volt: mély benyomást tettek az emberekre; mindenki biztosra vette, hogy a világ csendje honol bennük. A mesterkéltség nélküli gondtalanságukban volt valami nyomasztó, gondterhes és fenséges, amitől az ember kényelmetlenül érezte magát.”
Georges Bataille (Schneller Dóra fordítása)

„Az 1947-es szürrealista kiállítás és előkészületei az egyik utolsó ’szabad’ megnyilvánulási lehetőséget jelentették a kelet-közép-európai művészek számára a sztálinista kultúrpolitikai fordulat előtt. Az Európai Iskola rövidesen beszünteti tevékenységét. A kiállítás előzményeinek és visszhangjának vizsgálata annak vizsgálatához nyújt támpontokat, hogy milyen irányban alakult volna a magyar képzőművészet és irodalom története a viszonylagos szabadságot jelentő 1945–1947-es időszakot követően, az erőszakos, monopolizáló kultúrpolitikai beavatkozás nélkül.”
Balázs Imre József

„A »mélység« inkább azt a tragikus pillanatot jelenti, amikor az ember felismeri a földhözragadt felületességét. Az ember mély tragédiája felületességében és jelentéktelenségében rejlik.”
Romain Gary (Rőhrig Eszter fordítása)

„A szépség a dolgok elrendeződésének mikéntje. Az ember azáltal fedezi fel, hogy ráébred e természeti elrendeződés mibenlétére.”
Salvador de Madariaga (Imreh András fordítása)

„Mintha önmagunk idegensége törne be a saját ismerősségünkbe, el/gondolt önismeretünkbe, ismerősnek vélt világunkba: legyen akár telített létünk, akár telítetlen, legyen bár eseménytelen életünk, vagy eseményekkel betöltött.”
Máté Andrea

„A valamely eseményből fakadó tapasztalat nem önmagánál, a sajátban, hanem máshol, az idegenben kezdődik.”
Bernard Waldenfels (Ábrahám Zoltán fordítása)

„Amikor a külvilágban keresünk, amikor a Másikat keressük, amikor beilleszkedünk a külvilágba és beilleszkedünk a Másikba – önmagunkat keressük és találjuk meg, a külvilág, a Másik mint másik felünk önmagunk vagyunk/leszünk. A test, a beszéd és a fölöttük őrködni hivatott Én azonossága az, amit saját(mag)unknak tekinthetünk. Ha bármelyik eleme e triásznak meglazul vagy le/kiválik, megtörténik az önelidegenedés. Egy önmaga számára idegennek viszont minden és mindenki más is idegen.”
Hárs György Péter

„Földi végességünk velejárója, hogy különbözzünk más létezőktől (más tárgyaktól és lényektől), hiszen véges teremtmények vagyunk; teológiai szempontból pedig különböznünk kell Istentől, hiszen Isten végtelen, teremtetlen, feltétel nélkül létezik, a mi létünk pedig véges, teremtett és feltételhez kötött. De a végesség terén megmutatkozó másság, akár különállás, akár különbözőség lesz is belőle, még nem jelent elidegenedést. A végesség különbsége ott kezd rossz irányba fordulni, ha az elidegenedés a másság velejárója, vagy épp ha a másság az elidegenedés szabályai szerint, a más(ik) pedig mint idegen jelenik meg.”
Calvino O. Schrag (Varsányi Orsolya fordítása)